Shazam! – Filmkritika

Shazam karaktere közel sem annyira ismert kis hazánkban, mint például Superman vagy Batman, azonban hatalmas múlttal rendelkezik. Legelőször 1940-ben „látta meg a napvilágot” a Fawcett Comics által kiadott Whiz Comics második számában. A karaktert eredetileg a Marvel Kapitánynak, azonban a kiadó 1953-ban megszűnt, és a DC Comics csak 1972-ben vásárolta fel a karakter jogait, ekkorra azonban a Marvel Comics megszerezte a Marvel Kapitány nevet. A DC úgy döntött, hogy arról a szóról nevezi el az igazságosztót, amit átváltozáskor mond ki, így lett a szuperhős Shazam.

Spoileres tartalom következik!

A film legelején az utolsó élő varázsló Shazam keresi azt a tiszta szívű gyermeket akinek átadhatja erejét. Így kerül a képbe a film későbbi főgonosza is Dr. Thaddeus Shivana, aki éppen a családjával tart valahova, amikor is Shazam magához szólítja, hogy próbára tegye, az akkor még fiatal Thaddeust. A fiú elméjét azonban megzavarja a hét főbűn, így elbukja a próbatételt. Ezt kövezően a mágus visszaküldi a zavarodott fiút a saját világába, ahol Thad nem igazán tudja hova tenni a történteket, és sikeresen egy autóbaleset okozója lesz, melyben apja lebénul. Thaddeus egészen felnőtt koráig kutat olyan emberek után akik ugyanezt átélték, egészen addig a napig amíg vissza nem tudott térni Shazam birodalmába. Mikor ez megtörténik a varázsló már rendkívül gyenge, mivel még mindig nem találta meg az általa keresett bajnokot, így Thaddeus könnyedén megszerzi a hét főbűn erejét.

Ezt követően jön a képbe a 14 éves Billy Batson, akinek elsődleges célja megtalálni Édesanyját, akit 3 éves korában egy vursliban veszített el a nagy tömegnek köszönhetően. Mivel a fiú fiatalkorú, és a keresés sem járt sikerrel, Billyt örökbe fogadja egy kedves házaspár, akiknél már öt másik fiatal is lakik, köztük Freddy Freeman, egy mozgássérült kölyök aki rengeteget tud a szuperhősökről. Egy nap, Freddie-t majdnem elütik a suli menő srácai, ráadásul utána még nekik áll feljebb a dolog, így jól helyben hagyják a srácot, akinek Billy siet a segítségére, azonban a jármű tulajdonosai Billy nyomába erednek. A srác menekülés közben felszáll egy metró szerelvényre ami elviszi egyenesen Shazam-hoz, aki látja, hogy a fiú szíve tiszta, és csak ő állíthatja meg a gonosz Dr. Thaddius-t és a hét főbűnt, így bajnokául fogadja és ráruházza az összes erejét. Először Billy szórakozásnak veszi az egészet, kisebb rablásokat állít meg, telefonokat tölt fel a kezéből jövő villámmal, bankautomatákat tör fel vagy felnőtt külsejének köszönhetően sört vásárol vagy olyan helyekre jut be, ahová kiskorúként lehetetlen lenne. Nos, a film ebben a szakaszában rendkívül vicces, a teljes moziterem nagyjából 2 percenként kuncogott fel vagy visított torkaszakadtából 1-1 ütősebb poénon. Ezt a fajta szeleburdiságot a film végéig eltudtam volna nézni, azonban a Shazam! közepe fele megérkezett Dr. Thaddius, akinél az első gondolatom az volt, hogy „Ja tényleg! Ő is itt van.” ami elég jól kifejezi, hogy egyáltalán nem éreztem a főgonosz hiányát, de ami ekkor következett arra nem is gondoltam volna az első egy óra után.

Az utóbbi időben a DC filmek egyik legnagyobb problémája a sablonos főgonosz volt, nem gondoltam, hogy ez pont a Shazam!-ban fog megváltozni de megtörtént, a Dr. Thaddius-t alakító Mark Strong egyetlen komor arckifejezéssel játssza végig a filmet, azonban a karaktere és az oldalán lévő hét főbűn (akik nem mellesleg olyan ocsmány szörnyekként vannak ábrázolva, hogy bármelyik nagyköltségvetésű horror filmben megállnák a helyüket), mikor felbukkant, a teremben szabályosan megfagyott a levegő, és jó néhány jelenetnél azt vettem észre, hogy a szék karfáját szorongatom. Ha már kitértünk a színészi játékra, a Shazam karakterét játszó Zachary Levi, zseniális, csillagos tizes az alakítása, sőt, a filmben nem volt olyan főbb szereplő akire azt mondtam volna, hogy nem hozza hitelesen a karakterét.

A Shazam számos Húsvéti Tojással (Easter Egg) van tele, azonban ezekről nem szeretnék részletesebben beszélni, mivel sokkal izgalmasabb, ha mindenki magának fedezi fel őket. A film zenéire sem lehet panaszunk, tekintve, hogy olyan klasszikusok csendülnek fel, mint például a Don’t stop me now vagy az Eye of the tiger.

Azonban a Shazam! hiába lett egy jó DC film, közel sem tökéletes. Volt 2 olyan jelenet, amit nem igazán tudtam hova tenni, az első a film elején található autóbalesetes rész. Nyilván erre szükség volt, hogy megértsük Dr. Thaddius motivációit, de véleményem szerint, túlságosan hosszúra volt nyújtva. A másik nagyjából a film kétharmadánál található, ahol Billy egy kis segítséggel, évekig tartó keresés után, végre megtalálja elveszett Édesanyját, azonban mikor becsenget hozzá a fiú, a nő elárulja, hogy végig tudott róla hol van a fia, de úgy érezte nem volt alkalmas az anyaságra, tekintve, hogy túl fiatal volt, ráadásul mostanra új családja is lett, így a fiúnak nincs ott maradása. Ezt a részt nem igazán tudtam először hova tenni, értem én, hogy szükséges volt Billy és Shazam jellem fejlődéséhez, azonban ennyire drasztikus módszert nem vártam, ez olyan szinten kitudott zökkenteni a film addigi könnyed hangulatából, hogy kellett nagyjából 10 perc, hogy visszarázódjak, és ismételten felhőtlenül tudjak kacagni.
Félreértés ne essék, a Shazam! egy remek film, sőt a Sötét Lovag trilógia óta, kimerem jelenteni, hogy a legjobb DC kötődésű film.