Teenage Mutant Ninja Turtles: Splintered Fate – Játékteszt

Valószínűleg nem kell senkinek bemutatnom azt a jelenséget, amikor gyerekként szerelembe esünk az egyik általunk olyannyira kedvelt mese főhősével. Bizony, ez a helyzet az én gyerekkoromban is fennállt, amelyre a legjobb példa az Inuyasha iránti rajongásomon felül a Tini Nindzsa Teknőcök animációs sorozatban lévő, általam is Rafinak becézett teknős iránt kezdtem el már-már betegesen vonzódni. Ezen rajongásom talán így felnőtt koromban sem múlt el, így nagy örömömre szolgált az a tény, hogy a pár hónapja beszerzett Nintendo Switch konzolra is ellátogat a legújabb mobilos TMNT játék portja, amelyben bizony irányításom alá vehetem a kedvenc zöld „békámat”. Remélem ez a szavajárásom minden Teknőcök rajongónak leesett vagy majd később nagyot fog koppanni.

Bár a mobiljátékok terén inkább csak a memóriánkat fejlesztő párkeresőket függtem unalmas perceimben, néha komolyabb hangvételű produktumokra is rálestem, példának okáért említésre méltó a Plants vs. Zombies széria. Amikor tudomást szereztem a TMNT franchise új részéről, csakis egy kipróbálás erejéig jutottam el, mivel úgy éreztem, ez a játék bőven megérdemel egy konzolos vagy egy PC-s portot. És láss csodát, vágyam meghallgatásra került, és ha minden viccet félretéve nem is csak én gondolkodtam így, a játék fejlesztői és kiadójának döntése alapján először a Nintendo kézikonzoljára is ellátogatott a Zúzó elleni harc kezdetének története.

Mielőtt azonban ténylegesen az adott pályán lévő főellenséggel való küzdelembe kezdenénk, mindig ott vár majd ránk az előcsarnok, és egy miniboss, aki felkészít minket a jövőbeli harcokra. Külön érdekesség, hogy a főmuftik „védelmezői” véletlenszerű gyakorisággal törnek borsot az orrunk alá, így elhalálozásunk esetén valószínűleg más gonosztevővel akasztjuk össze a bajszunkat. Játékmechanikát tekintve mind a négy teknőc más-más képességgel rendelkezik, így ezen lehetőségek tárházának összessége és jócskán kitolja az amúgy is magas óraszámot, amelyet rááldozhatunk ennek az alkotásnak az oltárán. Mint már korábban is említettem, a harcok többsége főleg a reflexeinkre hagyatkozik, így a gyors harcmodor elkerülhetetlen eleme lesz végig az utazásunk során.

A hanghatásokat, szinkronhangokat és a zenei aláfestést is külön dicséret éri, mivel minden fülembe mászó dallam és párbeszéd maximálisan hozzátett az amúgy is kiemelkedő élményeimhez. Michelangelo furfangos és viccelődő attitűdje, Raffaello bosszankodó és haragos kirohanásai, Leonardo a türelmes vezető szónoklatai és Donatello technológiai vívmányainak bemutatásai pontosan azon hangnemben és stílusban értek hallójárataimhoz, ahogyan azt gyerekként is átéltem a mesék megnézése során.