The Lord Of The Rings: Return To Moria – Játékteszt

Valószínűleg minden Tolkien rajongó egyet ért azzal az állítással, hogy nagyon ráférne már a játékos közösségre egy új gyűrűk ura játék. Utoljára talán a Shadow of Mordor tudta megdobogtatni a szívünket, de annak második része már (szerény véleményem szerint) jócskán alulmúlta az elvárásokat. Persze orkokat gyilkolászni kellemes időtöltés volt, de jó lett volna Középfölde más aspetusát is megismerni közelebbről. Erre jött idén a játék, amit egyszerűen nem nevezünk nevén és a létezését se ismerjük el, így végül nem maradt más választásunk, mint reménykedve várni a túlélésre és bányászatra alapozó idei második gyűrűk ura játékot. Bár az eredmény felemás, a hangulat még így is képes kárpótolni és legalább minimálisan gyógyítani megsebzett szívünket.

A Return To Moria története szerint Glóin fia Gimli, immáron nemesként egy seregnyi törppel a háta mögött fejébe viszi, hogy visszamegy Móriába és újjáépíti, hogy újra dicső fényében ragyoghasson. Azonban már a bejutással is meggyűlik a bajuk, az ajtók valamiért zárva (vagy eleve nem is találják őket), azonban egy baleset következtében mi is és társaink is egyszer csak bent találjuk magunkat és adott is a kihívás. Kideríteni, hogyan jutunk ki, és még túl is kell élnünk a kalandot.

Ez a felállás remek lehetőséget nyújt a játékosnak arra, hogy törpéjével együtt fedezze fel Mória királyságát ezáltal számos kellemes meglepetést és élményt okozva a rajongóknak. A törpök királysága procedurálisan generált pályákból áll, leszámítva bizonyos, a történet szempontjából fontos szobákat. Ez papíron számos lehetőséget biztosít arra, hogy újra játsszuk a játékot, vagy ha több baráti társasággal kalandozunk, akkor se fulladjon unalomba a napunk a már megjárt tárnákat járva. Mindeközben rendszeresen fogunk erőforrásokat találni, különböző elhagyott táborhelyeket és épületeket, falukat vagy kisebb településeket meglelni, melyeket akár újra is építhetünk vagy érintetlenül hagyva ki is foszthatunk.

Érdemes megfontolni a döntést, mivel néhány épület taktikus újjáépítése vagy táborhellyé alakítása kimondottan hasznos lehet, ugyanis törpünk folyamatosan fáradni fog, éhes is lesz, ráadásul újabb és újabb eszközökre lesz szüksége, így ha folyamatosan vissza kell sétálnunk az nem túl szerencsés. Ráadásul ha valamilyen rossz szerencse folytán elhalálozunk, akkor szintén a táborhelyünkön, minden felszerelésünk nélkül fogunk újjá éledni. És ha ez nem lenne elég indok, táborhelyünket rendszeresen fogják ostromolni a Móriában tanyázó orkok, így ha kedves a lootunk élete, akkor különösen figyelünk a távolságokra.

Ezen kívül az előrehaladásban is sokat segíthet néhány épület újjáépítése, mivel könnyebben fogunk platformer gyanús részeket átszelni, rövidítéseket nyithatunk, vagy értékesebb erőforrásokat érhetünk így el. A törött, lerombolt szobrok restaurálása mindig valamilyen új eszközzel, fegyverrel, vagy pácéllal ajándékoz meg minket, melyeket később táborhelyünkön a megfelelő eszközökkel megcsinálhatunk magunknak.

Maga a játék rendszere nincsen túlbonyolítva, bárki által könnyedén élvezhető és értelmezhető, így nem szükséges a zsáner rajongójának lenni, hogy élvezzük a produktumot. Sőt, valószínűleg ezer meg egy jobban összerakott rendszert találhatunk a piacon. Azonban ahol a játék mégis csillogni képes, az a hangulat, amit a Móriában való barangolás jelent. Mindig öröm hallgatni, mikor törpünk (akár a játékhoz kreált törp nyelven) elkezd énekelni munka közben, ezáltal motiválva magát és bónuszokat szerezve, vagy hallani a mérgelődést, amikor békés alvásunkat közeledő orkléptek zaja szakítja meg. Ugyanígy nagyon hangulatos a hatalmas tárnákban mászkálni úgy, hogy senki nincs a közelünkben és csak saját munkánk zaja hasítja ketté a csendet. Ennek az aspektusnak külön örültem, mivel így nyugodt lélekkel tehettem be a háttérbe a filmekből ismert témákat, ezzel új szintre emelve a játékélményt.

Sajnos azonban a játék közel sem hibátlan. Egyfelől sokkal nagyobb élményt nyújt, ha többed-magunkkal esünk neki a kalandnak, ami gyakran nem kivitelezhető, s én is sokat találtam magam teljesen egyedül a bányákban. Persze ennek is megvan a maga varázsa, azonban egy idő után a folyamatos bóklászás, nyersanyag gyűjtés és barkácsolás elég repetitív tud lenni. Másfelől másokkal karöltve ezek sokkal gyorsabban és hatékonyabban kivitelezhetőek és az új területek felfedezése is nagyobb élménnyé válik. A törpök egymással beszélgetnek, közösen is énekelnek és harcolnak, és nagyon jól kiegészítik az amúgy is remek hangulatot. Így különösen fájó, hogy egyedül egy idő után igen magányos élmény lehet a játék, ami hosszú távon képes unalomba fulladni.

Másik problémám a harcrendszer volt. Persze nem vártam összetett csetepatékat, de azért kicsit többet elvártam volna 2023-ban mint az egy gyenge csapkodást, erős támadás és védekezés kombót. Ráadásul ezt is sikerült nagyon fapadosan kivitelezni, sokszor a játék nem regisztrálja a csapásokat, máskor pedig olyan lövések is találatnak minősülnek, amik láthatóan mérföldekre voltak tőlünk vagy akár a célpontunktól is. Ráadásul vannak szenáriók, ahol az ellenfelek egészen addig generálódnak folyamatosan, amíg a főellenfelet le nem csapjuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyedül szinte esélytelen egy-egy ilyen találkozásból győztesen kikeveredni. Jobb esetben fel tudjuk szedni amiért jöttünk, aztán húzhatjuk a nyúlcipőt, kínosabb esetben pedig kihasználhatjuk a játék valamilyen hibáját.

Bugból pedig van aztán dögivel, rengeteg a beragadó textúra, eltűnő tárgyak, a már említett harcrendszerbéli dolgok, a mentések érdekes értelmezése és még sorolhatnám. Nagyon frusztráló volt például, a következő példa, ami jól jellemzi a játékot: miután egy-két kisebb táskát elhagyva, néhány nappal később pedig visszatérve megtaláltam őket ott, ahová raktam, kitaláltam, hogy összegyűjtött kincseimet szépen bepakolom két táskába, majd egyikkel a hátam, másikkal a kezemben előre sétálok az új táborhelyre. Félúton azonban egyszer csak egy horda ork teleportált mögém, így harcra került a sor, végül eldobva a kinccsel teli táskát sikerült csak végeznem mindenkivel, egy jó fél órányi rohangászás és csapkodás után. Mivel alig maradt életem, fáradt is voltam és aludni is kellett volna, ezért a halál és a táska helyett előre rohantam a táborhelyre, aludtam, gyógyultam, s visszasétáltam a harc színhelyére, csak hogy a táskának hűlt helyét találtam. Persze minden más zsákmány, az szerte-szét volt, sőt új növények és fosztható csontvázak is kerültek az adott helyre. Csak az összekapott pár ezer aranyam ment a levesbe.

És ez sajnos még a megbocsáthatóbb, akár javítható hibák némelyike. Láthatóan a fejlesztők mertek nagyot álmodni, azonban sokszor idő vagy erőforrás szűkében nem tudták megvalósítani a terveiket. Az ellenfelek intelligenciája bőven hagy kívánni valót maga után (lényegében agyatlanul a legrövidebb elérhető úton jönnek utánunk és csapkodnak ész nélkül), illetve számos olyan épület is található, ahová a törpszívünk szerint szívesen besétálnánk körbenézni, azonban valami elbonthatatlan akadály (amit amúgy máshol meg elbonthatnánk), megakadályozza. Ezen kívül rengeteg státusz effekt van, ami számomra 8-10 óra játék után is teljesen értelmezhetetlen maradt. A mai napig nem tudom, hogy miben akadályoz az hogy, fázok vagy fáradt vagyok, ugyanis se az életem se az erőnlétem nem fogyatkozott máshogy, mint alap állapotban szokott. Ráadásul sok esetben tudunk építkezni a textúrákon belülre, ami számomra sokszor zavaró volt, bár nem tagadom, időnként jó volt kihasználni ezt a hibát is.

Összességében a Return to Moria egy olyan játék lett, mint a félkész márványkő a törp számára. Látszódik benne a szeretet és a kialakuló szépség, azonban még számos törmelék és faragnivaló csúfítja a mélyben rejlő kincset. Érződik, hogy a játék óriási szeretettel készül, és őszintén mondom, hibák ide, elavult és csiszolatlan mechanikák oda, ha barátainkkal együtt nekiveselkedünk, egy kellemes kikapcsolódást kaphatunk a mindennapi munka mellé.