Shadow of the Orient

Shadow of the Orient egy keleti mitológiából inspirált világban játszódik, ahol a fiatal harcos, Xiaolang küldetése, hogy megmentse az elrabolt gyermekeket és legyőzze a sötétség hatalmát. A történet egy rejtélyes, pusztulás szélén álló birodalom köré épül, amelyet egy gonosz hadúr tart rettegésben. Xiaolang különleges képességeinek segítségével kell küzdenie az ellenséges lényekkel és felfedeznie az ősi templomok mélyén rejlő titkait.

A játék Unity motorral készült, és célja, hogy a klasszikus 16-bites platformerek hangulatát újragondolja modern megvalósításban. A pixelart látványvilág autentikus retro érzést kelt, miközben a játékmenet az ikonikus Megadrive és SNES korszak dinamikus akcióplatformerei előtt tiszteleg.

A fő történet három világra oszlik, amelyek mindegyike öt pályát tartalmaz, végül pedig egy főellenséggel zárul. Xiaolang puszta kézzel küzd meg ellenfeleivel, akik között akadnak íjászok, lovas harcosok, és időnként nagyobb ellenfelek is az alappályákon. Minden ellenség saját életerővel rendelkezik, így a harc nem csak gyors reflexeket, hanem némi taktikát is igényel. Szerencsére Xiaolang négy életcsíkkal rendelkezik, így a harcok intenzívek, de nem könyörtelenül büntetőek egy-egy hiba még nem jelenti az azonnali vereséget. Ha egy nehezebb ellenfelet sikerül legyőznünk olyat, amelyik nagyobb életerővel rendelkezik, jutalmul egy rövid időre tűzgyűrű kerít minket körbe, amely teljes védelmet nyújt. Ebben az állapotban legyőzhetetlenek leszünk, és zavartalanul pusztíthatjuk az ellenfeleinket, míg a hatás el nem múlik. Ez az erősítés nemcsak látványos, hanem taktikai előnyt is ad a harcok során.

A pályák lineáris felépítésűek, de felfelé haladva titkos ládák bukkanhatnak fel, és rejtett falak mögött elhelyezett kulcsokat lehet felfedezni. A kulcsok különböző színűek, és a hozzájuk illő ládákat nyitják, amelyek érméket és rubinokat rejtenek. Ugyanez igaz a fogva tartott gyerekekre is, akiket kulcsok segítségével lehet kiszabadítani. Általában minden pályán három gyereket kell megmenteni, míg a ládák száma változó eleinte három található egy pályán, de később ez négyre bővül. Akadnak olyan szakaszok, ahol a titkos részekhez interakcióval, például falak ütésével lehet hozzáférni. Erősen ajánlatos ezeket kutatni mert rengeteg érmét, valamint különböző színű rubinokat lehet találni, amivel lehet vásárolni a boltban életerő növelőt, valamint különböző képességeket vagy fegyvereket, mint például kardot vagy fejszét.

A pályák tele vannak klasszikus akadályokkal. Tűzgolyók, tüskék, leszakadó platformok, ám a játék egyik nagy hiányossága, hogy ezek folyamatosan ismétlődnek minden világban, anélkül, hogy új mechanikákat vezetnének be. Nem új kihívások jelennek meg, hanem a már meglévő akadályok halmozódnak fel, így egy adott szakaszon egyszerre kell elkerülni a tüskéket, a falból kiugró forgó pengéket, a leszakadó platformokat, miközben még egy denevér is megtámad. Ez a tervezési filozófia nem igazán kreatív, inkább mesterségesen növeli a nehézséget. A pályák vizuális megjelenése gyakran ismétlődő, olyannyira, hogy néha úgy éreztem, már jártam ugyanazon a helyen pedig valójában az első világ ötödik pályáján voltam. Ez a hasonlóság könnyen összezavarhatja a játékost, és csökkenti a felfedezés élményét. A zenei háttér sem segít az egyes helyszínek megkülönböztetésében, mivel az egész játék során mindössze két dallam ismétlődik a pályákon, és csak a boss harcok kapnak egy külön zenét. Ez a korlátozott zenei változatosság monoton atmoszférát eredményez, ami hosszú távon unalmassá teheti a játékot. A zenei háttér sem segít az egyes helyszínek megkülönböztetésében, mivel az egész játék során mindössze két dallam ismétlődik a pályákon, és csak a boss harcok kapnak egy külön zenét. Ez a korlátozott zenei változatosság monoton atmoszférát eredményez, ami hosszú távon unalmassá teheti a játékot.

Az irányítás messze nem a legpontosabb, és a falról való elrugaszkodás különösen frusztráló lehet. Ha előbb nyomod az iránygombot, majd utána az ugrást, Xiaolang egyszerűen lezuhan, és kezdheted elölről az egész falmászást. Ez a mechanika pontatlansága miatt sokszor nem a játékos hibájának érződik, hanem egy rosszul optimalizált mozgásrendszer eredményének. A hitbox kezelés is problémás. Hiába tűnik úgy, hogy közel állok az ellenfélhez és eltalálom, a játék néha egyszerűen nem érzékeli a találatot. Az viszont annál inkább, ha túlságosan közel kerülök az ellenfélhez ilyenkor azonnal veszteséget szenvedek, mintha automatikusan sérülést okozna az érintkezés. Ez a pontatlanság a harcrendszer kiszámíthatatlanságát erősíti, és gyakran inkább frusztrál, mintsem kihívást jelent. A világok végén található főellenségek meglepően könnyűek, hiszen mindhárom boss első próbálkozásra legyőzhető. A játék nehézségi kiegyensúlyozása nem sikerült a legjobban, mivel a pályák önmagukban nagyobb kihívást jelentenek, mint az ellenük vívott összecsapások. Az összetettebb taktikát igénylő boss harcok hiánya miatt a végső ellenfelek nem nyújtanak valódi próbatételt, így a játék befejezése kevésbé katarzisélményt nyújt.

A játék teljesítése után lehetőség nyílik a speedrun pályák teljesítésére. Öt pálya érhető el, amelyeket úgy lehet feloldani, ha elegendő gyereket megmentettünk a történet során. Ezeken a kihívásokon adott lámpákat kell szétütni, lehetőleg a lehető leggyorsabban. A speedrun pályák főként azoknak szólnak, akik szeretik a reflexeket és precizitást igénylő platformer kihívásokat, különösen az extrém Super Mario pályák rajongóinak lehetnek izgalmasak.

Sajnos a Shadow of the Orient nem tudott igazán kiemelkedni. Több kreativitásra és változatosságra lett volna szükség ahhoz, hogy emlékezetesebb élményt nyújtson. Ha valaki ügyesen játszik, akár négy óra alatt végig viheti a történetet, és bár a játékidő növelhető az összes gyerek és láda megtalálásával, ez inkább csak egy extra tevékenység, mintsem mély tartalom.

Az összkép egy kicsit olyan érzést kelt, mintha egy szakdolgozat-projekt lenne. Technikailag működik, és az alapokat sikerült összehozni, de egy teljes értékű játéknak egyszerűen nem elég kidolgozott. Ha egy tanulmányi munkának néznénk, korrekt lenne, de így, mint kész termék, ez édeskevés.