Rogue Trooper Redux – Játékteszt

Nem tudom, hányan emlékeznek még a Rogue Trooperre 2006-ból, amely akkor PS2-re, Xboxra és PC-re jelent meg. Mondhatjuk, hogy nem lett hatalmas siker. Viszont én azok kevesek közé tartozom, akik hihetetlenül élvezték a játékot. Rettentően örültem, amikor bejelentették, hogy érkezik a Redux kiadás amelyben alaposan feltupírozzák a játékot. Most, hogy itt a van a kezemben, sajnos kijelenthetem, hogy pár dolog nem sült el jól.

A Rogue Trooper a 2000 AD képregénycsaládba tartozik (pl. a Dredd Bíró is innen való, hogy egy ismertebb címet említsek), így már sejthetjük, hogy nem egy könnyű, családbarát témát kapunk. A jövőben járunk, főszereplőnk Rogue, aki egy tenyésztett katona, így mind fizikai és mentális képességei jóval fejlettebbek, mint egy átlagos emberé, és csak egy célból készült, hogy megnyerjék a segítségével a háborút, ami a Nu Earth-ön zajlik. Ennek a bolygónak a levegője mérgező az átlagos emberek számára. Természetesen nincs egyedül a harcban, három bajtársát ismerjük majd meg jobban, akik haláluk után sem nyugodhatnak. Katona, készülj a háborúra! Rázós menet várható!

A történet kifejezetten érdekes és ahogy haladunk előre, úgy fogjuk egyre jobban megszeretni karaktereinket, de nem ezen a ponton volt problémás a sima kiadás, hanem az irányítás okozta a gondokat, ami nem volt éppen felhasználóbarát, illetve voltak zavaró bugok is. Az első problémát tökéletesen kiirtották, egy 2017-es szintű kezelést kapunk, magát a fedezékrendszert is átdolgozták, amely már sokkal kényelmesebb és hasznosabb. Viszont a harc már nincs mai szinten, érződik rajta, hogy nem olyan folyamatos, így visszaköszön az eredeti játék, amivel ugyan nekem különösebb gondom nem volt, de van olyan érzésem, hogy sokaknak nem fog tetszeni. Illetve van egy hatalmas kihagyott lehetőség is, mégpedig a lopakodás: van rá lehetőségünk, de nincs kidolgozva, lényegesen könnyebb berontani, és halomra ölni mindenkit, mintsem kitalálni egy stratégiát, és azt végigcsinálni. Most, hogy egy kicsit elmerengtünk azon, hogy miken is javítottak, jöhetnek az érdekességek, amitől igazán szerethető lesz a játék.

A történet leírásában említettem, hogy bajtársaink a haláluk után is velünk maradnak. Hogyan lehetséges ez? Miután tenyésztett katonákról beszélünk, beléjük ültettek egy speciális chipet, amin egy ideig megmarad a személyiségük, és Rogue képes a felszereléseire kapcsolni őket. Három társunk van: Gunner pl. a fegyverünkre csatlakozik, és segít a célzásban, megszokott gépfegyverünket átalakítja sniperré vagy shotgunná ezzel segítve a továbbjutást, Bagmannél a nevéből kitalálhatjuk, hogy halála után a táskánkhoz lesz kapcsolva, és a fejlesztésekért lesz felelős. Fémhulladékokat kell gyűjtögetnünk, hogy aknákat, töltényt, bombákat craftolhassunk. A sapkánkba kerül harmadik társunk, az ő segítségével láthatatlanok lehetünk, készíthetünk egy csali hologramot, ezzel kijátszva az ellenfeleket. Amit a végére hagytam, hogy hiába chipek, ugyanúgy képesek kommunikálni velünk, sok esetben kapunk tippeket tőlük, vagy éppen szarkasztikus megjegyzésekben lesz részünk, ezzel mélyítve a karakterüket. Fizikailag nincsenek ugyan jelen, de tényleg olyan éreztünk van, hogy egy csapat vesz körbe minket.

Valami oknál fogva beletuszkoltak a játékba egy online részt is, de nem a klasszikus multiplayert kapjuk itt, amelyben egymást vadászhatnánk le, hanem egy kooperatív, ellenfélhullámokat túlélős részt. Teljesen felesleges érzete van az egésznek, nagyon gyorsan unalmassá, repetitívvé válik.

Most már visszatérhetünk arra, hogy mi az, aminél még változtattak az eredeti kiadáson. Az ellenség MI-jéhez nem igazán nyúltak, úgyhogy továbbra is egy agyhalott szintjén mozognak, nem is próbálnak olyan látszatot kelteni, hogy összedolgoznak. Meglátnak minket, és azonnal lőnek, fedezékeket valamennyire használnak, de ügyelnek rá, hogy kilógjanak.

Tudom-tudom, a grafikáról még mindig nem ejtettem szót, ez következik. Igazán szép munkát végeztek, nem fog elájulni tőle senki sem, ez biztos, de a textúrák élesek, részletben gazdagok, már amennyire egy apokaliptikus, élhetetlen bolygó lehet. Bár néha azért a környezet ismétlődik, egy kicsit javíthattak volna ezen, de elfogadható így is.

A játék hangulata továbbra is elvarázsol, én ugyanazt a nosztalgikus érzést idézte elő, amit akkor éreztem, amikor először játszottam vele 2006-ban. Az, hogy ez mennyire felelhet meg 2017-ben a játékosok igényeinek, már egy másik kérdés, de akinél betalál, az imádni fogja.

A Rogue Trooper Redux egy jó felújítása egy méltatlanul elfeledett játéknak, bár sok dolgon nem változtattak, emiatt jó eséllyel ismét meg fog róla feledkezni a nagyérdemű. De azt mondhatom bárkinek, hogy már csak a karakterek és a hangulat miatt is érdemes kipróbálni, és hátha előbb-utóbb kapunk egy, a címhez méltó folytatást.