Egy évtizedek óta futó videojáték-sorozat új történetszálának elindítása, kétségtelenül hatalmas kihívást jelent minden fejlesztő számára. Az új történetvezetés és az expozíció egyensúlyba hozása a múltban felépített világokkal és karakterekkel nem könnyű feladat. Hogyan lehet 20 évnyi világépítést és összetett történetszálakat úgy folytatni, hogy sikerüljön új játékosokat is bevonzani, miközben a sorozat veteránjai is megkapják azt, ami miatt évről évre visszatérnek a szériához? Erre a kérdésre a The Legend of Heroes: Trails through Daybreak magabiztos választ ad, és izgalmas új fejezetet nyit meg a sorozatban, amit mind az újoncok, mind a hosszú távú rajongók is élvezhetnek. A játék a 2023-as The Legend of Heroes: Trails into Reverie-vel lezárt saga után új irányba indul, egy felfrissített harcrendszerrel és lenyűgöző új karakterekkel, amelyek révén a Trails through Daybreak még egy olyan évben is képes kiemelkedni, amelyben már amúgy is számos van kiváló RPG megjelent.
A történet Van Arkride, egy zsoldos kalandját követi, aki története sokkal komorabb és sötétebb vonalon fut, mint a korábbi Trails-játékok. Van olyan feladatokat vállal el, amelyekkel a hivatalos bűnüldöző szervek nem tudnak, vagy inkább nem akarnak foglalkozni és gyakran az alvilág szervezeteinek dolgozva kell végrehajtania azokat. Ez a karakter dinamikusabb és érdekesebb, mint a korábbi Trails játékok főhősei, akik mindig a szokásos, idealizált hős figurák voltak. Van pragmatikus hozzáállása és hajlandósága a piszkos munkákra új perspektívát hoz a sorozatba, és éles kontrasztot teremt a korábbi játékok túlzottan önzetlen főhőseivel szemben.
A történet bravúrosan ötvözi a modern társadalmi kérdéseket a fantasy világ elemeivel. A történet szövetébe olyan témák fűződtek bele, mint a bevándorlás ellenes érzelmek politikai célokra való felhasználása a hatalom megszerzése érdekében, vagy egy új maffiacsoport felemelkedése, amely megrengeti az alvilág status quo-ját. Ezek az események először csak háttérzajnak, világépítésnek tűnhetnek, de ahogy a történet kibontakozik, egyre mélyebbre merülünk a politika és az alvilági intrikákba, amelyek szorosan kapcsolódnak majd a különböző frakciók befolyásához.
A játék új helyszíne, a Calvard Köztársaság, friss alapot nyújt a sorozat új történetének. Calvard korábban csak utalások formájában szerepelt a Trails-univerzumban, most azonban végre megismerhetjük ezt a régiót, és felfedezhetjük annak mélységeit. A korábbi játékokra való visszautalások, mint például a Crossbell-ben használt teljesítményfokozó drogokra történő célzás, fantasztikus módon kapcsolja össze a sorozat különböző részeit, miközben feltár előttünk egy új fejezetet a kidolgozott univerzumban.
A főszereplők szerethető, összetartó gárdája is hozzájárul a történet sikeréhez. Kiemelkedő karakterek közé tartozik Feri Al-Fayed, egy fiatal lány, akit Van befogad, miután száműzték falujából. Feri lassan elfogadja csapattársait második családjaként, és személyes fejlődése szívet melengető elemként szolgál a történet során. Grimcat, egy szűk ruhát és macskamaszkot viselő karakter, aki a Persona 5 Annjának és a DC catwomanjének keverékeként tudnám a legpontosabban leírni. A Persona 5 szálat tovább erősíti, hogy Grimcat magát „fantomtolvajnak” nevezi.
A Daybreak kisebb szereplőgárdája lehetőséget biztosít arra, hogy az egyes karakterek többet kapjanak a rivaldafényből, és a fejlődésük sokkal jobban fókuszált lehessen. Ez a megközelítés kontrasztot jelent a Cold Steel saga részeivel, ahol a szereplők száma növekedett, a nagy lezárást előkészítendő előhúzva régi és új karaktereket egyaránt. A korábbi Trails-játékokból visszatérő mellékszereplők okosan vannak beépítve a történetbe, hogy ne vonják el a figyelmet az új szereplőkről, miközben a régi rajongók számára egy-egy remek pillanatra beköszönnek a történetbe.
A játék talán legjelentősebb újítása a harcrendszer, amely ötvözi a valós idejű és a körökre osztott harcot. Van odarohanhat az ellenséghez és elkezdheti támadni őket, majd egy gombnyomással bármikor átválthatunk a körökre osztott harcra. Ha a körökre osztott harc előtt letörjük az ellenségről a pajzsát, akkor elkábul és cselekvésképtelen lesz az első köreiben. Ez a dinamikus harcrendszer sokkal élvezetesebbé teszi a harcot, bár a valós idejű elemek korán sincsenek mélyen kidolgozva, így hosszútávon személy szerint a kezdeti stun lehetőségéről lemondva inkább körökre osztott harcot preferáltam. A körökre osztott harc felújított mechanikái és az fordulók sorrendjének manipulálásának lehetősége izgalmas csatákat eredményeznek, különösen a nehezebb ellenségekkel és bossokkal szemben.
A mellékküldetések a világépítése is a Trails szériához megszokottan remekelnek a világ új fejezetében is. Az egyik ilyen során Van csapatának egy szigetet kell megtisztítania a szörnyektől, hogy az biztonságos legyen a turisták számára. Egy mulatságos csavarral a játékvezető/küldetésadó közben legendákat mesél a helyszínről, ám ezek a történetek gyakran horrorisztikus fordulatot vesznek, például emberi maradványokkal teli barlangokról vagy szörnyek áldozatairól. Az ilyen mellékküldetések tovább gazdagítják a játék világát, és változatosságot kínálnak a fő történet mellett.
A játék döntési mechanikái további mélységet adnak Van karakterének, és befolyásolják a történet alakulását. A játékos döntései a karakter erkölcsi irányultságát is formálják, amely szintén hatással lehet a játékmenetre, és növeli a játék újra játszhatósági potenciálját.
Az Oxide games műhelyéből érkezett egy 4X játék, ahol a győzelemnek nem feltétele az, hogy…
Az ATLUS 35 évnyi tapasztalattal, a Persona és Shin Megami Tensei sorozatokból merítve és rengeteg…
A megszokott arcade lövölde most egy kissé más perspektívából.
Gyerekbarát Lego-kaland, mely szakít a tradicionális Lego játékok hagyományaival, hogy valami sokkal szebbet hozzon létre.…
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…
