Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr – Játékteszt

Az igazat megvallva, sosem voltam nagy Warhammer rajongó. Az utolsó játék amivel több tíz órát eltöltöttem a 2009-es Dawn of War II volt, ami kategóriáját tekintve teljesen más vonalon mozgott, mint a mai tesztalany. Az Inquisitor Martyr azonban valamiért már a kezdetektől vonzott. Talán egyrészt a magyar fejlesztőcsapat miatt, de az is lehet, hogy titkon vágytam egy sci-fi környezetben lévő akció-szerepjátékra.

A játék maga egy felülnézetes akció-szerepjáték, azaz többnyire megyünk előre, végzünk a velünk szembekerülő ellenfelekkel, szinteket lépünk és bezsebeljük a zsákmányt, mindezt a Warhammer sötét, mocskos, véres univerzumában. Hangulatát tekintve az Inquisitor Martyr elképesztően jól hozza a Warhammer 40,000 érzést, ráadásul a játékmenet is olyan gördülékeny, hogy az első küldetés után beszippantja a játékost. 

 A küldetések teljesítését többnyire egy mezei betöltőképernyő vagy egy átvezető videó követi, és a problémák itt kezdődnek, a videók amik a történetet kötnék össze a missziók között elképesztő módon szaggatnak ami rendkívül kitudja zökkenteni a játékost. Igaz, ezeket ellehetne nyomni, azonban ilyenkor 1-1 részlet marad ki a sztoriból. Amikor pedig nem jön átvezető, akkor egy remekül kidolgozott töltőképernyőt nézhet a játékos, amivel nem lenne probléma ha nem 20 másodpercet töltene a játék minden egyes alkalommal, nos mondanom sem kell, hogy egy olyan játékban ahol több száz küldetést teljesíthetünk, egy idő után az a néhány szekundum is frusztráló tud lenni.

A Warhammer Inquisitor Martyr semmiképp sem nevezhető rossz játéknak, a negatívumokat egy kis odafigyeléssel és néhány frissítéssel kilehet javítani és akkor a Neocore Games játéka kiemelkedő lesz a kategóriájában, azonban addig a Martyr csak a középszerű játékok legfelső polcán kaphat helyet.