Az első rész sikerei és díjai után megérkezett a folytatás a Clock Towert felidéző Remothered szériába, amiben újabb titkokra derül fény. A játék az első rész történetével szép lassan összefonódik, és folytatja azt. Új főhősünk dinamikusabb játékmenetet hoz. Nagyrészt még mindig menekülni és bujkálni fogunk, de most már sokkal könnyebben vesszük majd az akadályokat. Sajnos új akadályokat a játék bugjai állítanak elénk, amiket a készítők folyamatosan próbálnak javítani. Valamiért a játék a kiadás napján szinte játszhatatlan állapotban volt, és nem egy game breaking bug volt ami felfedezésre várt.
Egy folytatás (és néha még prequel is) jó lehetőség lett volna, hogy az első rész gyengeségeit orvosolják, és plusz tartalmat tegyenek mellé. Ez részben sikerült is, de a bugok tönkretették ezt az élményt. Viszont a sztori, a zene és a környezet annyira jól hozza a klasszikus horror játékok világát, hogy kár lenne, ha nem adnánk neki még egy esélyt egy kijavított állapotban. Napjában kétszer jön kb. update, ami remélhetőleg eltünteti hamarosan ezeket a problémákat. Az irányítás a review verzióhoz képest sokat javult már, ami egy menekülős-bujkálós játéknál nem egy utolsó szempont.
Ahogy már említettem, a sztori az első rész folytatása. Sajnos az első résszel szemben itt túl gyorsan dobálja az arcunkba a játék az információkat amikre nem igazán van időnk, hogy megértsük, feldolgozzuk. Ezen az se segít, hogy néha a szinkronhang valamiért váratlanul abbamaradt és nem folytatódott tovább. A párbeszédek nagy része viszont elég hosszadalmas, így ha szeretnénk megérteni a történetet, akkor van rá lehetőségünk, hogy a morzsákat összeszedjük. Főszereplőnk, Jennifer néhány barátságot köt a fogadóban vele élőkkel, akik dinamikát visznek a történetbe. Az első részből megismert nagy csavar most is jelen lesz, de egy kicsit kevésbé ütős mint az előd esetében volt. A karakterek és a történet viszont több annál, mint elsőre gondolnánk.
A háttérzene és a hangeffektek használata jónéhány adrenalin pumpáló helyzetet hozott, és nem a gyenge jumpscarek használata miatt (amiből néhány volt egyébként), hanem a hangulatos menekülések miatt. Nagyon jó tónus váltás volt, mikor az első alkalommal a metronóm hangjára hirtelen minden elborult és elkezdett a „csata zene” játszani a háttérben. A menekülés közben használt menedékekben rejtőzés monotonitását is feldobja az ijesztő háttér effekt, ahogyan az ellenségünk kutat utánunk. A rejtőzés sikerét egy QTE keretében aktívan kell biztosítanunk, de amennyiben nem jön össze, üldözőnk kirángat rejtekünkből és azonnal ránk támad. Itt szintén egy QTE alatt használhatunk defenzív itemeket, amiket egy egész jól összerakott crafting rendszerben készíthetünk el. Ezáltal újra visszaállni a menekülésbe.
A játék során lesz lehetőségünk támadásra is, ami jelen állapotában a játéknak szinte a nullával egyenlő hatásfokú. A játék elején lopakodásból kell rátámadnunk ellenfeleinkre, de nem egyszer fordult elő, hogy véletlenül pont akkor fordult meg, mikor odaértem volna a támadásra. A „véletlen” minimum 10 egymás utáni alkalom volt. Upgradelhetjük a támadási képességét is Jennifernek, de vagy én nem figyeltem eléggé, vagy nem hangsúlyozta ki rendesen az upgradelés lehetőségét a játék. Még az upgradelés után is többszöri támadásra volt szükség a tovább haladáshoz. Később távolsági fegyverrel felszerelt ellenféllel is találkozunk, ami egy teljesen új akadályt állít majd elénk.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!