Spider-Man: Miles Morales (PS5) – Játékteszt

Pókember a Marvel kétség kívül egyik legismertebb karaktere. A karakter az évtizedek során számos képregényt, sorozatot, rajzfilmet, filmet és videojátékot élt meg, melyek között akadtak jobbak és rosszabbak. Legutóbb, ha a 2018-as Insomniac Games féle játékot nem vesszük figyelembe, még 2014-ben jelent meg a The Amazing Spider-Man 2 alapján készült, ugyanezen címmel ellátott videojáték, de ezt nagy valószínűséggel mindenki szeretné elfelejteni. Azonban két évvel ezelőtt a Ratchet & Clank szériát is jegyző Insomniac Games húzott egy merészet, és megalkották a PS4-es éra egyik legjobb exkluzív játékát a Marvel’s Spider-Man-t. (Mivel PS5-re az Ultimate Edition-t sikerült beszerezni a Sony Magyarországnak köszönhetően, így Peter Parker felújított kalandjából is fog érkezni egy cikk a közeljövőben, de véleményem szerint a Miles Morales most több embert érdekel).

Nem is volt kérdés a sikert követően, hogy érkezni fog a folytatás valamilyen formában, melyet két év elteltével, a PS5 egyik nyitócímeként kaptunk meg végül (hozzátéve, hogy nincs szó teljes exkluzivitásról, mivel előző generációs Sony konzolra is megjelent, a manapság népszerű ingyenes frissítés lehetőségével, ha valaki tud PS5-öt beszerezni a közeljövőben).

Ezúttal nem Peter Parker, hanem az első epizódból is már megismert Miles Morales bújik szeretett hálószövőnk bőrébe, hogy ellássa néhány rosszfiú baját. Mechanikáját tekintve a játék semmit nem változott, a hálóhintázás még mindig ugyanannyira élvezetes, mint korábban, csak ezúttal 60 képkocka/másodperc teljesítménnyel csodálhatjuk New York utcáit.

Nem szeretnék Spoilerezni, így a történetbe csak felszínesen mennék bele, Peter Parker úgy dönt, hogy ideje egy kicsit kikapcsolódnia, így megkéri fiatal főhősünket, Milest, hogy tartsa helyette addig fenn a rendet, míg ő vissza nem tér. A fiatal fiú hamar rájön, hogy „a nagy erő, nagy felelősséggel jár”, mikor is a Roxxon nevű szervezet kifejleszt egy új energiahordozót, melynek csupán annyi a mellékhatása, hogy aki a közelében van megbetegszik, majd meghal. Természetesen Spider-Man ezt nem hagyhatja, így kezdetét is veszi a kaland.

Látványát tekintve az új Spider-Man havas utcái, egyszerűen lehengerlően szépek. Ahogy a hópelyhek megjelennek a ruhákon, a tereptárgyakon, az valami elképesztő, a karakterek kidolgozottsága, az animációk, a mimikák is egy új szintre léptek. Egy szóval a játék nagyon pofásan néz ki. Ráadásul a PS5-ös verzió kegyetlenül kihasználja a DualSense adta lehetőségeket. Mindent érzünk a kontrollerrel, még azt is, ha egy nagyobb ellenfél lép egyet, vagy például, ha egy rakéta sikeres kitérést követően a közelünkben robban fel. Zseniális ez a kontroller (igen a következő években valószínűleg ezt még sokszor el fogom mondani). Minden adott volt ahhoz, hogy a Miles Morales egy kifejezetten jó játék legyen, akár csak elődje. A látvány nagyon rendben van, a játékmenet nagyon pofás és letisztult, a történet is teljesen rendben van, azonban ez utóbbival akad egy nagy probléma. Miles kalandja ugyan is 4-6 óra alatt végigjátszható, ami délutáni kikapcsolódásnak tökéletes, sőt ha valaki szeretné kiplatinázni, az akár 10-12 órát is beleölhet, de gondoljunk bele, PS5-re a játék jelenleg 21 ezer Forintért kapható a legtöbb helyen, míg egy Assassin’s Creed: Valhalla vagy egy Immortals: Fenyx Rising is ugyanebben az árkategóriában mozog, és jóval több játékidővel rendelkezik. Oké, mondhatni, hogy nem fair összehasonlítani egy sztori alapú játékot, egy nyíltvilágúval, de a példa szerintem érthető, hogy mi a legnagyobb probléma az új Spider-Man játékkal.

Amennyiben a későbbiekben kapható lesz Spider-Man tematikájú PS5 konzolcsomag, bárkinek bátran merem ajánlani a Spider-Man: Miles Morales-t, illetve egy leárazás keretein belül úgy szint, azonban jelenleg szinte teljes áron, nagyon át kell gondolni, hogy kinek éri meg az árát, mert a stáblistát bámulva könnyen csalódottság töltheti el a játékos lelkét, és ez nem a minőség hibája.