A RUINER világa 2091-be kalauzol minket. Egy cyber metropoliszban, Rengkokban alakítunk egy sisakot viselő ismeretlen férfit, akinek meghackelték az agyát. A világ nagyon ontja magából a cyberpunk stílus minden elemét. Élénkpiros és neon színek mindenfelé, test modifikációk, bandák randalíroznak a sötét utcákon, stb. A játék alatt Unreal Engine 4 robog, ami tökéletesen hozza a stílusra jellemző fényhatásokat.
A Hotline Miami nem csak brutalitása miatt kerül mindig említésre a játék kapcsán, hanem a nehézsége miatt is. Mechanikáját tekintve itt is pályákon haladunk végig, ahol minden kezünk ügyébe kerülő fegyverrel gyilkoljuk halomra az előttünk lévő ellenségeket. Ezekből combo pontokat gyűjthetünk, amiket egy UT-re emlékeztető bemondó közöl velünk. A játékstílusunkra értékelést kapunk, így az újrajátszhatóság is megnő, ugyanis egy S+ rankért igen csak meg kell izzadni. Az egy lövéses halál szerintem még egy jó funkciója lehetne a játéknak, de a képernyőn mozgó rengeteg dolog miatt talán már nem férne bele az átlagos játékos képességeibe. Nemrég egy patch keretében újra dolgozták a nehézségi szinteket, mert „túl nehéz” volt a játék.
A játék zenei világa nem annyira pörgős, mint a Hotline Miami felhozatala, de a történet is egy sötétebb, disztópikusabb világot jelenít meg, amit a kemény szintetizátor-alapú elektronikus zene tökéletesen kísér. Az OST dalai közül pont azt emelték ki a játék E3 traileréhez, amit én is a legkiemelkedőbbnek tartok: Sidewalks and Skeletons – Sleep Paralysis. A másik kiemelkedőbb zene Susumu Hirasawa nevéhez köthető, aki a Berserk kedvelőinek ismerős lehet már. A zene mellett karakterünk maszkja is hozzátesz a játékhoz, amin keresztül az érzéseit is gyakran megjeleníti a játék.
A játék története szinte azonnal az akció közepébe dob be minket, és kezdetben rejtély fedi az egészet (számomra a játék végével sem állt össze hogy mi is a story). Kezdetben belépünk egy terembe. Megkapjuk az utasítást: KILL BOSS. Mi pedig a szűk sikátorban haladunk előre és egy csődarabbal szétcsapunk mindent amit látunk. Közben megismertet minket a játék a dash, a pajzsunk és a távolsági fegyverek használatával. Ez szintén kicsit lassabb, mint a Hotline Miami esetében, ahol még a fegyver eldobásával is ölhetünk. Cserébe mindig van egy végtelen tárral rendelkező pisztoly nálunk. Ezt követően azonnal megismerkedhetünk egy másik karakterrel, aki a DON’T DO IT utasítást adja nekünk. A bevezető rész végén egy rövid boss harc és kikerülünk a hubként szolgáló területre, ahol talán a játék leghangulatosabb része található. Körbejárhatjuk a világot, bountykat szedhetünk össze és beszélgethetünk a szűk utcákon tornyosuló házak lakóival. Ugyan sok választ nem tudunk adni csak egy bólintás vagy vállvonogatás erejéig.
A pályákon végig haladva számtalan futurisztikus fegyverrel találkozhatunk, amiket vagy az ellenfeleink hagynak maguk után vagy csak elrejtve megtaláljuk a pályán, esetleg mechanikus tárakat meghackelve szerezhetjük be őket. Lézerpuskától a lángszóróig mindennel fogunk találkozni, és ezek használatával nagyon gyorsan felpörög a játék kezdetben elég monoton hangulata. A területek teljesítésekor egy grinder zuhan le az égből, ami a fel nem használt fegyvereket szippantja magába és Karmát (helyi XP-nek felel meg) plusz esetenként egy combosabb fegyvert lök hozzánk. A Karma pontjainkat elkölthetjük a karakterünk képességeinek fejlesztésére, ami elég sok játékmódot támogat. Lehetünk akár össze-vissza pattogó melee-vel vagdosó cyberszamurájok, de akár ellenségek agyát meghackelő technikásabb játékosok is.
Sajnos nem csak pozitívumokat lehet megemlíteni a játékkal kapcsolatban, hanem néhány negatív dolgot is. Például, hogy elég komoly arzenál áll rendelkezésre twin-stick lövöldözésre, holott közelharci fegyvereink sokkal erősebbnek bizonyulnak. A combo és a stílus értékelés szinte semmivel sem jár, hiába próbáljuk meg fenttartani a killstreakünk folyamatos gyilkolással. Néhány felhasználható dolognak, mint például egy lerakható pajzsnak vagy a supply dropnak nem láttam túl sok értelmét a harc közbeni dinamikus mozgás miatt. Könnyebb nehézségi fokon 5-6 óra alatt végigszaladhatunk a játékon, ami mondjuk az árcédula mellett teljesen elfogadható időtartam. Ezt persze a hard mód sokszorosára nyújtja. A hub terület kaphatott volna nagyobb lehetőséget, de ahogy olvastam a híreket a készítők DLC keretében bővítenék majd a játékot a jövőben.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!