Ragadozó városok – filmkritika

6 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Azzal kezdeném, hogy én nem néztem meg az előzetesét ennek a filmnek, egy kollégám viszont igen. Ő azt mondta, hogy az alapján elég „gagyinak” tűnik. Jómagam a film után néztem meg az előzetest is, és azt kell mondjam, hogy az előzetes jóval jobb, mint a teljes film…

Az alaphelyzetről röviden: a világot „elpusztította, a kontinenseket 1000 darabra törte” egy úgynevezett „60 perces háború”. Az atombombáknál is fenyegetőbb „Medúza” nevű géppel pusztították el egymást a nagy nemzetek ez alatt a 60 perc alatt.

A film nagy részében ez helytállónak is néz ki, tekintve a kopár, sivár Mad Max-es tájakat. Azonban kiderül, hogy keleten Ázsiát egy óriási vasfal védi, és megmutatják, hogy mögötte gyönyörű hegyekkel teli, zöld táj, rengeteg fa, virág, szóval minden van… Félreértés ne essék, nagyon szép és nagyon tetszett az ázsiai táj, viszont akkor hogy is van az a 60 perces háború, ami elvileg MINDENT elpusztított? Na mindegy. Egyébként jó a látványvilága a filmnek, amit ugyan szépnek nem neveznék, de posztapokaliptikus témáját tekintve ez rendben is van.

Az egész alkotás viszont ordít a kliséktől, és már megannyi, filmben látott történetet próbálnak benne elsütni, sok része egyenesen unalmas, néha már tragikomikus. Én nem szoktam az ilyen jeleneteken nevetgélni, mert nekem már inkább fáj, de körülöttem voltak bőven, akik kuncogtak a kínosabb pillanatokban.

Nézzük a klisérészét: főszereplőink egy fiatal srác és egy lány. A fiú egy béna, esetlen könyvmoly történész, egyáltalán nem egy talpraesett valaki. A lány a tipikus belevaló vagány, de undok és flegma csajszi, akinek a múltja negatív, és bosszúvágy vezérli London egyik főemberével szemben, aki Smith ügynök, akarom mondani Elrond, mármint Thaddeus Valentine, vagyis Hugo Weaving. Főszereplőink a film elején nem igazán találják a közös hangot, persze senkit nem lep meg, hogy a film legvégén már összemelegednek, ahogy ez lenni szokott.

A városokat illetően vannak a mozgó városok, mint London, ami elhagyta Angliát, hogy Európa területén vadászon kisebb mozgó épületekre, hogy szó szerint benyelje azokat, és a részeiket felhasználják. Illetve vannak az álló (normális) városok, amelyek a mozgóvárosok ellen vannak.

A harcjelenetek az elmegy kategóriába esnek: látványosak, de mégsem az igazik. Külön kiemelném a filmvégi legnagyobb harcjelenetet, ahol az egyik fél felsorakoztatja a haderejét, hogy megelőző csapást mérjenek, de ehelyett csak állnak, és várják, hogy meghaljanak… Érthetetlen az egész… Van még egy zöld „terminátorunk” is, csak hogy tényleg minden legyen a filmben, mert nem elég katyvasz már így is.

Összefoglalva a filmet (igyekeztem nem spoilerezni, ha mégis beülnétek rá): egy igazi tucatfilm, amit maximum ha egyszer megnéz az ember, de semmi nem fog megmaradni bennünk, leszámítva, hogy elment 2 óra az életünkből a semmire… A képi világa jó, de semmi kiemelkedő, a harcjelenetek elmennek, a történet és az egész film egy katyvasz. Unalmas, olykor tragikomikus alkotás lett sajnos, hiába a nagy nevek, akik részt vettek az elkészítésében. Személyes tanács, hogy ha az ünnepek alatt mozizni támad kedvetek, erre csak akkor üljetek be, ha már nincs jobb választásotok.