Parappa The Rapper Remastered – Játékteszt

Parappa 20 évvel ezelőtti, eredeti megjelenese után, kézhez kaptuk a Remastered változatot. Lássuk még mindig olyan jó-e, mint ahogy ködös emlékeimben szerepel.

A Parappa The Rapper, a Playstation 1-es éra egyik legismertebb címe volt, több százezer példány lelt gazdára az 1997-es megjelenése óta. Még én is emlékszem a vele töltött időre, noha nem értettem egy mukkot sem belőle akkoriban, mégis képes volt a képernyő elé szegezni. Gyakorlatilag egy gyermeteg, ám mégis teljesen elvont körítéssel rendelkező ritmusjátékról van szó. A karakterek legalább annyira blődek, hogy kiugorhattak volna akár a Happy Tree Friends vagy bármelyik Spongyabob esetleg Gru epizódból, hiszen mai, felnőtt szemmel nézve, egyszerre tűnnek aranyosnak és irritálónak.

Főhősünk Parappa egy kutya, aki egy két lábon járó napraforgóba Sunny Funny-ba szerelmes. Az egész játek az ő álmodozásáról szól, ahogy különböző szituációkban próbál helyt állni szerelme előtt, legyen az karate-lecke, vagy a jogosítvány megszerzése.

Az egyes szinteket videók kötik össze, ebből áll össze a történet maga, mi kapjuk a rap-betéteket, ami egy elég egyszerű sémára épül: van egy karakter aki előénekli nekünk a számot (sensei, vezetés-oktató, minden számnál más), ekkor láthatjuk, hogy milyen gombokat kell majd nyomnunk és utána ezt kell leutánoznunk, lehetőleg ütemre. Nem nagy ördöngösség, de a Guitar Hero-n és hasonló címeken megedződött játékosok már tudják, hogy nem is olyan egyszerű minden ütemet pontosan eltalálni. A játék osztályoz minket a teljesítményünk alapján, így a végén eldönthetjük, hogy megelégszünk-e ezzel, vagy újrapróbálkozunk.

Na de miért is a Remastered címke? Ahogy írtam az eredeti verzió már 20 éves, így egy az egyben átportolva, nem biztos, hogy nagy sikert aratott volna a PS4 tulajok körében, nosztalgia ide vagy oda. A legnagyobb változás a külcsínt érte, kevésbé recés, szép cel-shaded grafikát kapott, ám legnagyobb sajnálatomra az átvezetőket nem keverték újra, így azokat a régi „minőségben” kaptuk meg, ami azért picit torzít az összképen. A játékmenet átment némi finomhangoláson, jobban látjuk mit mikor kell nyomnunk és a hangokat is újravették, sokkal tisztább az egész. Ééés kb ennyi. Gyakorlatilag kiadták ugyanazt amit 1997-ben, apróbb javítással. Igazából ez elszomorító, mert akkor már adhattak volna bónusz pályákat hozzá a 20. évforduló alkalmából, arról nem is beszélve, hogy így az egész játek (nehézségtől és maximalizmustól függően) 1-2 óra alatt kivégezhető, ami viszont jelenlegi ár-érték arányban nem a legjobb.

Ha objektív akarok maradni, akkor kisebb gyerköcöknek még adhat annyi szórakozást, amennyit nekem nyújtott anno, de felnőttek szórakoztatására, ebben az árkategóriában és hasonló stílusban azért vannak már erősebbek. Felújításokból is láthattunk már jobbakat, ahol nem csak a teljes grafikai ráncfelvarrás, de sok játékbeli bővítés, hangolás is szerepelt. Ez így, ebben a formában talán kevés lesz, hiszen a régi játékosoknak nem ad elég újdonságot, a sorozatot nem ismerők viszont nem biztos, hogy megpróbálkoznak vele.
A nosztalgia-faktor azért még bejátszhat sokaknál, ahogy nálam is, így arra a pár órára mi is azt érezhetjük, hogy elég csak hinni és bármi megtörténhet, így egy esetleges Parappa The Rapper 2 Remastered is kilátásba helyezhető.