Strange Brigade – Játékteszt

Azért valljuk be, az Indiana Jones és Múmia filmekből mindenki el tud képzelni egy elég tökös kis videojátékadaptációt. Nem kell hozzá sok minden, néhány fejtörő, platformer részek és sok akció, lehetőleg humoros körítéssel. S nagyjából ezzel le is írtuk az Uncharted vagy netán Tomb Raider játékokat, azonban ezek az alkotások nem annyira hozzák azt a hangulatot, amit a Strange Brigade szállít nekünk. Képzeljük el, hogy az 1930-as 40-es években járunk, s a régi Quatermain főbb karakterei beköszönnek, a hangulat is idézi azt a gyarmati angol területekre emlékeztető érát, amit a filmekben láttunk, s minden eseményt egy vicces kedvében lévő, nagyon angol narrátor tudósít számunkra. Na ez a Strange Brigade.

A történet négy hőst követ nyomon, akik az angol Department of Antiquities munkatársai, s feladatuk, hogy a világra törő, természetfeletti veszélyeket elhárítsák. Természetesen a gonosz németek se maradhatnak el, akik, mint ismeretes megszállottan keresték az okkult nyomait, bármerre is jártak. Hozzáértésüknek köszönhetően pedig sikeresen felélesztik Setekit, az egykori egyiptomi királynőt, Ő pedig múmiák hadát hozza magával. Tovább nem is taglalnám a történetet, mivel körülbelül annyi értelme van, mint testépítő számára a saláta a marhahús mellett. Köretnek jó, de nem az a lényeg. Arra azonban tökéletes, hogy a hangulatot erősen megalapozza, a fekete-fehér átvezetők és a narrátor folyamatos munkája remekül adja a régi filmek érzésvilágát. Utóbbi gyakorisága ráadásul állítható, de véleményem szerint érdemes benthagyni, mivel egyáltalán nem zavaró és sokat hozzátesz a játékhoz.

A játék három játékmóddal operál. A kampány a legerősebb része az egésznek, ezen kívül van egy Score Attack és egy Horde mód is, előbbi lényege, hogy a kampány pályáit pontokat gyűjtögetve vigyük végig, minél stílusosabban, míg utóbbiban, nem nagy meglepetésre a hullámokban érkező ellenséget kell likvidálni. Itt azonban a lőszert sokkal nehezebben mérik, mint a kampányban és arzenálunk se bővül olyan gyors iramban.

Na de térjünk vissza a kampányra. Kilenc küldetésen vezethetjük végig társainkat, mely szám bár nem tűnik nagynak a level design és az egyes küldetések hossza bőven kihoz egy jó 6-8 órányi szórakozást, csak ebből a játékmódból. Ráadásul hiába játszódik az egész történet Egyiptom földjén, s kezdetben hiába gondoljuk, hogy „aha-oké, akkor most ez lesz végig?” a készítők összeraktak egy olyan design-t, amit ilyen kis költségvetésű játékoknál ritkán látunk. Természetesen nem kell túl nagy, Uncharted 4 szintű dolgokra gondolni, de a témában kötelező feltárt városok, kanyonok, barlangok és egyéb egzotikus tájak pompásan festenek, de hozzá kell tenni, hogy inkább az összhatás sikerült pofásra. Ráadásul a level design is fenomenálisra sikeredett, ami pedig nagy szó, hogy teljesen képes elvinni önmagában is a játékot a hátán. A szintek tele vannak fejtörőkkel, csapdákkal nekünk és a múmiáknak egyaránt, s hiába a lináeris menet, a nyitottabb terekben nem egyszer keresgéltem, hogy merre is tovább. A fejtörők között is találhatunk számos napszámost, bár a kihívást inkább a nyomok megtalálása jelenti, semmint a fejtörő bonyolultsága, ugyanis gyakran kilométerekre van az elhelyezett kirakóstól a rávezető nyom, sőt az is lehet, hogy teljesen másik emeleten találjuk meg azt, vagy akár a háttérbe beépítve, ami mellett meg simán elmegy elsőre mindenki. Ráadul, ami plusz piros pont, hogy a fejlesztők voltak olyan bátrak, hogy véglegesen elronthatóvá tették a fejtörőket. Három rossz próbálkozás után bizony örökre be tudnak záródni ajtók, s csak akkor mehetünk be, ha az egész pályát újra kezdjük.

Maga az akció is egész jóra sikeredett. Számos korabeli fegyvert találhatunk, amik egy nagyon erős saját képességgel vannak kiegészítve, amit minden karakter saját maga választhat ki egy idő után. Utóbbi, amennyiben elég múmiát tettünk el láb alól, feltöltődik és el lehet sütni. Ilyenkor elég nagy pusztítást is végezhetünk a ránk törő monstrumok között, melyek persze újra elkezdik tölteni a medálunk használhatóságát. Ez a momentum kis könnyítésnek számít azért, de még így sem fog előfordulni, hogy másodpercenként villogtatjuk földön túli fegyverünket. Ráadásul nem csak és kizárólag offenzív medálokat oldhatunk fel, sok más variáns is van a holtak seregének megidézésétől kezdve az elterelő klónokig. A normális arzenálunk is elég limitált, egy robbanószerkezet (dinamit, gránát, stb.) illetve egy erősebb és egy kézi fegyver lehet nálunk. Mindenünk fejleszthető a megfelelő erőforrások és tervrajzok ismeretében, valamint a játékban megszerezhető aranyért extrákat is vásárolhatunk. Ezen kívül különleges képességgel is fel tudjuk őket ruházni, ha a megfelelő köveket összegyűjtögetjük. A múmiák leggyengébb pontja természetesen itt is a fejük, de xOne-n tesztelve a játékot a pontos fejre célzás, pláne ha sokan támadnak sok felől elég nehéz. Így előbb utóbbi vadászpuskámat gyorsan sörétesre vagy gépfegyverre cseréltem. A játékban ezeken kívül az alap fegyverek erősebb változata is felvehető, a pályákon elszórt kincses ládákból. Ezek plusz egy fegyverként kerülnek kezünk ügyébe s jelentős tűzerővel bírnak, így érdemes megfontolni, hogy mikor használjuk őket.

Ami a fel-wc-papírozott sereget illeti, igen sok fajta rémséget sikerült a programba pakolni, s mindegyik saját, a narrátor által adott, igen kacifántos névvel rendelkezik. Egyrészt van egy alap rádrohan és megesz típus, de ezeken íkvül vannak óriási az első lövésünk elől elguroló skorpiók, pajzsos vagy dárdákat dobáló múmiák, minotauruszok (kissé eltévedve, de sebaj), egyedi főellenfelek, teleportáló múmiák, s olyanok, akik más múmiákat támasztanak fel. Röviden és finoman szólva, nem leszünk egyedül a romok között. Ráadásul karakterünk nem túl strapabíró, amit viszont meglepő mozgékonysággal kompenzál, de bizony van az hullajó mennyiség, ami már rendesen feladja a leckét a játékosnak.

A Strange Brigade, ahogy mondani szokás, egy korrekt iparosmunka lett. Nem akar többnek látszani, mint ami, s nem is kevesebb annál. Egy remek, kooperációs mókára épülő játék, azonban nem az a fajta, amit évekig fog nyüstölni az ember a haverokkal. Véleményem szerint teljes árú játéknak kicsit kevés, de ha egy „A Way Out” szerű vedd meg a haveroddal rendszerrel operálna, máris többen kapnának rá, ugyanis bőven ki lehet hozni egy 8-10 órányi szórakozást belőle. Nekem az animációk elsőre kicsit furának hatottak, de rá lehet fogni a stílusra, illetve az irányítás/célzás párossal is voltak xOne-n problémáim, de semmi olyan, amiért a kardomba dőlnék. Egyedül nem biztos, hogy nagyon élvezetes játéknak számít a Strange Brigade, de többen nekilátva garantált szórakozás