A Jövő-feszt cikkemben már írtam pár szót a Testament: The Order of High-human demójáról, akkor még bizakodóbb voltam a játékkal kapcsolatban, tekintve a szép környezeti világát és a platformos fejtörős részek miatt, azonban a játék borzasztóan gyenge harcrendszere rendkívüli módon csorbít minden pozitív részt, amit találhatunk a játékban.
Kezdjük is a pozitívokkal, a játék környezete még mindig nagyon jól néz ki, és a sztori folyamán bejárható helyszínek változatosak. Mivel nem egy teljesen nyitott világ áll rendelkezésünkre, így egy kézzel készített, részletes világot kapunk, melyet számos kinyitható ládát és összegyűjthető nyersanyagot rejt. Külön megemlíteném a Seeker templomokat melyek a játék platformozós/fejtörős részeit biztosítják
A bejárható területek mellett a játék során feloldott varázslatok vizuális és hangdizájnja rendkívül magas minőségű, főleg a kis méretű fejlesztőcsapatot figyelembevéve. A játék során fogunk egyre erősebb varázslatokat kioldani, az ultimate szintig elérve.
A varázslatok bár jól néznek ki, elenyésző sebzést képesek osztani a felhasznált manához képest, mely nem regenerálódik, hanem az életerőhöz hasonlóan kristályokkal tudjuk feltölteni, melyekből rendszeresen hátra kell hagynunk, limitált hordozókapacitásunk miatt. Emiatt lehet, hogy 1-1 ultimate varázslat hasznosnak tűnhet, azonban a nem regenerálódó nyersanyag miatt ugyan úgy járhatunk, mint a fentebb említett nyilak esetén.
Fentebbi indokok miatt főleg a kardunkra leszünk utalva a harcok során, mely teljesen súlytalan, a kitérésünk limitált (később növelhető, de harc közben egy elkerült támadás után szembesülni, hogy a következő mindenképp el fog találni minket az újra töltésig fájdalmas élmény) és bár a játék rendelkezik egy kombórendszerrel, mely kimondottan érdekes mozdulatokat tesz kivitelezhetővé, nem tudja megmenteni az unalmas, repetitív küzdelmet. Ezen kívül a játék lehetőséget ad az ellenfelek csendes kiiktatására, mely, ha lövedékek kifogyása után az ellenfél háta mögé osonásával lehetséges, azonban a játékban előre haladva egyre inkább arénákban zajlanak a küzdelmek, mint okosan kialakított környezetben, azonban ez majdnem teljesen ellehetetleníti az észrevétlen haladásunkat.
Sajnos a pozitívumok itt véget érnek, a játék ugyanis az első 1,5 órás demóban a sztorin és a változatos környezeteken kívül mindent megmutatott amire számíthatunk, egy súlytalan, kiforratlan harcrendszert mely nagyon erősen az egyszerű kardharc felé fog minket kényszeríteni a kiegyensúlyozatlan nyersanyagok miatt: A demóban is feltűnt, hogy a nyilak száma rendkívül limitált, mely az egész játékra igaz lesz. Vannak ellenfelek melyeket a kardunkkal nem érünk el, így mindenképp szükségünk lesz az íjunkra, és a játék védelmében elmondható, hogy amikor ilyen ellenfelekkel találkozunk mindig találunk elegendő lövedéket az arénákban elszórva, arra az esetre, ha üres tegezzel kezdenénk neki a harcnak – ami egyébként nagyon gyakran előfordul.
A játék tartalmaz egy szintlépés rendszert mely segítségével egy képességfán oldhatunk fel új passzív bónuszokat és képességeket. Ez elméletben egy jó dolog, és egyébként érdekes bónuszokat lehet kioldani, azonban a játék nem engedi el a kezünket és nem tudunk az általunk kedvelt képességek felé specializálódni. Ha csak íjász képességeket szeretnénk használni, akkor is kell pontokat kiosztanunk a többi képességfára, ugyanis a nagyobb szintű képességek kiosztott a perk-pontok számához van kötve, az egyes ágakhoz pedig nem tartozik elég kioldható node hogy tovább vihessük a következő szintre.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!
