Vonat Busanba (Zombi Expressz) – Filmkritika
7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Sokféle zombis játékkal játszottam már, talán annál is több filmet láttam a témában, ám mindegyikben van valami, amitől a falra tudok mászni. Valamiért a zombik ábrázolása filmekben sosem az igazi, valami mindig más, és ki tudja miért, de sosem hívják őket zombinak. Élőhalottak, szörnyetegek, a Walking Dead című sorozatban például „sétálóknak” hívják őket. Persze az eltérések ellenére a főbb jellemzők nem változnak soha, mindig vérszomjas, gyilkolásra kész, húszabáló hullákról beszélünk. Ez nincs másként a Zombi Expressz című koreai horror filmben sem.
Na de térjünk is rá arra, hogy milyen ez a film. 2016-ban mutatták be először, azaz közel 2 éve, viszont hozzánk csak most érkezik, továbbra is eredeti (koreai) nyelven magyar felirattal. Alaptörténete szerint Seok-Woo, egy hétköznapi befektetési tanácsadó, aki bármennyire is klisés, előrébb helyezi a munkát a családnál, ezt persze kizárólag a család érdekében, viszont ezt a felesége és lánya nem így élik meg, így felesége elhagyja, a lánya pedig minden áron vissza akar menni édesanyjához, így hát a születésnapjára azt kéri, vigye el őt Busanba, és hadd legyen vele. Ezzel meg is indul a cselekmény, a vonaton utaznak, amikor az egyik már haldokló utas megharap egy utaskísérőt, és az szinte azonnal meghal, majd pár másodperccel később átalakul. Innen már nem kell sok ahhoz, hogy kitörjön a káosz.
Mint említettem, sok zombis játék és film van már mögöttem, de ilyen jól kivitelezett átalakulást még nem láttam. Tekintsünk el attól, hogy milyen gyorsan következik be (szinte azonnal), az emberek teste megfeszül, és összehúzódik minden izmuk, mintha áram menne végig rajta. Nem nagy, vagy éppen kiemelkedő eleme a filmnek, viszont kétségtelen, hogy fontosak a részletek, és számomra ezzel szerzett egy nagyon jó pontot már a legelején. Érdekes tulajdonsága a zombiknak, hogy sötétben egyáltalán nem látnak, illetve, hogy ha nincs a szemük előtt préda, akkor nem is veszik észre, maximum ha meghallják, de ezzel könnyedén arrébb is lehet őket csalni.
Úgyhogy azt kell mondjam, a film nagyon ügyesen kivitelezte a szörnyeket, arról nem is beszélve, hogy – bár igaz, a film szempontjából jelentősége nincsen, de – van egy jelenet, ahol egy őzike is átalakul, miután azt elütik, ezzel „bebizonyítva”, hogy nem csak az emberekre terjedhet át a kór… Ám bármennyire is ügyesen lettek kivitelezve, nem ez a film legfőbb lényege. Majdnem minden kategóriabeli alkotás arról szól, hogy mindenkit széttépnek, a főhős megmenekül, vagy feláldozza magát, és max. 1-2 ember túléli. Ebben a filmben, noha vannak durva jelenetek, korántsem lényeges a gyilkolás, inkább csak egy eszköz arra, hogy bemutathassa, milyen valójában az ember.
Seok-Woo
Sung-Gyeong és Soo-An
Hajléktalan
(Choi Gwi-hwa)
Ott van a főhős Seok-Woo (Kung Ju), aki alapvetően jó, és ugyan vannak hibái, de mindent megtesz azért, hogy a lányát megvédje, még ha ezért másokat fel is kell áldozzon. Aztán van egy igazi hősalkatunk, Sang-Hwa (Ma Dong-Seok), aki nem csak a szeretteit, de mindenki mást is igyekszik megmenteni, bátor, vakmerő, és pont kellő arroganciával rendelkezik a tisztelet határain belül.
Természetesen van egy „áldozatunk” (jelen esetben kettő is), akik megmentésre szorulnak, és hőseink miattuk tudnak továbbra is előrehaladni, Sung-Gyeong (Jung Yumi) mint a terhes feleség és Soo-An (Kim Soo-Ahn) mint a védtelen gyermek. Ezzel szemben pedig ott van a „gonosz”, aki önző, és képes gyereket, nőt, gyakorlatilag bárkit feláldozni azért, hogy ő mindenképpen megmeneküljön. Yong-suk szerepében a főrohadékot hibátlanul alakította Kim Ui-seong.
Ott van még a baj közepébe csöppent karakter is, akiről a legelső pillanatban tudjuk, hogy meg fog halni, a kérdés csak, hogy mikor és hogyan, ezúttal ebben a szerepben egy hajléktalant kell elképzelnünk, aki felszökött a vonatra, mikor látta, mi folyik a világban. Choi Gwi-hwa hibátlanul alakítja a bekattant, rémült, ugyanakkor hősies csavargót. Illetve nem szabad megfeledkezni a főhős „csapatához” csapódott párról sem (Jin-Hee (Sohee) és Young-Gook (Choi Woo-shink)), akik rettegnek, de igyekeznek mindenben segíteni a csoportnak.
Sang-Hwa
Yong-suk
Jin-Hee és Young-Gook
A film inkább hasonlít egy érzelmi hullámvasútra, mintsem egy halálvonatra, ám ez nem baj. Összességében a karakterek jól kidolgozottak, fontos szempont, hogy emberként gondolkoznak a zombik ellen, és tisztában vannak vele, hogy nem kell velük harcolni, ha nem muszáj, elég csak túljárni az amúgy nem túl nagy eszükön. Nem az akcióra építették fel a filmet, mint amúgy szinte minden „testvére” a műfajban. Még egy fegyverlövés sincs benne, pedig egy részen az egész hadsereg hullái üldözik őket. Rengeteg érzékeny és már-már megható pillanat van a filmben, amit nagyon jól vegyítettek a horrorral.
Értékelés
80%
Összefoglaló Első körben egy ZS-kategóriás koreai horrorra számítottam, majd akik már látták, leszóltak, hogy milyen jó a film. Azt gondoltam, oké, akkor egy jó kis brutális film vár majd rám, hát ez sem volt igaz: egy izgalmas, egyáltalán nem bugyuta, valamelyest elgondolkodtató filmet kaptam.
