Úgy döntöttem a mai kritikát nem szokványosan fogom indítani, mivel a mai alanyunk a mai alanyunk sem egy szokványos animációs film. Így akit csupán az érdekel, hogy hogyan is sikerült a Pókember: A pókverzumon át, azoknak nem húzom tovább az idejét, a film FENOMENÁLIS csupa nagy betűvel, nektek irány a mozi, jó szórakozást kívánok! Akik maradtak engedjék meg, hogy néhány mondatban kifejtsem a fenti álláspontom.
Természetesen a cikk nem fog spoilereket tartalmazni, ezt fontosnak tartom előre leszögezni, és titeket is erre szeretnénk kérni, hogyha megnézitek a filmet, másnak az élményt ne rontsátok el, mert ezt mindenkinek megkell tapasztalni.
Menjünk kicsit vissza a kezdetekhez, na nem annyira, csupán csak az Irány a pókverzumig. Tudtátok, hogy ez a film már 5 éve jelent meg? Szabályosan le voltam sokkolva, mikor ez tudatosult bennem, mivel tisztán emlékszem arra a napra, mikor annak a vetítésére beültem. Egyszerűen imádtam a filmet és nem gondoltam volna, hogy fog olyan Pókember kötődésű animáció a közeljövőben ami megtudja közelíteni, vagy adjisten túl is szárnyalja.
Ebből kifolyólag az elvárásaim az egekben voltak, ami azért érdekes, mert először az a tudat volt bennem valamiért, hogy a film moziba kerüléséig még több hónap van. Gyermeki izgatottsággal vártam a vetítés kezdetét, majd elkezdődött a film és megszűnt a külvilág.
A Pókverzumon át számomra kissé lassan indult be, de teljes mértékben megértem a készítők döntését, hogy miért ebben a formában történt a film felvezetése ahogyan. Utána viszont akkora akcióbomba robban az arcunkba, amit megmerek kockáztatni, hogy az elmúlt néhány évben animációs filmtől szinte biztos, hogy nem láttunk. A karakterekről nem feltétlen szeretnék mesélni, maradjunk annyiban, hogy a már jól ismert arcokon kívül, kapunk még számtalan szimpatikus vagy éppenséggel elég antipatikus szereplőket is, de ennek ellenére sem érződik az, hogy valaki felesleges töltelékként szerepelne, vagy azért, mert a készítőgárda kötelességének érezte megjeleníteni.
A film mondanivalóját, cselekményét tekintve egy sokkal komolyabb hangvételű darab lett, mint az előd volt. Ez olyan szinten igaz, hogy kisebb gyermekkel nem is biztos, hogy beülnék rá nyugodt szívvel, mert ez a film nem nekik szól. Sokkal inkább a felnőttebb korosztályt próbálja megszólítani, mivel rendkívül komoly témákat is súrol, vagy olykor olykor feszegeti is őket elég rendesen. Szerencsére nem kell attól félni, hogy egy csomag zsenit elhasználva, mély depressziós állapotban megyünk haza a film után, a humor faktor továbbra is elég jelentős részét teszi ki Pókember kalandjának, akár csak az első epizódnál.
Két nagyon fontos elemet emelnék ki továbbá, egyik a film látványvilága, ami biztosan megfogja osztani a nézőközönséget. Aki az első részt szerette, annak ezzel garantáltan nem lesz problémája, akiket viszont zavar a stop-motion technológiára épülő képregényes megjelenítés, ők valószínűleg csalódottan fognak távozni a mozi terem sötétjéből. Én az első kategóriát erősítem, a különböző multiverzumokat, különféle művészi megjelenítéssel ábrázolják a készítők, amik véleményem szerint egymás mellett elképesztő művészeti egyveleget alkotnak.
A másik elem amit szeretnék megemlíteni, az a film zenéje, már az első epizódnál is elképesztően erős volt ezen a téren a Pókverzum, de a második rész erre még egy lapáttal rárakott. Biztos, hogy Spotifyon megfogom keresni a teljes playlistet, mert ez is zseniális.
Egyetlen óriási negatívumot tudok felhozni a Pókverzum második részével kapcsolatban, ez pedig, hogy csak jövőre érkezik a folytatás. Tudtuk, hogy a két film összefog kapcsolódni, és várható volt, hogy egy úgynevezett cliffhangerrel lesz vége ennek az epizódnak, de mikor ez megtörtént szomorúan néztünk egymásra a teremben. Egy kedves barátommal együtt volt lehetőségem megnézni a pókverzumon át-ot, és ő fogalmazta meg tökéletesen a film végén, azt mondta: „Akkor is késő lenne a folytatás, ha tegnap jött volna ki” és teljes mértékben egyet értek, nagyon hosszúnak tűnik a szűk egy év mire megérkezik a harmadik rész. Addig viszont lehetőségünk van megnézni újra és újra az első két epizódot, mert amit a Sony házatáján csináltak ezzel a sorozattal, az valami egészen lehengerlő.
A World of Warships: Legends az év legcsodálatosabb időszakát ünnepli a Winter Fleet visszatérésével, három…
A Worshippers of Cthulhu a városépítést keresztezi a Lovecrafti mitológiával egy baljós, de rendkívül ígéretes…
Jön a Steel Hunters – egy ingyenesen játszható, mecha hősöket felvonultató lövöldözős játék, amely egyedülálló…
A Temporal Purge: Z egy leegyszerűsített CoD: Zombies játékmód, annak előnyeivel és az egyszerűségéből adódó…
A Dimensionals egy rendkívül stílusos és nagyon ígéretes roguelike deckbuilder, mely novemberben indult útjára Korai…
Az Arcanum inspirálta New Arc Line egy ígéretes CRPG, azonban egyelőre a kiforratlanabb Early Access…