Nos, őszintén szólva nem is értettem mikor odaértem, hogy most vagy nagyon kevesen leszünk, vagy nagyon nyomorogni fogunk, ugyanis a Lurdy Ház 6-os konferenciaterme adott otthont a kiállításnak. Amiről lehet, hogy sokan nem tudjátok, de elég kicsi. És azalatt, hogy elég kicsi, leginkább azt értem, hogy nagyjából akkora kiterjedésében, mint két nagyobb stand a „nagyobb” rendezvényeken. De persze nem ez volt az elsődleges szempont, hiszen lehet, hogy egy nagyon jó és családias hangulatú rendezvénynek nézünk elébe, ahogy korábban a ReGamEx-ek során az egyes művelődési házakban megtapasztalhattuk.
Ott voltam az elejétől fogva, és a 10:00-kor nyitó rendezvényen úgy 10:45 körül már biztossá vált, nem családias, hanem heringes lesz a hangulat. Ez nagyjából délután kettőig tartott ki, utána kezdett kicsit megcsappanni a létszám. Olyan három óra magasságára már élhetővé vált a légkör, és kezdtem egyre jobban és jobban érezni magamat. És volt időm rendesebben szétnézni a kiállításon.
A szervezők igyekeztek minden szempontból úgy összerakni a kiállítást, hogy mindenki megtalálja a maga számára legnagyobb élményfaktorral rendelkező elfoglaltságot. Volt ott minden, ami a legősibb retro kategóriába tartozik, de olyan is, ami az előző év nagy slágere volt. Itt szerencsére nem lehetett találkozni YouTube-osokból verbuvált celebsimogatóval (a szomszédos konferenciatermekben cicakiállítást tartottak, nyúlsimogatóval), viszont volt Commodore 64, retro konzolok, amiboo-k, cartridge-ek, valamint a legújabb technológia képviseletében PS VR, illetve HTC Vive. (Utóbbiért lehet, hogy 1-2 órát sorba kellett állni, de megérte.)
Nagyon remélem, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen rendezvény, mert érezhetően másról szólt a kiállítás, mint amiről a PlayIT, és ezért a hangulatért még azt is könnyebben elviselem, hogy néhány órán át alig fértünk el a rendezvényteremben. Egyszerűen hiába a rengeteg ember és a heringparty, sokkal jobban el lehetett beszélgetni, és egyáltalán jobban el lehetett tölteni az időt, mint amihez már az évek során a „nagytesónál” hozzászoktam. Nem számítottam sokra, de a hangulat és az élmény tekintetében abszolút pozitívan csalódtam. Csak és kizárólag gratulálni tudok a szervezőknek, hiszen a helyszín méretének kiválasztásán kívül szinte mindent tökéletesen összeraktak. Hatalmas élmény volt, és remélem legközelebb már egy alkalmasabb helyszínen kerülhet sor a Savegame-re.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!