Travelers, 1. évad – Filmkritika

A Netflix kínálatában múlt év vége óta elérhető Travelers egy nem mindennapi ötlettel indít: a jövőből úgy térnek vissza emberek a mi jelenünkbe (azaz a 21. századba), hogy átveszik az irányítást olyan emberek felett, akik amúgy halálra lennének ítélve. Éppen a haláluk előtt pár másodperccel „felülírják” a gazdatest elméjét a jövőből „átsugárzott” egyén tudatával, és mivel a házi feladatot előre elvégezték a jövőben, az utazó igyekszik teljes mértékben átvenni a gazdatesthez tartozó személy mindennapos életvitelét, miközben azon dolgozik, hogy jobbá tegye a jövőt. Mármint szó szerint, hiszen a sztori szerint a jövőben bunkerekben rejtőzködnek az emberek szörnyű körülmények között, állandó háborúskodás folyik, és pont azért találják ki ezt az időben visszautazós mókát, hogy sikerüljön megváltoztatni az események sorát.

Na, ez egy szép kis elképzelés, de mint minden időutazós filmnél, itt is óriási buktatók várnak ránk. Egyrészt ott a kérdés, hogy miért nem mennek vissza a 21. századnál korábbra az utazók? (A válasz: mert az átsugárzás csak a 20. században feltalált technológia megléte mellett működhet, amely többek között percre pontosan nyomon követhetővé is teszi, hogy ki és mikor halt meg. Az átsugárzást ugyanis hihetetlenül pontosan kell kalibrálni.) Másrészt mi történik a módosított események következtében létrejövő alternatív „jövőkkel”? (Ebbe már kicsit belegubancolódik az első évad végére a sorozat.) Vagy éppen az, hogy akit átsugároztak egyszer, újra át lehet-e sugározni, vagy ha a gazdateste meghal, akkor végérvényesen meghal vele együtt a jövőbeli tudat is? (Ezen a téren egy kicsit maszatol az első évad.)

Amit viszont nagyon következetesen végigvittek az, hogy számos elszúrt próbálkozással ellentétben, itt nem ugrálunk az időben, hanem folytonos linearitásban vagyunk, és az események azon túl, hogy csak és kizárólag a jelenben játszódnak, az elejétől a végéig folytonos cselekményszálat göngyölítenek fel. Természetesen vannak közben utalások a jövőben történő eseményekre, ám mi erről csak elbeszélések alapján értesülünk, így sokkal jobban tudunk a főszereplők helyzetével is azonosulni. Erre pedig csak rátesz egy lapáttal a „drámai” vonulat, hiszen az utazók szigorú szabályrendszer szerint élnek, amibe beletartozik az is, hogy a gazdaszemélyiség életét folytatniuk kell, minden ezzel járó következménnyel együtt. Így például szembesülhetünk azzal, milyen nehéz lehet egy idősebb és tapasztaltabb személyiségnek egy lázadó kamasz tinédzser testébe zárva folytatni az életét (aki eredetileg egy illegális bunyó során halt volna meg, ha nem adja fel a harcot), vagy egy iszákos (ráadásul rendőrként dolgozó) apa feleségeként gondoskodni egy csecsemőről, miközben az elsődleges feladatod a világ megmentése.

Szintén érdekes és elgondolkoztató a prioritások ábrázolása, hiszen főszereplőinknek egyszerre kell megfelelniük civil életükben, titkos küldetéseket teljesíteniük, illetve mindezek mellett alkalmanként teljesíthetetlennek tűnő, vagy éppen az erkölcsi normájukkal össze nem férő parancsokat teljesíteniük. Hogy egy kicsit jobban megkavarják a készítők a dolgokat, az első évad folyamán kiderül, hogy nem minden visszaküldött utazó jó szándékú, és a végére sikerül nem csupán az egyes személyek magánéletében óriási hullámokat generálni, de a jövőre kifejtett hatás is elég durván visszaüt.

Bár az egyes epizódok eltérő módon keltik fel a néző érdeklődését, a szuszpenzió végig megvan, és mindig előreviszi valami az események folyását, még akkor is, ha gyakorlatilag csak flashbackekből áll egy adott rész. A hihetőségi faktor néha a határokat feszegeti, de összességében nem annyira kizökkentők a túlkapások, hogy emiatt felálljunk a tévénk elől. A legutolsó rész második felére sikerül teljesen összegubancolni a szálakat, és gyakorlatilag egy kibogozhatatlan végkifejletnek lehetünk tanúi (gyakorlatilag már azt sem tudni, ki kivel van), amit egy frappáns cliffhangerrel zártak rövidre a készítők, ami után biztosan mindenki a körmét rágva várja a folytatást.

A Travelers körülbelül ennyit nyújt nekünk: egy új megközelítésű időutazós történetet, amely éppen annyira izgalmas, hogy mindig képes valami újat nyújtani a következő epizódban, és amelynek karakterei kifejezetten szerethetők, még akkor is, ha néha elég következetlen egy-egy cselekedetük, és helyenként a sztori érvelése is megbicsaklik. Mindenképpen ajánlott azoknak, akik szeretik a műfajt, de bárkinek érdemes tennie vele egy próbát.