X – A rendszerből törölve – Filmkritika

Őszintén szólva mindig is hadilábon álltam a magyar filmekkel. Igazán sosem éreztem magaménak őket, ideig-óráig szórakoztatnak, de egy megnézés után, nem kerülnek elő többé, csak ritka esetben. Amikor viszont megláttam az X – A rendszerből törölve első trailerét a moziban, egyből az volt az érzésem, hogy ezt látnom kell. Csak valamivel később tudatosult, hogy ez bizony magyar film, ám ez a szokásostól eltérően nem becsmérlő legyintést, hanem még nagyobb érdeklődést váltott ki belőlem.

Ujj Mészáros Károly második nagyjátékfilmje, erős ellentétben első filmjével a Liza, a rókatündér-rel, bizony egy kőkemény thriller lett. Noha annak is megvoltak a már-már horrorisztikus elemei, az X – A rendszerből törölve vérbeli thriller, amiből nem bővelkedik a magyar filmipar! Röviden a hivatalos történet: „Éva (Balsai Móni) zseniális rendőr. Meglátja, amit más nem, megérzi, ami fölött minden kollégája elsiklik. Neki tűnik fel az is, hogy a Budapesten rövid időn belül elkövetett jó néhány öngyilkosság igazából összefügg, és egy zseniálisan gonosz sorozatgyilkos műve.”

Már rögtön a film első pár jelenete beszippant és megadja azt a hangulatot, amit nagyjából végig képesek fenntartani: feszült, baljós, borongós élményben lesz részünk, majd két órán át. Szó szerint már a felvezetésnél kirázott a hideg. Nem sokkal később megismerjük a történet főhősnőjét Évát, a szorongó, saját félelmeivel küszködő, a tetthelyeket, pánikbetegsége miatt, csak képeken analizáló nyomozót. Mégis ő az, aki elkezd összefüggéseket látni az elmúlt hetek idős-gyilkosságai között, ám a forrongó városban a rendőri erők nem tudnak egy kétes üggyel foglalkozni. Ezt tetézik kamaszodó lányának problémái, mivel férje öngyilkosságát követően, egyedül kénytelen nevelni őt. A változást Péter (Schmied Zoltán) karaktere hozza meg számára, a vidékről Budapestre áthelyezett gyilkossági nyomozó, aki felfedezi Éva különleges tehetségét és karöltve próbálják felgöngyölíteni ezt a rázós ügyet. Persze, mint ahogy egy jó thrillertől elvárható, nem olyan egyszerű a dolog, mint elsőre tűnik, rengeteg a csavar és a nem várt fordulat a sztoriban, legalábbis elsőre nem lehet kitalálni a teljes végkifejletet, nem úgy, mint a zsáner egyes képviselőiben. Számomra közel akkora élményt nyújtott, mint David Fincher Hetedik című filmje, és ez nagy szó.

Igazából a történetről többet nem mondok és Ujj Mészáros Károly kérésére (a sajtóvetítés előtt hívta fel a sajtós kollégák figyelmét, hogy lehetőleg hagyjuk meg a felfedezés örömét a nézőnek) nem is mondhatok. A lényeg, hogy egy olyan filmet sikerült letenni az asztalra, ami nem, hogy magyar viszonylatban, de európai körökben is megállja a helyét. A látványért felelős operatőr Szecsanov Martin nevét külön ki kell emelnem, a feje tetejére állított világ, a színek és vágások, mind a helyükön vannak. Az atmoszférát tökéletesen kiegészíti Csengery Dániel zenéje. Balsai Móni játéka ismételten tűpontos, mimikája és játéka teljesen hiteles a megtört nyomozó szerepében. Egyetlen fájdalmam ezzel kapcsolatban, hogy Móni mindenki mást lekörözött, így nincs igazán méltó párja akivel játszhatna a vásznon. A forgatókönyvért Hegedűs Bálint és Ujj Mészáros Károly a felelősek, akik ügyesen játszanak a dramaturgiai fordulatokkal és amint már említettem, olyan atmoszférát varázsolnak elénk, amihez az egyszeri magyar néző nem igazán szokhatott.

Az egész talán attól is erős ennyire, hogy nem fiktív helyszíneken játszódik. Láthatjuk a Teve utcai Budapesti Rendőr-főkapitányságot, a lázongó tömeget saját utcáinkon a belvárosban, a felismerhető bérlakásokat. Mindez hozzáad az egészhez, ettől meglesz az a kis hazai íze a dolognak, így még ha csak egy film kedvéért is, elképzelhetjük milyen lenne Budapest a bűn és korrupció fellegvárának.

Nem gondoltam, hogy valaha ilyet mondok, de muszáj: ha a magyar piac képes lenne több ilyen filmet kitermelni, visszaszívnám azon kijelentésemet, hogy a magyar filmek nem nekem valóak. Minden hibája ellenére, egy üdítő színfoltja ez a palettának és remélem, hogy Károly és csapata még sok filmmel megörvendezett bennünket!