Tile Tales: Pirate – Játékteszt

Gyerekkoromtól egészen a mai napig imádom a kalózok életét feldolgozó alkotásokat. Legyen szó tehát akár filmekről, akár egy jó olvasmányról, akár egy videójátékról, szívesen tettem magamévá ezen világokat felölelő alkotások teljes tárházát. Az elmúlt jó pár esztendőben azonban teljes mértékben elkerülte a figyelmemet a viharos vizeken tevékenykedő rablók és kincskeresők életét feldolgozó produktumok.

Ez betudható annak is, hogy egyre kevesebb, ezen világot feldolgozó történet és ötlet látott napvilágot mostanság, de az is meglehet, hogy én nem voltam elég figyelmes, hogy ráleljek a számomra érdekes kincsekre. Kalózkodásból tehát az elmúlt időszakban egyesre vizsgáztam. De mielőtt még mélyebb vizekre eveznék a humorral teli vödrömmel, az elmúlt hetekben képzeljétek, ráleltem egy kalózra, aki bizony remek kalandokra invitált. Lássuk hát, hogy is lett a Tile Tales: Pirate címen futó gameszkó.

Az eredetileg telefonokra megjelenő Tile Tales: Pirate immáron számítógépeken is tiszteletét tette, és a jövőben a konzolos felhasználók számára is elérhetővé válik majd. Jómagam a Steames verzióba leshettem bele, és mondanom sem kell, hogy az utam során egyre jobb kalóz kerekedett ki belőlem. No de mi is valójában ez az alkotás? Tulajdonképpen képzeljünk el egy logikai puzzle elemekre építkező játékot, amelyben a pályák részeinek tologatásával tudjuk majd terelni a bóklászó főhősünket.

Ezek a logikánkat tesztelő feladatok olykor kincseket tárnak elénk, sikeres teljesítésüket követően, olykor pedig csupán megmentenek minket a ránk leselkedő veszélyektől. Ki kell emelnem kapásból két pozitívumot is ebben a témában. Az első maga a rengeteg pálya és feladvány jelenléte, a másik pedig ezen lehetőségek változatossága és sokszínűsége. Egyik pályán sem éreztem azt, hogy „jaj én ezt már láttam, tudom mit kell tennem”, és manapság a legtöbb logika játékból szerintem pontosan ez az újdonság szele hiányzik, ami nem feltétlenül baj, azonban jelen esetben ez maga az egyik legnagyobb húzóereje a játéknak.

Milyen kalózok lennénk, kincs, humor és egy kis rum nélkül. Valószínűleg farsangra beöltözöttek. És mielőtt a vicceim elijesztenének mindenkit az olvasástól, folyatom tovább az elemzésemet egy igen érdekes szegletével a játéknak, ami pedig a humor jelenléte és megfelelő használata. Minden átvezető vagy akár kisebb jelenet magában hordozza a jellegzetes kalózos humort, amely szinte minden percben okot adott egy mosolyra a végigjátszásom során.

A Tile Tales: Pirate látványvilága külön bekezdést érdemel. Minden pályarész és logikai feladat, továbbá a karakterek gondos kezek által megmunkált végeredményként kerülnek a felhasználók elé, amely által végig úgy éreztem magam mintha egy kalózos történetet feldolgozó színházi előadáson lennék, ahol nem élő emberek adnak elő egy műsort, hanem bábokkal szemléltetik a különféle eseményeket. Mindezen hangulat egyébként a kis karakterek animációjában is megfigyelhető, így példának okáért a kalóz is olyan módon mozog, mintha őt is egy adott játékmester irányítana.