Valerian és az ezer bolygó városa – Filmkritika
A Valerian a francia képregényen, a Pierre Christin által írt Valerian és Laurelinen alapszik. A történet szerint a két főszereplő, a Dane DeHaan által alakított Valerian és a Cara Delevingne által alakított Laureline kormányügynökök, akik feladata, hogy rendet tartsanak az univerzumban. A film kezdetén a feladatuk egy óriási piacon megtalálni és megszerezni egy külön faj utolsó élő példányát, mely képes bármilyen dolgot rekordidő alatt reprodukálni, miután megette azt. Ez az esemény azonban nem várt láncreakciót indít el, mely egészen az emberi faj katonai erejének szívében rejlő összeesküvéshez vezet.
Igazából a Valeriannal egy nagyon nagy baj van, az pedig a főszereplők személye. Dane DeHaan karaktere már az első pillanattól kezdve unszimpatikus, az erőltetett csajozós szövegeket és viselkedést amit pedig ráakasztottak, a színész nem képes eladni, így születik egy se nem vicces, se nem komolyan vehető egyveleg. Emellett nehezemre esik azt is elhinni, hogy Valerian egy rettenthetetlen, többszörösen kitüntetett ügynök, akit senki nem állíthat meg. Valahogy a színész megjelenése és a karakter köré épített atmoszféra és mítosz nem illik össze. Dane mellett pedig ott van Cara is, akivel egyszerűen nincs meg a kémia. S bár örömmel néztem minden jelenetet, amiben a lány szerepelt, valahogy ő sem volt képes eladni a rá írt poénokat, és valahogy Valeriannal se tudott mit kezdeni. A baj az, hogy nem egészen a színészek hibája ez, valahol egy picit a forgatókönyv is félrecsúszhatott. Talán ha picit lassabban halad, és nem egyből a két karakter kapcsolatának közepébe csöppenünk, más lett volna a helyzet.
A másik problémám a filmmel a történet kibontakozása. Valamiért mostanság jó ötletnek érzik előre lelőni a főgonosz személyét, pedig itt aztán minden adott volt egy jó kis krimielemekkel tarkított sci-fihez. Azonban az, hogy rögtön az első pillanatban kiderül, mire megy ki a végjáték, sokat elvesz az izgalmi faktorból. Ezenfelül kicsit olyan a film felépítése, mintha egy részekre bontott sorozatot néznénk. Teljesen elszeparálható cselekményszálak követik egymást, követve az „előremozdítom a cselekményt – töltelék rész – megint előre mozdítom a cselekményt” elvet. Van például egy majd fél órás etap, ami bár az egyik legélvezetesebb része a filmnek, a történésekhez semmit nem ad hozzá.
Lényegében ennyi negatívumot tudok mondani a filmről, ugyanis innentől kezdve csak csodálni tudom Luc Besson alkotását. A látvány tagadhatatlanul az egyik legszebb és legjobban kidolgozott, amit az utóbbi időben moziban láthattunk. Akarva-akaratlanul az Avatár jutott róla eszembe, de kidolgozottság és fantázia tekintetében messze lekörözi James Cameron alkotását. Ha pedig fantázia, akkor a filmet megint csak dicsérni lehet. Egy olyan univerzumot kaptunk, amely még számos történet táptalaja lehet, s ordít a folytatásért, hát még egy jóféle játékfeldolgozásért. A világok gyönyörűen ki vannak dolgozva, a lények egytől egyig egyediek és érdekesek, s minden a legapróbb részletekig illeszkedik a nagy egészhez.
Szintén dicsérni tudom csak az akciójeleneteket is. Talán a legfenomenálisabb a kezdő piaci jelenet, ahol dimenziókat váltogatva, egyszerre több síkon zajlik a jelenet, s egyszerre látjuk, ahogy Valerian az egyik dimenzióban egy speciális felszerelésnek köszönhetően, egy kies sivatagban rohangálva menekül és lövöldözik, illetve ugyanabban az időben és helyen egy másik dimenzióban, az ő szemével látva egy zsúfolt, város nagyságú piacon van. Ez a kettősség az idei egyik legjobb akciórészt szolgáltatja, és a filmben nem is jut ki több belőle, pedig a palotajelenet kardozása is egész jól sikerült.
Összességében a Valerian egy szórakoztató alkotás lett. Klasszikus nem született sajnos, de ígéretes kezdetnek tekinthető, remek világgal és hangulattal. A főszereplők a felsorolt hibáik ellenére a film végére mégis megszerettetik magukat, és Rihanna alakítása is sokáig emlékezetes marad majd a ráírt jelenetben. Történetében a Valerian nem annyira erős, mint lehetne, de a nyári felhozatalban mindenképp érdemes választás.
Értékelés
70%
Összefoglaló Összességében a Valerian egy szórakoztató alkotás lett. Klasszikus nem született sajnos, de ígéretes kezdetnek tekinthető, remek világgal és hangulattal. A főszereplők a felsorolt hibáik ellenére a film végére mégis megszerettetik magukat, és Rihanna alakítása is sokáig emlékezetes marad majd a ráírt jelenetben. Történetében a Valerian nem annyira erős, mint lehetne, de a nyári felhozatalban mindenképp érdemes választás.