Kategóriák: CikkekPC hírek

Uncle Chop’s Rocket Shop – játékteszt

Üdv az Uncle Chop Rakétaműhelyében! Wilburt a hűséges alkalmazottat alakítva a feladatod, hogy túléld a következő lakbérig ebben a kegyetlen menedzsment szimulátorban. Kétségkívül az év egyik legkülönlegesebb játékának ígérkezett már a Next Fest demója alapján is, az Uncle Chop’s Rocket Repair Shop egyike azoknak a játékoknak, amelyeket valaki vagy imád és le se tudja tenni, vagy pár kudarc után feszülten lerakja és többet hozzá sem nyúl. Habár a készítők rendelkezésünkre bocsájtottak számos segítő beállítást, a játék nehézségén ezek sem fognak tompítani.

A történet röviden összefoglalható: Wilbur, aki mellesleg több szemmel és egy róka fejével nem a legfeltűnőbb figura ebben világban, egy űrkikötőbe érkezik, melyben új munkahelye, Uncle Chop rakétaszerelő műhelye található. Másnap korán reggel kezd is, azután, hogy érkezésekor megkapja az eligazítást, mely röviden és tömören annyit tartalmaz, hogyha nem termeli ki 3 naponta a lakbért, az nem csak a posztjának, hanem a fejének az elvesztését is jelenti. Az előző szerelő valamilyen rejtélyes okból eltűnt, és ránk hagyott egy titokzatos naplót – de miatta és sorsa miatt még nem kell aggódnunk. Sokkal sürgetőbb problémánk a lakbérünk megkeresése.

Wilbur segítője és mentorja, Droose lesz, aki első ránézésre egy kicsit nemtörődömnek tűnhet, azonban mindig mellettünk áll majd, ha szükségünk lesz a segítségére. Uncle Chop, a főbérlőnk és főnökünk egy óriási hologramfigurán keresztül kommunikál velünk és felügyeli minden lépésünk.

Az Uncle Chop’s Rocket Shop több, mint egy egyszerű menedzsment játék, tartalmaz ugyanis egy felettébb érdekes roguelite szálat is. Történik ugyanis az egyik munkanapon, hogy egy bérgyilkos meglátogatja a műhelyt és lelövi Wilburt.

Ekkor azt tapasztaljuk, hogy Wilburt bizony elkerüli a túlvilág, és visszakerül néhány nappal korábbra, újrakezdve a munka folyamatát. A fő tanulság ebből, hogy a játék során nem szabad megijednünk a kudarcoktól, tanulnunk kell azokból, és lassan végig küzdenünk magunkat a munkanapokon, mint minden hasonló roguelite játékban.

A menedzsment rész alapjai egyszerűek: kapunk egy feladatlistát, és elődünk által ránk hagyott kézikönyvünkkel, – amely mindent tartalmaz, amit a hajók különböző moduljairól, és azok javításáról tudni kell, mellékes kommentekkel kiegészítve az előző tulajdonostól. Például, motoralkatrészek cseréje, üzemanyagtároló újra-töltés, olajszint és olajellenőrzés folyamata, sőt még olyan egyszerű dolgokat is, mint a wc dugulásának elhárítása. Ahogy a feladatok egyre összetettebbé válnak, és a hajók egyre több modullal rendelkeznek úgy nő, mind a jutalmunk, mind a tét is, a hibák pedig halálos következményekkel járhatnak – egyesesetekben nemcsak azért, mert nem tudjuk összeszedni a lakbérünk. A játék moduljai kreatívan vannak megtervezve, és már az is kimondottan szórakoztató, mikor rájövünk egy-egy új modul működésére

Minden újrakezdéssel megtartjuk az addig összeszedett tudásunk, és a gyakorlással járó gyorsabb és hatékonyabban munkavégzést. Ezen felül kapunk egy speciális „eldritch coin” fizetőeszközt, mely Wilbur zsebében marad halála után is, és megmaradó fejlesztéseket vásárolhatunk vele.

A vizuális stílus, és a háttérkarakterek változatossága nagyon kellemes képi világot eredményez, ami kimondottan egyedi. A rajzfilmszerű grafikai stílus tökéletesen illik a játék sötét humorához, a színek és a zenei aláfestés pedig még inkább kiemelik a játék egyedi atmoszféráját. És ha már humor, a játék nem csak nehézségében, de humorában is kegyetlen. Számtalan jobbnál jobb poén került bele, és egyik sem erőltetett, csak akkor, mikor épp az erőltetett vicceken poénkodnak.