Stories Untold – Játékteszt

A Stories Untold egy mára elfeledett játékstílus, ötletes és egyben félelmetes felelevenítése, egy letűnt korszak feltámasztója, a veterán fejlesztőket is foglalkoztató No Code gondozásában.

A 80′-as 90′-es évek szülöttei, még emlékezhetnek azokra a játékokra, melyeket csak szöveges kalandjátékként aposztrofálhatunk: minimális, vagy jóformán semmilyen grafikai körítéssel átszőtt történetek, melyek olyanok, mintha egy könyvet olvasnánk a kijelzőnkön. Az előrehaladásunk teljesen rajtunk, fantáziánkon és természetesen angoltudásunkon múlott, lévén nekünk kellett begépelni mit is csináljon a karakter egy adott szituációban. Előtted van egy ajtó, jobbra egy lépcső, melletted egy szekrény. Benyitsz az ajtón? Esetleg az emeletre mész? Átkutatod a szekrényt? A te döntésed teljes mértékben és ez volt ezeknek a játékoknak a szépsége, nem csak játékossá, de egyszerre a történet írójává is váltál egy személyben. A Stories Untold ezt az élmény hozza vissza, modern köntösben.

Amikor elkezdtem játszani egyből elfogott a nosztalgia. Régi katódsugárcsöves TV-re kötött, Atari 2600-ra emlékeztető konzol fogad a képernyőn, a játék betöltését az ismerős pittyegés, kerregés fogad, ahogy gondolkozik a gép, közben a kijelzőn apránként jelenik meg a kép, hála az akkoriban még rendkívül lassú adatátvitelnek. A retro címek szerelmesei bizony otthon fogják érezni magukat az első perctől kezdve, de persze nem kell félni attól, hogy szó szerint az őskorba lőnek minket: ahogy betöltött az általunk választott játék, modern sebességre és látványra kapcsolunk. Négy különböző történetet ismerhetünk meg, néhol egyedi játékmenettel társítva, ergo nem csak gépelnünk kell végig, rádió-adásokat is befoghatunk, illetve az egyik címben különféle leleteken is kísérletezhetünk. Direkt nem megyek bele mélyebben a sztorikba, ezt mindenkinek érdemes megtapasztalni. Ami mindegyikben közös az az, hogy borzongásban nem lesz hiány, így félősebbek vagy olyanok, akik nagyon beleélik magukat egy filmbe, vagy könyvbe, inkább lámpa mellett játsszák. Itt nem az úgynevezett „jump scare”, vagyis a hirtelen sokkolás, sokkal inkább a lassú, megfontolt, folyamatosan adagolt félelem a lényeg.

A hangulathoz a baljóslatú zenék és hangeffektek is hozzájárulnak, például a vészjósló ajtónyikorgás, a lámpa pislákolásának hangja, léptek zaja a hátunk mögött, teljesen magába szippant az egész. Sajnos az egyes részek elég rövidre sikeredtek, így nem élvezhetjük ezeket sokáig, illetve mivel szükséges hozzá az angoltudás, így sokaknak kimarad a repertoárból, pedig egy kimondottan érdekes játékhoz volt szerencsém, kellemes grafikával, magába szippantó hangulattal, borzongással.