A Nightingale korai hozzáférében elérhető, a 2024 elején nagy sikernek örvendő túlélőjátékok listáját gyapapítja. A játék a rendkívül egymásnak ellent mondó steampunk és fantasy műfajokat ötvözi, melyek keresztezésére láttunk már zseniális példákat (elég az Arcanum című RPG-re gondolni). A játék sok mindent jól csinál, és csak két negatívumot tudok kiemelni róla, amiből az egyiken nyilatkozatuk alapján aktívan dolgoznak is a fejlesztők. Ezen negatívumokról később lesz szó. A játék kezdetén az általunk ismert Földet elnyeli egy furcsa köd, az emberek pedig szétszóródnak a különböző Fae világokban. A folklore-ból vett misztikus Fae-k világaiban meghúzódó embereket „Realmwalker”-nek nevezik, képesek egyik világból a másikba utazni portálok segítségével, céljuk pedig, hogy megtalálják Nightingale városát, mely az emberiség utolsó menedékeként szolgál.
A játék elején egy messzi erdei világ sötét barlangjában kötünk ki, sarkunkban minket levadászni készülő szörnyekkel. Ebből a szoros helyzetből ment ki minket az új titokzatos Fae segítőnk, Puck, aki az utazásunk során kalauzunk, mentorunk és szövetségesünk lesz. Először Puck segítségével aktiválunk egy portált, és elmenekülünk egy biztonságosabb erdei világba, ahol a túlélés alapjaira tanít meg nekünk: tűzrakás, élelemgyűjtés és főzés. Ezt követően egy sivatagi és egy mocsár borította világba terel minket, hogy a túlélés többi fortélyát is megmutassa, mint a ragadozókkal való küzdelem vagy a sivatagi hőség elleni védekezés. Ezután ráereszt minket a Fae világokra, és a mi dolgunk fejleszteni a felszerelésünk és túlélni.
A játék karakterkészítője rendkívüli mélységgel rendelkezik – én azt mondanám már túlontúl részletes-, lehetővé tesz olyan apró részletek beállítását, mint a fogsor kicserélése fémfogakra, rossz fogakat is választhatunk magunknak, vagy, ami nagyon egyedi: kiterjedt családfát alkothatunk, amely tagjait mi választjuk ki, és megjelenésük hatással lehet a mi karakterünk kinézetére, attól függően, hogy az apai vagy anyai ágra akarjuk, hogy hasonlítson. Ennek a részletességnek azonban az az eredménye, hogy a hasonló túlélőjátékokhoz hasonlóan ugyanakkora eséllyel lesz egy emberi kinézetű karakterünk, mint egy amorf gyurmababa.
A játék egyik negatívuma, ami talán a nagyobb, mivel ezen nem dolgoznak, hanem így vízionálták: az anyaggyűjtés és craftolási rendszerek. Az anyagok gyűjtése a survival játékokban otthonosan mozgóknak ismerős lesz: először kézzel ágakat és köveket gyűjtünk, aztán a gyengébb eszközökkel követ törünk és fát vágunk, hogy erősebb eszközöket készítsünk, amikkel fémeket tudunk bányászni. A fémek és drágakövek egyébként eléggé fájóan lettek megoldva, mivel barlangok híján termelődnek nagy kövek formájában, azonban észrevételem alapján ezek bárhová spawnolhatnak, beleértve egy mocsár vagy tó közepét is. A legnagyobb probléma ezzel a rendszerrel, hogy rendkívül fárasztó, az alacsony staminánk miatt ugyanis 4-5 ütés után hagynunk kell pihenni a karakterünket. Ezen felül a nyersanyagok feldolgozása valós időt vesz igénybe, ami egyes bonyolultabb végtermékeknél hosszú percek lehetnek, melyet minden egyes legyártott darabra külön kell kivárnunk. Ez főleg azért nagy negatívum, mert a Nightingale világai gyönyörűek, érdekesek és tele vannak felfedezni való helyekkel, melyektől visszatart a kőműves asztalunk által ránk kényszerített várakozás.
A felszerelésünk fejlesztésével „Gear Score”-t építünk magunknak, mely szükséges lesz a világokban található dungeon-ökbe való belépésre, azok ajtaja ugyanis zárva áll előttünk, amíg a megfelelő szintet el nem értük. A dungeon-ök belsejében általában a The Bound nevű ellenséges frakció fogad minket, akik magas, de goblinszerű szürke bőrű lények, és a dungeon-ökön kívül a világok között is üldözni fognak minket. A kezdeti harcok üdítően súlyosak, ugyanis az első fegyvereink a favágófejszénk és a csákányunk lesz, és a játék remekül érzékelteti ezen eszközeink súlyát, akkor is mikor rendeltetés szerint használjuk őket, és akkor is, mikor épp Bound fejeket törünk velük azonban a stamina probléma harc közben is előjön, és rendkívül komikus ahogy megállunk szusszanni, miközben nézzük, ahogy az ellenfelek próbálnak elkapni minket.
A másik negatívum, mely annyira hangos lett a közösségben, hogy a Korai Hozzáférés indulása után 1 nappal a fejlesztők nyilatkozatot tettek a javítására, hogy a játék jelenleg csak online játszható. Ha az előző tesztelt túlélőjátékot idézem, az Enshrouded is egy rendkívüli világot nyújt, azonban egyáltalán nincs szükség internetkapcsolatra a játékhoz. Reméljük a fejlesztők tartják a szavuk, és minél hamarabb implementálják az offline játékmódot, ami amúgy is logikus lett volna, hiszen a Nightingale is játszható teljesen egyedül.
Összességében a Nightingale egy szép, érdekes világokat kínáló steampunk/fantasy túlélőjáték, mely előtt hosszú út áll még a végkifejlettig, azonban a fejlesztők figyelme a játékosbázisuk irányába pozitív hatással lehet a fejlesztés kimenetelére.
A Knights Within egy ígéretes roguelite játék, mely remek játékokból merít ötleteket, és azokat jól…
Az Oxide games műhelyéből érkezett egy 4X játék, ahol a győzelemnek nem feltétele az, hogy…
Az ATLUS 35 évnyi tapasztalattal, a Persona és Shin Megami Tensei sorozatokból merítve és rengeteg…
A megszokott arcade lövölde most egy kissé más perspektívából.
Gyerekbarát Lego-kaland, mely szakít a tradicionális Lego játékok hagyományaival, hogy valami sokkal szebbet hozzon létre.…
