Tom és Jerry (2021) – Filmkritika

Tom és Jerry a mozivilág egyik leghíresebb párosa. Itt az ideje, hogy megtudjuk, mi újság van velük! A kisegér egy elegáns New York-i szállodába költözik, élvezi a luxust, a tágas egérlyukat és a finom sajtokat, de a boldog napok véget érnek. A hotelt ugyanis kibérlik A Világ Legszuperebb Esküvője számára. A dúsgazdag ifjú pár mindenből a legjobbat akarja, és egyáltalán nem akar egérvendéget hívni. A hotel ifjú és buzgó alkalmazottja (Chloë Grace Moretz) pompás ötlettel rukkol elő: szerez egy macskát.  Egy nagyon ismerős macskát… Úgy látszik, az ősi ellenségek nem tudnak megszabadulni egymástól: Tom és Jerry újból találkozik, és újból és újból és újból összeméri az erejét. És nem érdekli őket, hogy körülöttük romba dől a hotel, és az esküvő is kicsit másképp alakul, mint ahogy a fiatalok eredetileg tervezték.

Nem igazán értem a fanyalgókat, ugyanis ez a film pontosan azt nyújtja, amire a Tom és Jerry-rajongók már régóta vártak: egy élőszereplős filmet, ráadásul New York-i környezetben, melyben Tom és Jerry, valamint barátaik felforgatják mindenki életét, miközben pedig a rajzfilmekből megszokott módon folyton gyepálják egymást.

Mindeközben jellemfejlődésen megy át több karakter is, meghiúsul egy komplett esküvő, többször is frászt kapnak az élő és animált szereplők, folyamatosan pörgős események követik egymást, a New York-i hangulatot tökéletesen visszaadó zenével aláfestve, és persze Tom kergeti Jerryt, Jerry kergeti Tomot, Cövek mindenkit kerget, az élő szereplők meg néznek, mint a moziban.

Az első percétől a végéig kellő tempóval rendelkezik, csak néhány percre ül le néha a cselekmény, mindeközben pedig egyrészt teljes mértékben átadhatjuk magunkat gyermekkorunk nosztalgikus érzéseinek, másrészt pedig jókat nevethetünk a bugyuta, de a sokadig alkalommal is vicces jeleneteken. Merthogy nézőként semmi újra és eredetire nem kell számítanunk, egyszerűen csak átélhetünk egy egész estés kalandot, amely a klasszikus képsorokból rengeteget felidéz, ezúttal élőszereplős körítéssel kiegészítve.

A grafikai megvalósítás szerintem teljesen rendben van, nem akarja elhitetni velünk, hogy dollártízmilliókat költöttek CGI-ra csak azért, hogy elhiggyük, a rajzolt karakterek is hús-vér lények a jelenetekben, viszont cserébe egységes vizuális élményben lehet részünk, és egy-egy kidolgozatlanabb jelenetet (pl. amikor Tom a parkban szintetizátorozik, vagy amikor Tom és Jerry Kayla lába körül kergetőzik) leszámítva nem is zökkent majd ki bennünket az élményből az élő szereplők és az animáció találkozása.

Azáltal, hogy valós körülmények közé rakták az animált szereplők gyepálását, joggal merülhet fel a túlságosan agresszív megjelenítés problémája (lásd a fenti trailerben, amikor Tom egy buszra kenődik fel), ám ezen a téren is végig egységes és következetes élményben lesz részünk, és egyrészt a valós szereplőket nem érik hasonlóan végzetes hatások, másrészt az összes agressziót összevetve sem érjük el napjaink akciófilmjeinek vagy thrillerjeinek az átlagos brutalitását, szóval ha valakinek rémálmai lesznek a Kengyelfutó gyalogkakukk történeteitől, ezt a filmet se nézze meg.

A 2021-es Tom és Jerry-adaptáció nem egy korszakalkotó filmremek, viszont pontosan azt nyújtja, amire manapság a nézőknek szükségük van: egy jól összerakott, kerek egész történetet habkönnyű körítéssel, megfelelő mértékű nosztalgiafaktorral, rengeteg vicces jelenettel és iróniával, no meg persze a címben is szereplő két jómadár szüntelen kergetőzésével. Nem utosó sorban pedig a rajongóknak egy olyan filmet ad, amely az elejétől a végéig képes szórakoztatni és nevettetni.

Hazai mozipremier: 2021. május 20.