A Republic of Pirates egy RTS városépítő játék a PQube fejlesztőstúdiótól, amelyet a legjobban az Anno és a Tropico sorozatok kalóz köntösbe bújtatott keverékeként írhatunk le a legpontosabban. A játék lényege, hogy a kalózok aranykorában létre kell hoznunk a saját kalózbirodalmunkat, melyben mind a szárazföldi szervezkedés mind a kalózflotta fenntartása a mi feladatunk lesz.
A Republic of Pirates a tengeri stratégiai küzdelmet keveri egy városépítő játékkal, amely a kalózkodás aranykorában, az 1600-as évek közepén játszódik. Mi, a „kapitány” a felbomlott Kalózok Köztársaságának örököseként egy konfliktus közelébe csöppenve indulunk neki a kalandunknak. Ugyanis három feltörekvő kalózvezér buktatta meg a ezt a köztársaságot, és felmenőnk hű jobbkezének mentorálása alatt újra kell szerveznünk az elbukott birodalmat, megvédeni a három vezér támadásaitól és visszaszerezni az általuk elfoglalt területeket. Ez egyetlen hajóval egy valóságos lehetetlen küldetés. Itt jön be a városépítés, ugyanis több szigetet is meghódíthatunk, azok erőforrásai pedig mind hasznunkra lesznek a hajóflottánk megépítésében.
A meglepően jó történetvezetés mellé egy jól kidolgozott játékmenettel és könnyed mechanikával megalkotott városépítő rendszert kapunk. A fejlesztők jól eltalálták város tervezés alappilléreit, és ráhúztak egy kalózos témát, ezzel kitűnve a városépítős játékok mára eléggé felhígult műfajában.
Az egyik ilyen pillér a könnyű kezelhetőség és az átláthatóság. A tervezés alapja az utakkal való összekötés, és szerencsére ezesetben az épületek bármely pontján elég csatlakoztatni egy úthoz, hogy része legyen az úthálózatnak. Az egyik legjobb kényelmi funkció, hogy a Republic of Piratesben lehetőségünk van forgatni is az épületeket, ezzel tovább optimalizálva a rendelkezésünkre álló helyet. Rendelkezésünkre áll bontásra, fejlesztésre és építésre alkalmas kurzormódok, azonban személy szerint nagyon hiányoltam egy épület áthelyezés funkciót.
A raktárak és az azokat összegző információs képernyő pontos összefoglalót adnak az elérhető készleteinkről, a kényelmi létesítmények színkódolt közelség-lencséi pedig segítenek könnyen azonosítani, hogy mire és hol van szükséged. Emellett az épületek felett lebegő hibamutatók egyszerűen és érthetően bemutatják, mire van szüksége az épületnek a normális működéshez.
A játék városépítő mechanikája szorosan össze van kötve a tengeri stratégia elemekkel, azonban erősen érezhető, hogy a városépítő rész kapta a több figyelmet a fejlesztés során. Az irányítás meglehetősen egyszerű, az elérhető „egységek” pedig nem olyan változatosak, mint amilyet egy átlagos RTS szolgáltat. Ennek fő oka, hogy az egyetlen egységtípus, amivel operálni fogunk, a hajóflottánk különböző méretű hajói. A flottánk hatalmasra nőhet, de még akkor is rendkívül jól irányítható a taktikai térkép segítségével. A flottánk minden egyes hajóját mi építjük meg, és teljesen tetszésünk szerint alakíthatjuk a vitorlamintát, valamint a hajótest és vitorlák színét is, ami egy újabb réteg egyéniséget ad a flottánk összes tagjának. A személyes kedvencem a stratégiai résszel kapcsolatban, hogy mikor egy-egy hajót kiválasztunk, a matrózok rákezdenek egy tengerésznótára.
A játék képi világát leginkább egy olajfestményhez tudnám hasonlítani, a karakterek portréi, töltőképernyők, és az átvezetők mind művészi festményként kelnek életre. A kezelőfelületeink is vászonra hasonlító színekkel játszanak így összeszőve a játék egészét ebben az egyedi stílusban.
A nagyszerű kritikai fogadtatás után megjött a közönségkedvenc Reus folytatása és egyszerűen isteni.
Szórakoztató kombinációja a chill farm építésnek és az open-world kalandozásnak.
A Sandwalkers egy körökre osztott felfedezésközpontú roguelike, mely bemutatja mennyire könyörtelenek a sivatag homokdűnéi.
A Heroes of Might and Magic nyomdokaiban lépkedve a Songs of Conquest egy olyan játék…
