The Red Strings Club – játékteszt

7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Deconstructeam új játéka, a The Red Strings club ugyan kalandjátéknak van hirdetve, de szerintem a visual novel stílus közelebb áll hozzá. Egy futurisztikus, cyberpunk világban játszódik a történet, amiben egy nagyvállalat gonosz tervét kell felkutassuk. Nem egy point and click kalandjáték stílusában, hanem egy hangulatos bárban italokat kevergetve beszélgetés útján.

Két főhősünket is itt ismerjük meg: Donovan, a bartender; Brandeis, a szabadúszó hacker. A nyitó képben Brandeis zuhan épp lefelé egy felhőkarcolóról és elmélkedik, hogy milyen volt az élete, és hogy mennyit dolgozott az általa nagyon szeretett város megmentésén. Ezután rögtön váltunk is a játék fő helyszínjére, a címadó The Red Strings Clubba, ahol Donovan bőrébe bújhatunk. Rajta kívül szinte mindenki rendelkezik valamilyen augmentációval a városban. Ő “szimplán” csak italokat kever és információkat árul.

A hangulatos pixel-art és könnyed jazz szerű zene után egy gyors váltással megismerjük a harmadik főbb karakterünket, AKARA-184-et, aki eléggé rossz állapotban szó szerint beesik a bejáraton. Donovan összekapcsolja magát vele és megismerjük, hogy a Supermassive Ltd. milyen dolgokat végez a zárt ajtók mögött és megismerjük a PROXYMA nevű hacker csoportot is. Célunk az, hogy kiderítsük az igazságot arról, amit Brandeis látott.

Erre egy elég komplex dialógus rendszer áll a rendelkezésünkre, és annak a képessége, hogy bizonyos érzelmeket előhozzunk az emberekből az italaink által. Meg kell találnunk azt a pontot, amelyik állapotban a legtöbb információt nyerhetjük ki belőlük. Minden információ fontos lesz számunkra, mert egy kvíz vár ránk sokszor a beszélgetések után, amire nagyon megéri helyesen válaszolni. Ezen felül szinte minden döntésünknek és cselekedetünknek elég komoly kimenetele van a történet alakulására így elég nagy súlya van minden választásnak. A fontosabb döntéseink egy vonalon pontokkal vannak jelölve, és így könnyen nyomon követhetjük, hogy melyik döntésünknek milyen kimenetele lett. A játék gyakran bírálja a játékos döntéseit morális és logikus részről, és ez számomra nagyon tetszett.

Egy kicsit az ital kevergetés egy idő után talán idegesítőnek és unalmasnak tűnt számomra. Talán arra egy kicsit több időt lehetett volna még fordítani, hogy többet ki lehessen hozni belőle. A sztori során rengeteg fejtörő vár ránk, ami viszont folyamatosan az információk megjegyzésére ösztönöz minket, emiatt nem nagyon laposodik el a történet.