A Zero Hour egy SWAT-stílusú, taktikai FPS projekt, a Ready or Not játékosai számára ismerős lehet, főleg azért, mert ahhoz hasonlóan egy alacsony költségvetéssel rendelkező fejlesztőstúdió készíti. Ezzel már a játék megjelenésében és a mechanikák letisztultságában is érezhető, azonban az ambíciózus fejlesztők által a játék előtt nagy jövő állhat. Azért használok feltételes módot, mert egyelőre a játék grafikus motorja nem tudja felvenni a versenyt a nagyobb költségvetésű versenytársakkal, ahogy a mesterséges intelligencia sem olyan kifinomult, mint amit manapság elvárhatnánk egy modern FPS-től. És bár a Zero Hour hordozza egy remek játék jeleit, az első tapasztalatok alapján nem hasonlítható a vetélytársaihoz.
Már a (ugyan nem kötelező, de nagyon ajánlott) tutorial tesztpálya alapján világos, hogy nem egy könnyed, pörgős lövöldéről van szó. A Zero Hour a lassú, taktikai játékmenetre épít, amely a türelmet és a tervezést helyezi előtérbe. Ez a bevezető elsősorban azoknak szól, akik most ismerkednek a taktikai FPS-ek világával. Itt kerülnek bemutatásra az olyan mechanikák, mint a manapság ritkán használt ajtó alatt becsúsztatható kamera, illetve az is, hogy az egyes tereptárgyakat hogyan használhatjuk ki a magunk hasznára. A Zero Hour-ben minden lépés halálos lehet, és nem csak az ellenfeleink számára – hanem számunkra, valamint a kiszabadítani tervezett túszok számára is. Egyetlen csapdázott ajtó, amin nem megfelelő odafigyeléssel kelünk át, és vége a karrierünknek.
A Ready or Not, mely nemrég lépte át az 1.0 küszöbét, remek összehasonlítási alap lehetne, azonban sajnos korán rá kellett jönnöm, hogy a két játék összehasonlítása nem teljesen helyénvaló, és sajnos jelenleg nem is nagyon kivitelezhető. Bár a két játék ugyanabban a kategóriában versenyez, a Zero Hour sokkal inkább a lassú, feszült és kommunikáción alapuló játékmenetre helyezi a hangsúlyt. A játék a túlbonyolított stratégiai előkészítés helyett – bár ez opcionálisan jelen van a játékban, egyből a harcba dob minket, ahol a Special Forces tagjaként szállhatunk szembe a terroristákkal, vagy multiplayer módban akár magunk is terroristává válhatunk.
A Cooperatív játékmenet nem nyújt újat a taktikai FPS játékok ismerőseinek. Ezek során két különböző, városi térkép közül választhatunk, és felszerelésünk összeállítását teljes szabadsággal kezelhetjük, csakúgy, mint a SWAT szériában. A missziók teljesítése során pontokat gyűjtünk, amelyeket további térképek feloldására használhatunk. A kampány során számos kihívással szembesülünk, ahol túszokat kell megmentenünk, és szinte minden sarkon halálos csapdákkal és ellenfelekkel találkozunk. Ez egy remek, feszült légkört eredményez, ahol minden mozdulatunkat meg kell gondolnunk, nehogy az az utolsó legyen.
A játék továbbá felvonultat egy multiplayer módot is, amelyre nagy hangsúlyt fektetne. Azonban ez a cikk azért nem lett játékteszt, mert a napi 200tól is kevesebb játékosszámával a Zero Hourban nem találtam többszöri próbálkozás során sem PvP sem Cooperative játékokat sem találtam, így a játékot, társak hiányában csak mesterséges intelligencia által vezérelt karakterekkel tudtam kipróbálni. Ez a mesterséges intelligencia nem a legfejlettebb és komikus/frusztráló helyzeteket képes teremteni. Gyakran előfordul, hogy a csapattársak egyszerűen útban vannak és feltartanak minket, vagy nem reagálnak megfelelően az utasításokra, azonban az emberi társak hiányában rájuk kell hagyatkoznunk. A multiplayer játékmódon belül több játékmód közül választhatunk: Deathmatch, Team Deathmatch, bombahatástalanítás és túszmentés, ahol két öt fős csapat mérkőzne meg egymással, melyek az elérhető videók alapján nagyon élvezetesnek tűnnek és rendkívül sajnálom, hogy nem volt alkalmam kipróbálni őket.
Az ATLUS 35 évnyi tapasztalattal, a Persona és Shin Megami Tensei sorozatokból merítve és rengeteg…
A megszokott arcade lövölde most egy kissé más perspektívából.
Gyerekbarát Lego-kaland, mely szakít a tradicionális Lego játékok hagyományaival, hogy valami sokkal szebbet hozzon létre.…
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…
Mit kapunk, ha a szerelmünk a horror zsáner iránt sosem szűnt meg és ezt összekeverjük…
