Egy évvel ezelőtt boldogan menedzseltem kis dínóimat a csodálatos birodalmamban, amit a kihívásokkal teli éghajlattal rendelkező szigeteken hoztam létre. Akkor még nem sejtettem, sőt, őszintén szólva fel se merült bennem, hogy mennyivel relaxálóbb és élvezetesebb lesz a valóságban is létező, hús-vér állatokat gondozni. Mint ahogy arra is most döbbentem rá, hogy valójában mekkora munka lehet egy egész állatkert működtetésében.
Mostanság napjaim nagy részét az egyetemi kutatások és a fiatalabb korosztály oktatása teszi ki. A kettő most különösen összefügg, hiszen a gamification, (leegyszerűsítve a tanulás ,,játékosítása” a játékokkra jellemző alapvető eszközök segítségével) és a tanulók tanulásra való hajlamának növelése nem kis feladat. Sokan mondtuk régen és most is a hasonló mondatokat, hogy: „én bizony a játékokkal tanultam meg angolul” vagy „ismerem már fél Velence történelmét az Assassin‘s Creed 2 miatt.” Az ilyen élmények és kijelentések bővítésében tud a Planet Zoo hatalmas szerepet játszani, mivel játék közben akarva-akaratlanul rengeteget tudunk meg az általunk gondozott állatokról és az állatkertek működéséről.
A Planet Zoo egyik legnagyobb erénye, hogy a valóságra épülő rendszerét a játékos akkor is elsajátítja, ha nem nézi szándékosan végig az egész Zoopediát elejétől a végéig, hiszen a sikeres működés és profitmaximalizálás jegyében nem csak a látogatóknak, de az állatoknak is jól kell érezniük magukat a létesítményben. Figyelnünk kell arra, hogy jószágaink milyen környezetben érzik jól magukat, mi szórakoztatja őket, mit esznek, mennyire társas lények, mennyire zavarja őket a sok bámészkodó, üveget kopogtató látogató, és úgy egyébként is, mi teszi őket boldoggá. Bár az elején a sok információ elég riasztó volt, egy idő után azon kaptam magam, hogy nagyobb lelkesedéssel bújom az állatokról szóló ismertetőket, mint a munkámhoz tartozó tudományos cikkeket. Az állatokról szóló ismereteim pedig már most, két hét után is jelentősen bővültek.
A játék alapmechanikája is erre épül. Kezdetekben a kampány-mód végigvezet minket, különböző feladatokon keresztül az állatkert és az örökbefogadás kérdésein, valamint bemutatja, hogyan tudjuk a gondozott élőlények közérzetét magasan tartani. Ehhez a megfelelő etetőket és itatókat kell alkalmaznunk, a kifutót az állat igényeinek megfelelően kell kialakítanunk, figyelnünk kell a szociális kapcsolataira, (elég társasága legyen vagy éppen kevebb), megfelelő növényeket ültessünk a környezetükbe, elegendő játékkal és mozgási lehetőséggel lássuk el őket és így tovább. Azonban ez még csak a kezdet, hiszen a kassza magától nem töltődik fel, az állatok jóléte után a látogatók szórakoztatására is figyelni kell, hiszen minél elégedettebb a fogyasztó, annál nagyobb a bevétel.
„Ameddig a napfény elér, az a mi birodalmunk…”
A kezdetekben azonban nem minden lehetőség elérhető és a tanulási görbe is kicsit nehézkes lehet. Nem mindent fogunk ismerni az állatokról, alkalmazottaink ugyanúgy tanulnak és kutatnak, ahogy mi fogunk, ez pedig végeredményben jobb eszközök és lehetőségek feloldásához vezet az ő részükről és kiválóbb vezetői döntésekhez a játékos részéről. Bár a kampány elég jó munkát végez ahhoz, hogy elboldoguljunk, itt se kapunk meg minden tudást. A Zoopedia remek támpontot nyújthat, s bár a kezelőfelület elsőre ijesztőnek és zsúfoltnak tűnik, ahogy játszunk, úgy fog egyre letisztultabbá válni. Amit semmi esetre se ajánlok, az az, hogy instant a nulláról kezdjünk neki állatkert-igazgatói kalandjainknak, ugyanis garantált lesz a rossz érzés, a sok utánanézés és keresgélés, ami előbb-utóbb elvezet oda, hogy a játék bonyolultsága kedüvnket fogja szedni. Azért pedig kár lenne.
A fentiekből érződik, hogy Planet Zoo nem egy egyszerű játék. Azonban a kezdeti nehézségek a kampány végigjátszásával gyorsan eltűnnek, így pár óra múlva már otthonosan fogunk mozogni a megannyi menedzselhető mechanika között. Ha pedig sikeresen felépítettük az állatkertet, akkor nem marad más hátra, mint kényelmesen hátradőlni és élvezni, ahogy összeáll a sok kis apróság egy egésszé. Elmondhatatlanul megnyugtató látvány figyelni, ahogy örökbefogadott kedvenceink élik mindennapi életüket, ahogy a látogatók lassan hömpölyögnek körbe a kifutók körül, ahogy a gyerekek rohangálnak és a munkatársak végzik a dolgukat.
Azonban az az érzésem, hogy nem nagyon gondolták végig a fejlesztők a tanulási görbét. Nem vagyok egy nagy menedzsment játékos, de a Jurassic World-del a hátam mögött nem gondoltam volna, hogy ennyire gondban leszek én is. A kampány, bár tanít, nagyon gyorsan magadra hagy egy egész állatkert felépítésével, ami elsőre nem kis feladat a semmiből. (Pláne a fentiek tükrében.) Talán szerencsésebb lett volna, ha kicsit tovább fogja a program a kezünket és pár példán keresztül demonstrálja, hogy miként lehetünk igazán jók. Az élményt ezen kívül pár apróbb bug is meg tudja zavarni, de semmi olyan, amit néhány elsősegélytapasszal ne lehetne rendbehozni.
Összefoglalva azonban a Planet Zoo a kezdeti nehézsége ellenére egy rendkívül szórakoztató játék lett, ami talán azoknak is kedvet hoz egy állatkerti látogatáshoz, akik ritkán járnak a Városliget felé. A kérdés már csak az: ki fogja leghamarabb lemodellezni a Fővárosi Állatkertet?
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!