Phantom Doctrine – Játékteszt

Csak azért se fogom leírni, hogy melyik játékra hasonlít a Phantom Doctrine. Aki ránéz az első képre vagy az előzetesre, egyből felismerni véli majd egy bizonyos ufós játék mechanikáit. Na de ez kit érdekel? Ma már manapság koppintásként kezelni bármit, ami hasonlít valami másra, bár érdekes módon nem gyakran halljuk, hogy „A” FPS olyan, mint a „B” FPS. Azért azt meg kell vallanunk, hogy a Phantom Doctrine, bár bombabiztos alapokra épít említett program végett, képes annyit csavarni az ismerős formulán, hogy bár elveszve nem leszünk, mégis lesz bőven újdonság.

A történet szerint – attól függően, hogy kit választunk a főmenüben – a CIA vagy a KGB egyik sejtjének vezetői vagyunk. Feladatunk, hogy ügynököket építsünk be a hálózatunkba, képezzük ki őket és természetesen még egy nagy összeesküvés után is nyomoznunk kell, hogy megmentsük a világot egy újabb világméretű háborútól. Természetesen a hidegháboróban nem annyira a nyílt akción (dehogynem, azon is), hanem a csöndes tevékenységeken volt a hangsúly, így legalább ugyanannyit fogunk a bázisunkként szolgáló menedékházban tölteni nyomozgatással, mint a terepen settenkedéssel. Emellé hozzájön a kezdeti felütés, mely már abban bizonytalanságot szül, hogy vajon kinek is dolgozunk.

A menedékházban van lehetőségünk a felszerelések és az ügynökök fejlesztésére, a világban zajló események követésére és küldetések elvállalására. Ezenfelül a megtalált információkat és nyomokat is itt tudjuk rendszerezni, egyfajta minijáték kíséretében. Ilyenkor hosszas szövegeket kell átböngésznünk, megtalálni a megfelelő kulcsszavakat, majd összekötögetni őket egy nagy parafatáblán. Mondanom sem kell, hogy a kémfilmek szerelmesei ujjongani fognak örömükben, olyan hangulatosra sikeredett ez az aspektusa a játéknak. Természetesen akiket nem vonz az effajta áskálódás, azok nem lesznek oda ezért a részért.

Ha bázisunkon mindent elintéztünk, ami elintézésre várt, akkor jönnek maguk a küldetések. Ilyenkor ellenséges kémeket, informátorokat, netán bérgyilkosokat likvidálhatunk (persze csak miután megtaláltuk őket), de van hogy simán információszerzésre, szabotázsra vagy hasonló jó dologra megy ki a játék. Ilyenkor egy X-Co… szóval egy körökre osztott módba lép át a játék, ahol felváltva mozoghatnak karaktereink és ellenségeink. Minden ügynökünk rendelkezik meghatározott mozgáspontokka és löévspontokkal, valamint egy awareness (azaz éberségi) mutatóval. Nagyon sok akcióhoz ez az értékünk kell, a probléma viszont az, hogy sok olyanhoz is, amihez érthetetlen, hogy miért szükséges, teszem azt a golyók elöli elhajoláshoz. Persze ügynökeink nem a Mátrixban bandáznak, és teszem az még érthető is lenne, hogy ha hátba akarják őket kapni, akkor ezzel az értékkel talán megmenekülhetünk. Ellenben tűzharc során, ha fedezékben vagyunk, akkor is az awareness fogy, s amennyiben elfogyott, hiába a bombabiztos betonfal, simán el fognak találni az ellenfelek. (Jó hír, hogy azóta már dolgoznak a patch-en a felhasználói visszajelzéseknek hála, szóval van még remény. A fejlesztők amúgy is nagyon figyelnek a visszajelzésekre. A cikk írásának pillanatáig kettő javítás jött, de ez még nem az igazi változat.)

Ráadásul nem minden bevetésünk kényszerít bele tűzharcba. Többnyire csöndben kezdünk, és ha ügyesek vagyunk anélkül manőverezhetünk az ellenség között, hogy az észrevenné ténykedésünket. Ráadásul álcát is magunkra ölthetünk, gyilkolni sem feltétlenül muszáj és a pályadesign is jelentősen rásegít a csendes elterelésre és akciózásra. Példának okáért a legelső, tutorial jellegű küldetésben a pálya egyik részén azt csinálhatunk, amit akarunk (természetesen ügyelve, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet). Majd egy másik részre érve már nem vagyunk melegen látott vendégek, így érdemes észrevétlennek maradni. Persze egyedül dolgozva elég nehéz lenne ez a művelet, de szerencsére egy alvó ügynökünk is a helyszínen van. Így először őt keressük meg és aktiváljuk, így rögtön ketten leszünk. Csöndben dolgozunk tovább, mire szomorúan tapasztaljuk, hogy az információt tartalmazó akta, ami a küldetés célja két ember által őrzött területen van. A csendes likvidálásra esélyünk sincs, így tűzharc és gyors lelépés a terv. Hívjuk az evakuációs osztagot, akiknek kell azért pár kör, hogy megérkezzenek, ügynökeinket a terem két bejáratához állítjuk. Támogató egységünk háztömbökkel arrébb egy távcsővel felfedi, az ellenség pontos pozícióját az adott szobában, majd egy gombnyomásra ügynökeink behatolnak és szó nélkül lerendeznek mindenkit. Azonban a lövésekre felfigyel a bázis, riasztás van érvényben. Mivel forróvá vált a talaj egymást fedezve, az ablakon távozva, tűzharccal karöltve, angolosan távozunk. (Azaz amerikaiasan vagy oroszosan).

Ha ránézünk a játék Steam-es értékeléseire, nem kapunk túl rózsás képet. Elég vegyes a felhasználók értékelése és én se biztos, hogy ránéztem volna a játékra, ezek alapján. Pedig mit hagytam volna ki! A Phantom Doctirne erős – na jó csak azért is leírom, nem lehet kikerülni – X-COM-os alapokra épít, de megkeveri a formulát egy hangulatos kémprogrammal kápráztatva el minket. Vannak hibái, s tény, hogy a tűzharc lehetne csiszoltabb, a játék lehetne szebb, s még megannyi ponton bele lehetne kötni a programba. De azok, akik szeretik a változatos, kémes játékmenetet, az adott érát, a sok lehetőséget, és önmagában az adott játékstílust, biztosan órákat fognak szórakozni a Phantom Doctrine-nal.