Senki – Filmkritika
4 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Hutch Mansell (az Emmy-díjas Bob Odenkirk, Better Call Saul, Breaking Bad) az a fickó, akit észre sem veszel. Kertvárosi apuka, mellőzött férj, jellegtelen szomszéd. Egy senki.
Amikor egy éjszaka két tolvaj betör az otthonába, az incidens belobbantja Hutch ismeretlen, régóta forrongó dühét, és olyan brutális útra löki, amely nehezen elfojtott, sötét titkokat hoz a felszínre…
Őszinte leszek, nem voltak óriási elvárásaim, amikor elkezdtem nézni a Senki című akciófilmet, bár a kifejezetten jónak számító IMDb-értékelés azért biztató volt. Ennek ellenére az egész film alatt számos jelenetnél fogtam a hasam a nevetéstől, a főszereplőnk apját alakító Christopher Lloydot pedig hihetelenül jó volt viszontlátni a vásznon, és szemmel láthatólag ő is élvezte a film készítését, hiszen brillírozott a szerepében.
A sztori önmagában még nem váltja meg a világot, hiszen főhősünk egy kifejezetten unalmas, kisvárosi család mindennapjait éli, aki minden héten lemarad a kukásautóról, tömegközlekedéssel jár be dolgozni, és gyakorlatilag az egész élete egy véget nem érő unalomhegy, folyamatosan ismétlődő motívumokkal. Ám amikor betörnek a családi fészekbe, valami elpattan Hutch Mansell fejében, és előtör belőle a vadállat. Hasonlót már láttunk nem egyszer, ám amit a folytatás tartogat, forgószélként ragadja el a nézőt.
Hamar kiderül, hogy korábban a munkájából fakadóan teljesen más életet élt, és mindenki rettegte a nevét, csak szeretett volna családot alapítani, kiszállni a bizniszből, és kicsit visszább venni a tempóból. Nos, ebből a zenállapotból sikerült őt kizökkenteni, és ha már így történt, akkor elkezd kísérteni a múltja, amelynek köszönhetően egy orosz bűnbanda számos tagjával és az élükön álló Yuliannal is szembe kell néznie,
És innentől kezdődik egy olyan pofonáradat, amelyet öröm és élvezet nézni, ráadásul az események sora egészen a végefőcímig folyamatosan visz magával, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, és közben fogjuk a hasunkat, mert bizony egy olyan élménymenetre váltottunk jegyet, amelynek hatása az utolsó percekig kitart. Ha valaki szeretne egy kis ízelítőt kapni ebből, nézze meg az alábbi előzetest, különös tekintettel a buszos jelentre, amely már önmagában is kiemelkedik a teljes alkotásból.
Kellően jól találták el a film hosszát (92 perc), kiválóan válogatták hozzá a színészeket, akik jól láthatóan élvezik is a rájuk szabott feladatot, jók a vágások, hatásosak a koreográfiák, kellő mennyiségű a humor, hogy oldja a szokásosnál kicsit erőszakosabb akciójelenetek által keltett feszültséget, és összeségében az egész film a néző szórakoztatását tartja szem előtt, amit sikerrel teljesít is. Élmény volt látni, és csak remélni tudjuk, hogy a közeljövőben még számos hasonlóan kiváló akciófilmben lehet részünk. Addig is mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy menjen, és nézze meg a mozikban, mert az idei év egyik legjobb akció-vígjátékát láthatja.
Hazai mozipremier: 2021. július 1.
Értékelés
75%
Összefoglaló Az utóbbi idők egyik legjobb és legviccesebb akció-vígjátéka a zseniális Bob Odenkirk főszereplésével és a hosszabb idő után újra látható Christopher Lloyd frenetikus mellékszereplésével. Az akciófilmeket kedvelőknek kötelező darab, amely képes visszahozni a régebbi Bruce WIllis-filmek hangulatát egy kis John Wick-féle elpusztíthatatlansággal és rengeteg humorral.
