Neva – Teszt
Iskolás éveimben nem igazán láttam bele abba, hogy mennyi munkával is jár egy videojáték elkészítése, és talán még az első „gameszkókkal” való ismerkedésem során sem nyertem betekintést a színfalak mögé, mivel jómagam is csak mezei felhasználóként csöppentem bele ennek a csodálatos világnak a közepébe.
A történet vezérelte alkotások hozták meg azon ingert bennem, hogy többet olvassak a játékok készítésének fázisairól, magukról a fejlesztőkről és a mindig jelen lévő ihletről ami által útnak indul a kreatív mestermunka. Ez volt az a pillanat, amikor megértettem igazán azt, hogy bizony ezek a produktumok is a művészeti világhoz tartoznak, hiszen legyen szó akár egy festői szépségű tájról, vagy éppen egy érzelmi hullámvasútra invitáló történetről és ne felejtsük el persze a fülünkbe duruzsoló dallamokat sem, ezen aspektusok külön-külön létezése, de akár egyvelege is hihetetlen magasságokba emeli mind a játékosokat, mind pedig magát az alkotás egészét.
A Neva címet viselő videojáték már az első előzetese alapján megfogott a lebilincselő hangulatával no és persze azzal a koncepcióval, miszerint a főhős oldalán jelen van egy őt védelmező állat, akivel bizonyára rengeteg kalandban lesz majd részük. Nos a kezdetleges rajongásom meghallgatásra került és rendkívül pozitívan csalódtam ebben a művészi alkotásban, de mielőtt túl nagy izgatottságomba máris elárulnám miért érzek így, vegyük sorra a fontosabb lépcsőfokait ennek a produktumnak és a vele való viszonyomnak.
A Neva történetében egy fiatal nő felett vehetjük át az irányítást, aki egy haldokló világban próbál rendet teremteni. Küzdelme és útja során egy farkas kerül ki legjobb barátjaként, akit úgymond a sors keze küldött főhősnőnk megmentésére. Maga az utazás egy teljes év, négy évszakára bontva kerül a játékosok szeme elé, és minden időszak a maga kis sajátos jellegzetességeivel próbálja elkápráztatni és egyben hátráltatni is a játékos az előrehaladásban, hiszen minden terület megannyi új veszélyt sodor majd hőseink lába elé.
A históriában való előrehaladásom során megannyi könnycseppett morzsoltam el, hiszen annyira szívhez szóló jelenetek elevenedtek meg a képernyőmön, amelyek véleményem szerint még a legszőrösebb szívű emberekben is elindítják majd a lavinát, amelynek végén a szomorúság és az üresség érzetét kell hogy megemésszék magukban. Végig úgy éreztem magam, mintha ténylegesen felültem volna egy érzelmi hullámvasútra, ahol hol sírtam, hol pedig boldog voltam. Számomra ezek a történetek azok, amelyekből érződik az a bizonyos – már fentebb említett – művészi ecsetvonás vagy éppen jelen esetben tollvonás.
Mindezen utazás egy szívbemarkoló és fülemnek kellemes és kedves zenei aláfestéssel párosult utam egésze során. Mindig a megfelelő pillanatban voltak az éles olykor pedig lágyabb váltások az adott dallamok között, amelyek megfelelő módon kísérték végig a szemem előtt lezajló eseményeket. Ilyenkor jövök rá, mennyire fontos is maga a zenei része egy-egy játéknak, hiszen gondoljatok bele mennyire furis lenne bármilyen hang vagy muzsika nélkül egy-egy részlet.
A játékmenet az ilyen stílusú, erősen történet központú játékoknál általában nem igazán szoktak prioritásba kerülni, a Neva esetében azonban úgy éreztem, hogy a fejlesztőknek sikerült megtalálni azt a bizonyos aranyközéputat. Nem éreztem túl bonyolultnak sem a mozgást, sem pedig magát a harcokat, azonban kellően addiktív tudott lenni a játék végéig. Ilyen téren nem igazán próbáltak a készítők világmegváltó újításokat létrehozni, de szerintem nem is kell, hiszen nem ez a célja és üzenete az alkotás teljes egészét tekintve.
A látványvilágról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen nagyon is szembetűnő a „könyvünk borítója”, szerencsére a szó legjobb értelmében persze. A minimalista megvalósítása a grafikai prezentációnak nyugodtságot és egyben haragot is hordoz magában. Főhőseink egymás barátsága által lelnek békére és szeretetre, a harag azonban ott leledzik minden apró ködfátyolban, minden záporban és zivatarban, és a remény fonalának elvesztésében, amely egyre közelebb hozhatja a nem kívánt vég elérését, amelyben ki tudja mi vár majd ránk. Ez a fajta bizonytalanság, kézen fogva halad végig a kitartás és a barátság szimbólumaival, arra ösztönözve a játékosokat, hogy az empátia és az összefogás bizony „csodákra” képes. Bármennyire ismerős üzenet, mégis illene megfogadni végre, igaz?!
Review
88%
Summary A Neva játékmenet szempontjából nem lesz korszakalkotó alkotás, azonban kétséghez sem fér az a tény, hogy ez egy művészi alkotás, amely azon céllal készült, hogy jobbá tegye a romlott világunkat és ez az az üzenet, ami felett tilos elsiklanunk.
