Pókember: Idegenben – Filmkritika

A Végjáték lezárultával a Marvel filmes univerzum rajongótábora két részre oszlott, voltak akik megsiratták Tony Starkot, azonban várták a stúdió következő alkotását, és akadtak olyanok is, akik azt mondták nem bánnák azt sem, ha nem készülne több Marvel film, mivel Vasember halálával a kör bezárult, és a történet lezártnak tekinthető. Nos, ha be kéne kategorizálnom magam, inkább a második csoportba tartoznék, és nagyon sokáig szinte teljesen hidegen hagyott Pókember következő kalandja. Ne értsetek félre, tudtam, hogy jegyet fogok váltani a filmre valamilyen formában, csak nem voltam annyira felspannolva, mint mondjuk a Végtelen Háború vagy a Végjáték előtt. Mi is volt az a fordulópont amikor azt mondtam, hogy márpedig ezt a filmet meg kell néznem minél hamarabb?  Mikor megjelent a film 2. előzetese, ott kezdte felkelteni az érdeklődésem, ráadásul mikor Kevin Feige a Marvel Studios elnöke bejelentette, hogy a moziverzum 3. fázisa csak ezzel a filmmel lesz teljes, ott már nem is volt kérdés, hogy ott a helyem a moziban. Az, hogy Jake Gyllenhaal játssza Peter Parker következő kalandjában Mysteriot, az már csak hab volt a tortán.

Akkor térjünk is rá a történetre, kizárólag spoilerek nélkül. A legutóbbi két Bosszúállók film történései után, Peter szeretne kicsit kikapcsolódni, és egy időre felhagyni a hősködéssel, így osztályával Európa felé veszik az irányt. Csak hogy nem egy szuperhős filmről beszélnénk, ha minden rendben zajlana, ugyanis mikor a csapat megérkezik az öreg kontinensre felbukkannak az Elementálok néven emlegetett hatalmas monstrumok, akiknek egyetlen célja, hogy elpusztítsák a Földet. A filmmel kapcsolatban a legnagyobb problémáim velük voltak, ugyanis sajnos egyáltalán nem tudnak kilépni a B filmek gonosztevői közül, nem tudjuk meg mit, miért csinálnak,hogy  mik a szándékaik, miután esetlegesen kiirtanak egy bolygót. Látszólag egyetlen céljuk van, az agyatlan pusztítás. Na, de térjünk is vissza a történetre, Pókember először az egyik Elementál elleni harc során találkozik Mysterioval, aki elmondja, hogy ő is a Földön élt, csak egy párhuzamos dimenzióban, mivel a csettintés rést ütött a multiverzumon és az Elementálok is ennek a résnek köszönhetően tudtak „átszökni” Peter Parker világába. Így Pókembernek és újdonsült segítőjének arra kell rájönnie, hogyan harcolhat a víz, a tűz, a föld és a levegő ellen.

A film összességében 129 perc hosszú, azaz közel 1 órával rövidebb, mint a Végjáték volt, Pont ezért voltam kicsit csalódott, mikor a film első felében 80%-ban azt láttam, amit a két megjelent előzetes 4 perc alatt ellőtt. A film első egy órája sem nevezhető rossznak, azonban a második játékrész messze elemelkedik az addig látottaktól. Kicsit olyan érzésem volt, mintha nem is ugyanaz rendezte volna, vagy mintha úgy álltak volna hozzá a készítők, hogy kell közel 60 percnyi felvezetés, hogy eltudják indítani azt a történetet, amit valóban elakartak mesélni. 

A filmnek három főszereplője van, Peter Parker, Mysterio és MJ, így most róluk szeretnék egy kicsit bővebben írni.

Pókember karakteréhez tartozik, hogy nem igazán tudja komolyan venni a dolgokat, ezért nem is kérdéses, hogy a film hemzseg a kisebb nagyobb poénoktól, melyeket többnyire a címszereplő szolgáltat. Emlékszem, mikor Tom Holland először feltűnt a piros-kék „rugdalózóban” a Polgárháborúban , kicsit húztam a számat, hogy ez most mi is akar lenni, de öt film után a 16 éves Peter Parker és Tom Holland neve egybeforrt számomra, és mára már elképzelni sem tudnék jobb választást a szerepre. Azt senkinek nem kell elmondani, hogy Tony Stark volt az „apafigura” Peter életében, így a halála után megüresedett egy hely, amit látszólag Mysterio talán képes lehet betölteni.

Mivel itthon nem annyira ismert, engedjétek meg, hogy pár szóban bemutassam Mysteriot. A karaktert Stan Lee és Steve Ditko találta ki. Először 1964-ben tűnt fel a Csodálatos Pókember 13. számában. A filmben az Oscar díjra jelölt Jake Gyllenhaal formálja meg, aki véleményem szerint korunk egyik legtehetségesebb színésze, amit ebben a filmben is megmutat. Az új Pókember moziban Quentin Beck (Mysterio) azon túl, hogy hatalmas erővel rendelkezik, a szárnyai alá veszi Petert és próbálja terelgetni a helyes úton, ezzel is kicsit a megboldogult Tony nyomdokaiba próbál lépni.

A két színész alakítása zseniális, többnyire miattuk lett olyan a végeredmény, amilyen. Más színészekkel az Idegenben nem biztos, sőt nagy valószínűséggel, nem működött volna ilyen jól.

Azonban van nekünk még egy főszereplőnk, a Zendaya által alakított MJ, aki véleményem szerint túl sok szerephez jutott a filmben, hiába beszélünk egy nagyon szép fiatal hölgyről, vagy maga a szerep, vagy a színésznő kvalitásai nem voltak megfelelőek, de a vásznon egyáltalán nem működik. Az Idegenben legtöbb kellemetlen pillanata ehhez a karakterhez köthető, amikor a néző úgy érezheti, hogy a készítők ezt bizony kicsit túltolták. Bőven kiegyeztem volna azzal, ha annyi a teendője, hogy eljátssza Pókember szerelmét, és pont.

A Pókember Idegenben is rendelkezik, nem is egy, hanem mindjárt kettő stáblista utáni jelenettel, ahogy azt már a korábbi Marvel filmektől megszokhattuk, így érdemes azt a plusz néhány percet eltölteni a moziterem sötétjében a teljes élményért (higgyétek el, megéri).

A Pókember: Idegenben egy remek film azon Marvel rajongók számára, akik kíváncsiak rá, hogy mi is történt Tony csettintése után, azoknak akik szeretik Pókembert, Jake Gyllenhaal rajongóknak, illetve azoknak akiket a helyenként sablonos történetért kárpótolni lehet látvány- és akcióelemekkel.

Pókember július 4-én érkezik meg a hazai mozikba