Shazam! Az istenek haragja – Filmkritika

2019-ben a Shazam első része egy üde színfolt volt a felemás, sötét, komor DC filmek világában, mely a humorfaktort kimaxolva mutatta be nekünk a fiatal Billy Batson eredettörténetét. Ezzel szemben a második rész számomra olyan szinten fű alatt érkezett, hogyha nem érkezik értesítés a vetítés időpontjáról, nagy valószínűséggel teljesen elszaladt volna mellettem. Viszont örömmel jelentem, örülök, hogy nem hagytam ki a Shazam! Az istenek haragját.

Manapság különösen nehéz a szuperhős tematikában jó filmet készíteni. A DCEU eddig nem szállított olyan filmet ami kifejezetten jónak nevezhető lett volna, ráadásul kisebb-nagyobb sikereket leszámítva a Marvel is szenved a legutóbbi Bosszúállók óta. Igaz, találkozhatunk olyan gyöngyszemekkel, mint a The Boys, de valahogy az egészestés filmek tekintetében nem igazán sikerül mostanság teljesíteni a köpenyes igazságosztóknak.

Ezért is örültem a Shazam 2-nek, mivel az első rész engem anno kenyérre tudott kenni. Nem volt egy hibátlan film, de szerethető annál inkább. Négy évvel később megérkezett a folytatás ami visszább vesz a nevettetésből, azonban ezt olyan látvánnyal kompenzálja, amit megmerek kockáztatni, hogy DC kötődésű filmben még nem láttunk. Az akciójelenetekre és a CGI-ra egyáltalán nem lehet panasz.

Ezúttal nem csak Billy Batsonon van a hangsúly, az első rész végén szupererőhöz jutott családja is legalább ugyanakkora hangsúlyt kap, mint ő. Sőt, sokszor azt éreztem, hogy ennek a filmnek valójában nem is Billy Batson vagy Shazam az igazi főszereplője. Nem fogok spoilerezni a filmmel kapcsolatban, de ahogy az alcím is mutatja (Az istenek haragja), Billy Batsonnak és csapatának ebben a filmben istenségekkel gyűlik meg a baja, hogy pontosan kikről van szó, abba most nem mennék bele, de a legnagyobb problémám az egész film alatt talán velük volt. Nagyon sokszor éreztem azt, hogy súlytalanok, és ha nem lennének a vásznon, csak 1-1 gaget belenyomna a film az arcomba, jobban szórakoznék. Ó igen, gagek, rengeteg van belőle a Shazam 2-ben, némelyik csak egy kósza mosolyt csal az arcunkra, máskor viszont az egész moziterem harsogott a nevetéstől. Az első részhez képest mégis hatalmas előrelépés következett be a történet szempontjából, a film nem akar saját maga paródiája lenni, azonban mégis megtalálja az egyensúlyt, hogy egy kellemes élménnyel távozzanak akik az első részt szerették, de mégse menjen át erőltetett kategóriába.

Amit külön kiemelnék az Billy Batson karakterfejlődése, a film szerint a srác már lassan betölti a 18. életévét, azonban sokszor még most is az volt érezhető, hogy egy gyerek fejével gondolkodik, és a film legvégére, a cselekmény hatására teljesen megváltozik, sokkal felnőttesebb, érettebb lesz a gondolkodása, ami a következő Shazam filmben vagy akár egy Black Adam crossoverben nagyon jól állna neki, kérdés, hogy a DC-nek milyen tervezi vannak a karakterrel.

A Shazam! Az istenek haragja remek kikapcsolódást nyújt a maga kicsit több, mint 2 órás játékidejével. Akik szerették az első részt azoknak kötelező, akiknek kicsit sok volt Shazam! első egész estés kalandja, azoknak is ajánlom, hogy tegyenek vele egy próbát, ha alapvetően szeretik a szuperhős történeteket, szerintem senki nem fogja megbánni.