Vigyél a holdra – Filmkritika

Kelly Jones (Scarlett Johansson) and Cole Davis (Channing Tatum) in FLY ME TO THE MOON.

A forgalmazó meghívásában láthattuk a premier előtt az Apple legújabb mozifilmes alkotását, amely az Apollo 11 fellövése előtti időszakot mutatja be egy habkönnyű nyári hollywoodi film keretében, amelynek a bemutatóját világszerte éppen az űrrakéta 1969-es júliusi útjára indításának évfordulójára időzítették. És hogy mit kell tudni az új, a NASA világába is betekintést engedő filmről? Nézzétek meg előbb az előzetest, ha még nem láttátok, mert a hangulat egész jól átjön a kedvcsinálón keresztül is.

Szóval milyen is a Vigyél a holdra? Vicces, látványos, parádés a szereposztása, elsődleges célja a közönség szórakoztatása, no meg a történelmileg ismert (és elismert) tények „kicsit” kiszínezett verziójának elmesélése, avagy annak bemutatása, hogyan sikerült az oroszokkal folytatott űrversenyben végül fellőni az Apollo űrpogram 11-es számú űrrakétáját, fedélzetén többek között Armstronggal. Csak éppen itt a NASA színfalai mögött játszódnak az események, és arra látunk rá, milyen kaotikus események vezethettek odáig, hogy végül tényleg sikeresen ember lépjen a Holdra.

És hogy mindezt egy magával ragadó környezetben élheti át, aki jegyet vált a filmre, abban nagy szerep jutott a forgatókönyvíróknak és a vizuális effektusok és a fényképezés felelőseinek is, akiket óriási dicséret illet. Mindemellett a legtöbb színész is brillírozik a szerepében, és meglepő módon Channing Tatum és Scarlett Johansson között is nem egyszer izzik a levegő az egyes jelenetekben (bár azért azt is hozzá kell tenni, hogy mind a komplexebb karakterét, mind a színészi játékát tekintve Scarlett Johansson másik ligában játszik, és a törtető marketingesből lett NASA PR-os szerepében sokkal könnyebben ki tudja bontakoztatni a színészi képességeit, mint a kisfiús Channing Tatum).

És akkor még természetesen ott van Woody Harrelson karaktere is, aki a kormány alkalmazottjaként részben segíti a csapat és a főhőseink munkáját, a film végére viszont éppen hogy ütköznek az érdekeik, és kérdésessé válik, hogy valóban a tényleges eseményeket vagy egy stúdiófelvételt látnak-e majd a holdraszállásról az élő közvetítés nézői. A film természetesen maximálisan meglovagolja a népszerű összeesküvés-elméletek alaptéziseit is.

Összességében egy klasszikus hollywoodi filmet kapunk, amely maximálisan emészthető formátumban tálalja elénk a NASA 60-as évekbeli világát, rengeteg humorral megfűszerezve a tényekre és (összeesküvés-)elméletekre építő alapsztorit és az Apollo 11 eseményeit, ráadásul mindezt az amerikai produkciókra oly jellemző lenyűgöző látványvilággal és hangulattal. (Lásd még: Volt egyszer egy… Hollywood, Babylon, Ave, Cézár! stb.)

De még nem is beszéltünk a filmben folyton előbukkanó fekete macskáról…

Az Apple alkotása nem fog kultfilmként bevonulni a filmtörténelembe, de végre egy olyan filmre válthat jegyet 2024-ben a néző, amely csak egy kicsit hosszabb a kelleténél, cserébe viszont végig szórakoztat és kikapcsol, és emlékeztet minket arra, hogy Hollywoodban vannak még olyanok, akik tudnak olyan amerikai filmeket is készíteni, amelyek a közönség igényeit helyezik az előtérbe, és a szórakoztatás a céljuk. Ha valaki ezekkel az elvárásokkal ül be a Vigyél a holdra vetítésére, biztosan nem fog csalódni!