The Red Strings Club – játékteszt

Két főhősünket is itt ismerjük meg: Donovan, a bartender; Brandeis, a szabadúszó hacker. A nyitó képben Brandeis zuhan épp lefelé egy felhőkarcolóról és elmélkedik, hogy milyen volt az élete, és hogy mennyit dolgozott az általa nagyon szeretett város megmentésén. Ezután rögtön váltunk is a játék fő helyszínjére, a címadó The Red Strings Clubba, ahol Donovan bőrébe bújhatunk. Rajta kívül szinte mindenki rendelkezik valamilyen augmentációval a városban. Ő “szimplán” csak italokat kever és információkat árul.

Erre egy elég komplex dialógus rendszer áll a rendelkezésünkre, és annak a képessége, hogy bizonyos érzelmeket előhozzunk az emberekből az italaink által. Meg kell találnunk azt a pontot, amelyik állapotban a legtöbb információt nyerhetjük ki belőlük. Minden információ fontos lesz számunkra, mert egy kvíz vár ránk sokszor a beszélgetések után, amire nagyon megéri helyesen válaszolni. Ezen felül szinte minden döntésünknek és cselekedetünknek elég komoly kimenetele van a történet alakulására így elég nagy súlya van minden választásnak. A fontosabb döntéseink egy vonalon pontokkal vannak jelölve, és így könnyen nyomon követhetjük, hogy melyik döntésünknek milyen kimenetele lett. A játék gyakran bírálja a játékos döntéseit morális és logikus részről, és ez számomra nagyon tetszett.

Egy kicsit az ital kevergetés egy idő után talán idegesítőnek és unalmasnak tűnt számomra. Talán arra egy kicsit több időt lehetett volna még fordítani, hogy többet ki lehessen hozni belőle. A sztori során rengeteg fejtörő vár ránk, ami viszont folyamatosan az információk megjegyzésére ösztönöz minket, emiatt nem nagyon laposodik el a történet.