A The Hundred Line – Last Defence Academy egy közös projekt Kazutaka Kodaka (A Danganronpa és az azokat követő Master Detective Archives játékok írója és rendezője) és Kotaro Uchikoshi (A Steins;Gate, AI: The Somnium Files játékok írója) között, így, az alkotók hátterét ismerve egy történetmesélésben és intrikákban gazdag, azonban a játékmenetet szolidabban adagoló játékot vártam.
Azonban tévedtem. A The Hundred Line sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a játékmenetre, mint az alkotók korábbi művei. A klasszikus narratív kalandjáték elemek mellett egy taktikai RPG-rendszert is kapunk. A játék során a feladatunk az utolsó védelmi akadémia megóvása az Invaderek támadásától, akik el akarják lopni a rejtélyes „utolsó reményt”, amely az iskola falai között rejlik.
A legtöbb taktikai RPG-vel ellentétben a csaták szinte mindig ugyanazon a térképen zajlanak. Azt gondolhatnánk, hogy ez gyorsan unalmassá válik, de szerencsére ez nem így van. Az ellenfelek típusai és a rendelkezésre álló diákok kombinációja teljesen eltérő stratégiákat igényel minden egyes harcban. Minden diák egyedi mozdulatokkal rendelkezik, ami egy meglepő taktikai mélységet ad a játéknak. Például, egyik diákunk egy motoron ülve harcol, és minden megtett mező növeli a pajzsát, míg egy másik diák mozdulatainak hatékonysága attól függ, hogy fáradt-e egy adott körben. Van olyan karakter, akinek támadásai V-alakban nagyobb területre hatnak, és extra sebzést okoznak, ha az eltalált ellenfélnek egy szomszédos mezőjén sincs csapattársa. Egy másik diák őrtornyokat állíthat fel, amelyek automatikusan támadják az ellenségeket a kör végén – ő volt az egyik személyes kedvencem.
A diákjaink és ellenfeleik változatossága miatt minden harc egyfajta kirakós érzését keltik, ahol mindenkit a megfelelő pozícióba kell helyezni, és megfelelően használni a győzelem érdekében. A harcok alapmechanikáját egy AP-rendszer adja: majdnem minden akció AP-t használ, és a közepes és nagy ellenfelek legyőzésekor ezt visszanyerhetjük. A kisebb ellenfelek nem biztosítanak ilyen lehetőséget, azonban az általuk jelentett fenyegetést sem szabad félvállról vennünk.
A csaták során egy másik fontos erőforrás a Voltage, amelyet arra használhatunk, hogy egy egységet ideiglenesen megerősítsünk, vagy hogy különleges támadásokat hajtsunk végre, amelyek nagy sebzést okoznak, de az adott karaktert a következő körben cselekvőképtelenné teszik. Érdekes csavar, a hasonló játékokkal szemben, hogy míg máshol a karakterek halála, ezáltal egy egység elvesztése komoly hátrány, a The Hundred Line esetében ez nem feltétlenül igaz. A „Great Kill” mechanika segítségével a karakterek képesek egy végső, pusztító támadást indítani, amely az életük árán hatalmas sebzést okoz. Néha az a legjobb stratégia, ha egy sebesült egységet hősi halálba küldünk, hogy maximális kárt okozzon az ellenségnek.
A harcok között a játékmenet egy narratív kalandjáték formájában folytatódik, amely Danganronpa-szerű oldalnézetes rendszert használ. A szabadidős szakaszokban kapcsolatokat építhetünk a többi diákkal, tanulhatunk, szimulációs csatákat vívhatunk, fejleszthetjük felszerelésünket, vagy elhagyhatjuk az akadémiát és felfedezhetjük a romokban álló várost, értékes erőforrásokat gyűjtve.
A város felfedezése egy táblás játékhoz hasonlít: meghatározott lépésszámú kártyákkal mozoghatunk a „város táblán”, és különböző eseményeket idézhetünk elő, melyek jutalmakat vagy veszélyeket rejtenek. Egyes területek eléréséhez szükség van az oltókészülék fejlesztésére, amely lehetővé teszi a lila lángokkal védett utak megnyitását.
A játékmenet kiegyensúlyozása érdekében a karakterek fejlesztéséhez szükséges akadémiai szintek és erőforrások nagyrészt az iskola falain kívül szerezhetők be. Ez arra ösztönöz, hogy fenntartsunk egy egyensúlyt a karakterek közötti kapcsolatok építése, a harci képességek fejlesztése és a város felfedezése között. Lehetőségünk van ajándékok beszerzésére is, melyeket, ha a megfelelő diáknak adunk át, tovább növelhetik a karaktereink statisztikáit, de ehhez megfelelően ismernünk kell őket.
A történetről a fejlesztők kérésére nem árulhatok el sokat, mivel ez a fő tényezője a játéknak. Amit viszont elmondhatok, az az, hogy a karakterek és a történet kiemelkedőek, ahogy az várható a két zseniális író közös projektjétől. A kezdetekben a játék Kodaka munkásságát idézi, de ahogy haladunk előre, egyre több teret kap Uchikoshi hatása is. Az írókat ismerve a teljes történet megismeréséhez egy végig játszás biztosan nem lesz elegendő.
Elérkezett a nagysikerű Door Kickers folytatásának teljes kiadása!
Űrlények, barátság és humor, ahol John után Zark a kukásdoboz lohol
Az AI Limit egy anime stílusú Soulslike mely a stamina rendszer kidobásával egy sokkal agresszívabb…
Ha szereted a szimulátorjátékokat és vonzanak a felújítási projektek, akkor a Sports: Renovations pontosan neked…
