A korábbi zárt betáról a véleményemet ezen a linken olvashatjátok.
Megnyíltak a kapuk a tömegek előtt, akik játszhatnak a játékkal, és ez kialakította a játék sajátos világát. Az előző véleményezések óta a játék mechanikája nem változott, de a játékosbázis igen. Inkább egy MOBA-játékban érzi magát az ember, mint egy csapatalapú „Total War”-játékban.
Ha egyedül játszik az ember, akkor lényegében a környezetére van utalva, hogy mi lesz a meccs kimenetele. Solo élményeim alapján elég kockadobásszerű, hogy agyonvernek minket az ellenfeleink (sok esetben még a csapattársaink is), vagy épp mi szerezzük meg ezt a pozíciót. Kinézetre ugyanolyan, mint egy felgyorsított Rome II-csata, de játékélményre semmiképp sem. Lényegében két számot figyelünk a harc alatt: morál, élet/egység szám. Amikor egy szép frontális rohamot indítasz úgy, hogy még oldalról is megrohamozod a háromból egy egységeddel az ellenfelet, az egységeid morálján kívül a sajátodat is jelentősen lecsökkenti az, amikor egy random csapattársad úgy gondolja, hogy egy nulla fejlettségű távolsági egységcsoporttal „megtámogatja” ezt, és az ellenségen kívül mindent a világon szitává lő. Szinte azonnal bedarálta mindegyik egységem morálját és életét ez a légitámogatás, majd az élet értelmén elmélkedve néztem a monitoron, ahogy már X. alkalommal a csapattársaim végeznek velem. Vannak a játékban parancsnoki és egységképességek is, de ezekre szintén az előbbi példa miatt solóban nem sok értelmes alkalmazást láttam.
A játék alapvetően arra épít, hogy játsszon az ember minél többet, lehetőleg ugyanazzal a játékosszereppel, és folyamatosan egyre jobban elsajátítsa és továbbfejlessze a szerephez tartozó képességeket. Sajnos solo-játékosként nem biztos, hogy sok ilyen élmény után egy casual f2p-játékosnak lesz kedve elsajátítani ezeket. Ha pedig támogatóegységeket szeretnél használni, például egy katapultot solóban, akkor viszont hagyj fel minden reménnyel.
A játék készítőinek védelmében legyen mondva, ha legalább egy olyan csapattársad van, akivel legalább közvetlen kommunikációd van, már hatalmas taktikai előnyben vagy a többiekhez képest. Voltak olyan csatahelyzetek, ahol szimplán a parancsnokunk képességeinek jól irányított használatával megnyerhettünk egy amúgy húzós szituációt.
Sajnos a f2p modell jellegéből adódóan „bármilyen játékos” játszhat vele, így nem biztos, hogy a stratégia mestere lesz az illető. Számos olyan alkalom volt, hogy nagyon jól csatáztak a pálya közepén, és dőltek az ellenséges katonák, de egy-két egység besétált a bázisra, kivárta míg elfoglalódott szép lassan a zászló, és vége is lett a meccsnek. Kicsit nehézkesnek érződik a relokálás lehetősége a játékban, így például a névadó játékban alkalmazott kite-olás nem nagyon opció. Ha valaki nem fordít kellő figyelmet a bázis körüli védelemre, könnyedén bukhat szimplán a lomhaság miatt.
Ezek után nem árt szót ejteni arról, hogy ha valaki free to play módon próbálja meg elérni a legmagasabb szintet, akkor igen sokat kell szenvednie, ha nem szeretne a prémiumért fizetni. Viszont nevesebb YouTube-ereknek, Twitch streamereknek vannak meghívókódjai, amivel némi pénz mellett limitált ideig prémiummá válhatunk. Ez jó lehetőség, hogy magunk is megtapasztaljuk, mit nyújthat a fizetős rendszer, és egy kis lökést adhassunk az unlock folyamatnak. Némi kétkedésre ad okot viszont ez a prémium rendszer, amit egy Reddit felhasználó elég részletesen kifejt (ezen a linken tekinthetitek meg a posztot). Bár nem 100%-ig értek vele egyet, de az alapelgondolásával igen.
Mindenesetre ingyenes létére mindenkinek ajánlom, hogy adjon neki egy esélyt. Két-három meccs után megláthatjuk, hogy az ízlésünknek megfelelő-e a játék és a stílusa. Amennyiben igen, akkor a kezdeti olyan 20-25 meccs után – tapasztalatból mondhatom, hogy – nagyot változnak a harcok (ha jól teljesítünk, és jobb játékosok közé kerülünk). Mindenképp barátokkal együtt ajánlom a játékot a taktikai lehetőségek miatt, de solóban is megpróbálkozhatunk vele. A UI elég jól átgondolt, és új játékosok is viszonylag egyszerűen beletanulhatnak az irányításba, még akkor is, ha esetleg sosem játszottak hasonló játékkal. A tutorial is elég részletes, és jól átvezeti a játékost a kezdeti információkon.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!