Returnal – Játékteszt
4 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
2020 tagadhatatlanul a rougelike játékok éve volt. Egymást követték a jobbnál jobb címek, úgy mint a Hades, Spelunky 2, Risk of Rain 2, hogy csak néhányat említsünk a legnagyobb címek közül. Bár a zsáner elég régóta jelen van a piacon, nem igazán találhatunk példát arra, hogy AAA kategóriás címek tegyék magukévá a koncepciót. A Returnal azonban megtöri ezt az ívet, s igazi, PS5 exkluzív címként mutatja meg, hogyan is kell ezt csinálni 2021-ben. A játék látványos, teljes egészében kihasználva a gépben rejlő erőpotenciált, mindeközben érdekes és félelmetes, sci-fi történettel szórakoztatja a nagyérdeműt.
A történet főszereplője Selene Vassos, aki egy Atropos nevű idegen bolyón hajótörést szenved. Ahogy magához tér és sérülten elkezdi felfedezni a környezetét a dolgok hamar elfajulnak és seperc alatt egy óriási monstrummal találjuk szembe magunkat, egyetlen, árva csenevészett szolgálati pisztolyunkkal a kezünkben. Ahogy az várható, nem mi kerülünk ki az összecsapásból győztesen, de hogy egy számomra kedves embertől idézzek, „a pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete”. A történet kellőképpen érdekes ahhoz, hogy előre vigyen bennünket és kiszolgálja a rougelike játékok sajátosságát, nevezetesen a halál és az újrapróbálkozás örökös körforgását. A játék során rengetegszer fogunk végigmenni ugyanazokon a térképelemeken, azonban a Housemarque ügyesen használja fel a rendszert a történet elmesélésére, néha megfűszerezve egy FPS nézetből prezentált horrorisztikusabb szegmenssel, vagy korábbi elesett éneink naplóbejegyzéseivel. A Returnal szinte tökéletesen kivitelezi a történetmesélést egy olyan zsánerben, ahol a rendszer sajátosságai miatt, ez nem egy egyszerű feladat, és mindvégig érdekes tud maradni annak ellenére, hogy valójában Selene az egyedüli szereplő akivel kalandjaink során találkozhatunk.
A Returnal gerincét azonban a tökéletesen kivitelezett harcrendszer adja. TPS játékként az egyik legkiválóbb rendszerrel találkozhatunk, rengeteg különböző fegyverrel, amelyek mindegyike egyedi, kiegészítő képességgekkel rendelkezik. Az irányítás tökéletesen reszponzív és kézenfekvő, Selene szinte már a legapróbb mozzanatra is reagál, az akció pedig kellően gyors, de nem annyira észveszejtő, hogy a kezdő játékosok is kétségbe essenek tőle. Nem vagyok egy nagy bullet-hell expert és a teszt elején kicsit aggódtam is, hogy vajon mennyire fogom élvezni a játékot. Azonban a Returnal ezen a területen is kiemelkedő munkát végzett, ugyanis fokozotasan vezet bele az újabb és újabb kihívásokba. Minden egyes próbálkozással tanulunk és fejlődünk, fejlődnek a reflexeink, kiismerjük az ellenfeleket és kellő türelemmel egyre tovább jutunk.
A rendszert tovább mélyíti, hogy az ügyességünkkel, amennyiben nem találnak el minket, az adrenalinszintünk is növekszik további bónuszokat adva képességeinkhez. Ezen kívül különböző parazitákat és eszközöket is felhetünk, melyek további lehetőségeket nyitnak meg. Míg utóbbi tárgyak csupán pozitív hatással bírnak (több élet, védelem, sebzés, stb.) addig előbbiek egy pozitív és egy hozzá tartozó negatív módosítot is. Például csábító lehet egy olyan parazitát felvenni, amely egészen addig amíg rajtunk van 50%-al növeli az esélyét, hogy értékesebb tárgyakat kapjunk, de abban az esetben már megfontolandó, hogy ha cserébe minden megölt ellenfél egy savas pocsolyát hagy maga után, tovább nehezítve az amúgy sem könnyű terepet.
Márpedig ellenfélből nem lesz hiány. A játék több nagy biom-ra van felosztva, melyek mindegyike a saját, ikonikus szörnyeivel próbálja megkeseríteni az életünket. Ezeknek az ellenfeleknek a kiismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy huzamosabb ideig túléljünk és nem lehet csak úgy belerohanni minden harcba. Legalább annyi taktikusság és hidegvér kell egy-egy harchoz, mint a közismert Souls széria tagjai esetében. Magamon is tapasztaltam, hogy amikor egy hosszabb, sikertelen menet után türelmetlenebbül vágtam bele a harcokba és a már látott pályarészekbe, még rövidebb ideig éltem, mint egyébként. Ebből is látszik, hogy a Returnal nem a forrófejűek játéka lesz, megfelelő hidegvér nélkül vajmi kevés esélyünk lesz. Azonban ha átgondoltan cselekszünk, a játék igen jutalmazó is tud lenni, bár ez a rendszer nagyon nehezen mutatja meg magát. Egy idő után erősebb tárgyakat találhatunk, erősebb fegyvereket vehetünk fel, ha jól játszunk, akkor a plusz életek nem csak egészségünket gyógyítják (a játék nyelven az űrruhánk sértetlenségét), hanem tovább növelik a maximális értéket, a paraziták és tárgyak jobb bónuszokat adnak. Ráadásul a játékban helyet kapott egy kockázatértékelési rendszer is, ugyanis számos tárgy fertőzött, amik kisebb-nagyobb eséllyel az életünket nehezítő negatív módosítókat adhatnak, amennyiben felvesszük őket. Ezeket aztán különböző kihívások teljesítésével vagy egy nagyon ritka tárgy segítségével tudjuk csak megszüntetni, ráadásul ha túl sok ilyet halmozunk fel, tárgyakat vagy maximális életerőt is veszthetünk.
Azonnban hiába a sok fejlődési lehetőség, a számos tárgy, elég egy rossz mozdulat és mindent elveszíthetünk. Ugyanis a Returnal a játékos saját fejlődésén kívül semmit nem tart meg egy halál után. Itt nincsenek permanens bónuszok, elraktározható pontok, fejlődési rendszer. Csak a megszerzett rutin és ismeret, ami megmarad, illetve egy Ether névre hallgató kristály, mellyel értékesebb tárgyakat vehetünk, vagy fertőzött ládákat, felvehető eszközöket tisztíthatunk meg. Azonban az Ether ritka és én leginkább arra használtam, hogy a biomokban fellelhető, checkpointként üzemelő berendezéseket működtessem velük. Minden biomban (amennyiben szerencsések vagyunk) található egy ilyen eszköz, ami egyetlenegy alkalommal megment minket a haláltól és feléleszt bennünket.
Azonnban hiába a sok fejlődési lehetőség, a számos tárgy, elég egy rossz mozdulat és mindent elveszíthetünk. Ugyanis a Returnal a játékos saját fejlődésén kívül semmit nem tart meg egy halál után. Itt nincsenek permanens bónuszok, elraktározható pontok, fejlődési rendszer. Csak a megszerzett rutin és ismeret, ami megmarad, illetve egy Ether névre hallgató kristály, mellyel értékesebb tárgyakat vehetünk, vagy fertőzött ládákat, felvehető eszközöket tisztíthatunk meg. Azonban az Ether ritka és én leginkább arra használtam, hogy a biomokban fellelhető, checkpointként üzemelő berendezéseket működtessem velük. Minden biomban (amennyiben szerencsések vagyunk) található egy ilyen eszköz, ami egyetlenegy alkalommal megment minket a haláltól és feléleszt bennünket.
A másik problémám, amit a Returnal nem igazán talált el a rougelike játékok, „na még egyszer” érzése. Egyszerűen egy-egy próbálkozás olyan hosszúra tud nyúlni, hogy utána az egyszeri munkás játékosnak nincs se ereje, se kedve egy újabb menetbe belefogni. Lemértem, a leghosszabb próbálkozásom másfél óra volt, mely alatt sikeresen elfogyasztottam két főellenfelet is (az ötből). Bár a játék nem könnyű, vitába szállnék azokkal is, akik szerint indokolatlanul nehéz. Valójában inkább állnak a haladás útjába designeri döntések, mint tényleges, az ellenfelekből adódó nehézségek. Félreértés ne essék, így sem lesz könnyű móka végigjátszani a programot, de valljuk be, jelentősen segítene, ha néha-néha menthetnék egyet, és egy hosszabb próbálkozást félbehagyhatnék. Erre ugyanis nincs lehetőség, csak alvó módba tehetem a játékot (és mindemellett imádkozhatok, hogy ne frissítsen a program, mert akkor szintén oda minden és kezdhetem újra a ciklust).
A játék egyébként szolid 60fps-en fut és elképesztően fest, valamint remekül kihasználja a PS5 kontroller lehetőségeit. Elképesztő élmény érezni az esőcseppeket a kontrolleren és a ravaszok visszajelzése is élvezetes. Kicsit szokni kell, hogy a célzást csak félig szabad lenyomni (teljes lenyomás esetén a fegyver különleges képességét süthetjük el), de ha ez megvan, akkor a sok haptikus visszajelzés és a beépített hangszóró már teszi a dolgát.
Értékelés
85%
Összefoglaló Összességében elégedett voltam a Returnallal, bár a számos bug, a mentés hiánya és a sok hosszú futam nem könnyítette meg a dolgom. Néha elég unalmas volt ugyanazokon a pályarészeken végigmenni és még csak azt se mondhatom, hogy a program megkönnyíti a menetelést. Ugyan vannak rövidítések a biomokon belül és érezhetően előrébb kerülnek a váltásként szolgáló portálok és szobák, amennyiben legyőztünk egy főellenfelet, de ez nem mentesít az állandó grindelés alól. Ugyanis hiába megyek át az új helyszínre, hiába találok egy eszközt, ami a bejövő fegyverek erejét felemeli a biomhoz szükséges minimumra, ha előtte nem takarítom ki újra és újra a már meglévő és egyszer megcsinált részeket, szinte biztos, hogy nem lesz elegendő erőm és eszközkészletem az új kihívások teljesítésére. Ezek ellenére viszont a Returnal a maga műfajában kiemelkedő játék lett, amit bátran ajánlok a stílus kedvelőinek.
