Bevallom, a Prey eredeti, első debütálása olyan régen volt, hogy már nem is emlékszem rá, leszámítva a „Don’t fear the reaper” alájátszásával történő kis kocsmai jelenetet. Szerencsére azonban, mivel a Prey-reboot (vagy most minek hívjuk?) távolról sem áll rokonságban az előddel, és ez egyáltalán nem gond. A nevéhez hűen egyórás demóból bőven kiderül, hogy mire számíthatunk május 5-én.
Főhősünk, M. Yu – akinek neméről a játék elején mi dönthetünk – egy, az űrben állomásozó nagyvállalat újdonsült munkatársa. Az első nap persze nem sikerül túl jól, mint ahogy az összes többi sem fog, s pillanatokon belül egy idegen életformákkal teli, túlélésért folytatott harcban találjuk magunkat. No de ha ez nem lenne elég, akkor nevesített idegeneink, a mimicek képesek átvenni bármilyen tereptárgy fizikai jellemzőjét, így sosem érezhetjük magunkat biztonságban. Magyarul: vigyázz, mit fogsz meg, vagy mire ülsz le, egy ártalmatlan kávésbögre is életveszélyes csapda lehet.
Nem segít a dolgon az sem – szerencsére –, hogy nem scriptelt jelenetekről beszélünk, ugyanis a mimicek tényleg bármikor átalakulhatnak: ha veszélyt éreznek, vagy úgy ítélik, nem bírnak el velünk, akkor menekülőre fogják, és gyorsan beolvadnak a környezetükbe, hogy mi aztán pattanásig feszült idegekkel vadásszunk rájuk. Ugyanakkor küzdeni nem kötelező, a játékban a „szégyen a futás, de hasznos” elv is remekül működik, és a program fel is hívja rá a figyelmünk, hogy bizony, jobban járunk néha, ha nem izommal, hanem aggyal gondolkodunk, és kikerüljük az erősebb ellenfeleket.
Ha hasonlítanom kellene az első óra alapján a játékot valamihez, akkor a Bioshock-sorozat első része az, ami eszembe jutna, keverve egy kis Dead Space-élménnyel. Rengeteg dologgal léphetünk interakcióba – erre szükség is lesz, ugyanis a mimicek fenyegető veszélyét ez teljesíti ki igazán –, a feszültség- és a horrorelemek épp olyan arányban vannak jelen, hogy a félősebbek is bátran játszhassanak, és a történet is kellően izgalmasnak ígérkezik a kezdetek alapján.
A játékban azért még vannak bugok, amelyek valószínűleg elő fognak a teljes játékban is fordulni, de ezek egyike sem élményt romboló dolog, valószínűleg majd néhány patch helyre teszi őket. Ami azonban számomra kicsit zavaró volt, hogy nem lehet a fegyverekkel pontosan „vállhoz emelve” célozni, mivel az L2 gomb más szerepet tölt be, illetve ha van játék, amit erősen PC-re ajánlanék, akkor – szintén a célzás miatt – a Prey az lenne. Félreértés ne essék, nincs nagy gond a konzolos verziókkal sem, de az ellenfelek gyorsaságát nehéz kontrollerrel lekövetni. Ezenkívül a kicsit futurisztikus zene se jött be annyira a fülemnek, s néha nekem tönkre vágta a feszültséget, amikor hamarabb tudtam meg a zene változásából, hogy baj lesz, mint hogy maga a veszély felbukkant volna.
Mivel sajnos a PC-sek kimaradnak valamilyen fura ok miatt a demó változatból, és a sajtó se fog tesztpéldányt kapni a megjelenés előtt, ezért ha nem tudod eldönteni, hogy megvedd-e a játékot, akkor néhány játékmenet-videó talán segíthet a döntésben. Mindenesetre, ha a Bioshock– és Dead Space-játékok bejöttek, ebben se fogsz csalódni. A konzoltulajdonosoknak meg nem tudok mást mondani, mint hogy bátran töltsék le a próbaváltozatot, s döntsenek az alapján.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!