Kategóriák: CikkekPC tesztek

The Last of Us: Part 2 – PC teszt

A The Last of Us: Part 2-t valószínűleg egy valamirevaló játékosnak se kell már bemutatni (akinek mégis, az nyugodtan kattintson ide a korábbi tesztünkért). A játék megjelenésekor rendesen megosztotta a rajongótábort, a marketingkampány és a titkolózás mesterfokon való űzése pedig olyan mély gyomrost vitt be a rajongóknak a megjelenés napján, amit sokan azóta se hevertek ki. A játék, a színészek és a készítők is kaptak hideget, meleget, volt aki az egekbe dicsőítette az új történetet és volt, akik a pokolba kívánták az egészet. Hál istennek a játék ennek ellenére siker lett, és hiába az intelligenciát nélkülöző komment és gyűlölethullám, a játék szép siker lett.

A PC-re is végre-valahára megjelent Remastered verzió (amit jól időzítettek a sorozat megjelenésének környékére, melynek első részéről ide kattintva olvashattok), ugyanazt tartalmazza, amit konzolos testvérei. Az első rész portolásakor nagy sajnálatomra az optimalizáció (amiben egyébként a Sony ritkán szokott mellé lőni) nem sikerült a legjobban. Rengeteg játékon belüli töltőképernyő fogadott, tele volt bugokkal a játék, többször omlott össze, mint futott akadálymentesen, s ezek voltak azok az okok, amik élvezhetetlenné tették az akkori élményt. Szerencsére azóta ezeket jónéhány patch-csel kiküszöbölték, a második részre pedig az első játékot portoló Iron Galaxy mellé a Nixxes Software is csatlakozott, akik olyan játékokon dolgoztak, mint a Ghost of Tsushima, a Horizon Forbidden West vagy a Rachet & Clank: Rift Apart.

Ez az extra tapasztalat és segítség meg is látszik a végterméken. A Last of Us: Part 2-t a megbízható asztali gépem mellett, egy gamer laptopon (zephyrus rog duo) és a Steam Deck-en is górcső alá vettem és rendkívül kellemes élményben volt részem minden platformon. A játékban nyoma sincs az első résznél tapasztalható VRAM problémáknak és a shader betöltést hangoztató töltőképernyők is messzire elkerülnek minket. Ezzel szemben azt muszáj megemlítenem, hogy a játék valósággal zabálja a processzor és a rendszermemória erőforrásait, a laptop esetében például az RTX 2080 Super vígan elmuzsikált a maga 8 giga ramjával maximum beállítások és HD felbontás mellett (4K-ban is elmocorgott, de ott többször voltunk 30 fps alatt, mint fölötte), ellenben a processzor majdhogynem vért izzadt a megterhelés alatt, nem beszélve a 32 giga memóriáról, melynek tetemes mennyiségét megkövetelte a játék.

Steam Deck-en azonban az alap beállításokkal szépen megy a játék, nem fog nyilván lemászni a képernyőről és még csak a közelébe sem ér a nagyképernyős változatnak, azonban képes a stabil játékélmény  biztosítására. Ehhez persze hozzájön, hogy a hordozható kézikonzolunk hardware-e csúcsra van járatva, 90%-os használtság alá semmilyen aspektusa nem került egy pillanatra sem.

Az optimalizáltságot jól mutatja, hogy még egy gyengébb konfiguráción kipróbálva a játékot, alacsony beállítások és HD felbontás mellett, egy i7-es processzorral és egy RX 5700 XT-vel felvértezve is simán hozott a játék egy átlagos 40-50 FPS képkockaszámot. Talán az egyik legzavaróbb dolog lehet, (bár ezt a jövőben javítani lehet még), hogy még a megfelelő hardware esetében is, high beállítások mellett képes a játék a szemünk előtt betölteni néhány assetet vagy árnyékot, ami nem egy nagy probléma, de az arra érzékenyeknek bizony bánthatja a szemét.

Összességében azonban a játék remekül lett portolva, látszik, hogy a készítők tanultak az első rész hibáiból. Szerencsére a Last of Us 2 esetében a legtöbb dolog a helyén van, a választható beállításokat pedig külön finomítani se nagyon szükséges. A játék első pár órája, főleg a hóviharral és a ránk rontó fertőzöttek hadával jó tesztelési lehetőséget biztosítani a beállítások módosítgatására, így könnyen megtalálhatjuk már az elején azt az opciót, amit könnyedén elbír a gépünk. Ha sikerül kicsit levenni a terhelést a processzorról, akkor talán a laptop se fog leolvadni, amennyiben nem otthonról játszunk. Mindenesetre, akinek eddig kimaradt, legyen csupán egy alsó-középkategóriás PC-je vagy High-end erőműve otthon, most nyugodtan pótolhatja az élményt.

Legfrissebb bejegyzések

Hauma: A Detective Noir Story – Betekintő

Kincsvadászat egy kis noir nyomozással.

2025-05-01

XENOTILT: HOSTILE PINBALL ACTION – Játékteszt

Valószínűleg ilyen lenne, ha egy flipper játékot tudatmódosító szerekkel kombinálnánk.

2025-05-01

Steel Hunters – Elindult az első Season!

A Wargaming új mecha PVPVE játékának első szezonja elindult! Egy új Battle Passt, egy új…

2025-05-01

Ravenlok: Legendary Edition – játékteszt

Ravenlok: Legendary Edition - a játék, ami nem tud felérni a címéhez.

2025-05-01