Az anime stílusú, fan-serviceben bővelkedő játékok terén a Hyperdimension Neptunia és a Senran Kagura crossoverje az egyik legtermészetesebb, már-már tökéletesnek mondható párosításnak tűnik. Mindkét játék hasonló humorra épít, sok karaktert vonultat fel, és persze bőven felvonultat hot spring jeleneteket és felnőtt témájú poénokat. Mindkét sorozat tele van a szokásos anime karaktertípusokkal, mint az aranyos, de kissé butuska karakterek, a tsundere szereplők és minden más, ami az ilyen típusú műfajra jellemző.
A két széria crossoverje összességében egy hack ’n’ slash RPG, amelyet a fan service jelenetei és poénjai emelnek ki, valamint az egyszerűsége ellenére meglehetősen szórakoztató harcrendszere. A fejlesztők nem próbálnak komoly mondanivalót megfogalmazni a Ninja Wars esetében, különösen, mikor a karakterek egyes szürreális jelenetekben, ismeretlen okokból hatalmas őszibarackokon meditálnak. Ezek azok az elemek, amelyeket nem szabad megkérdőjelezni, hiszen ez még nem is a legszürreálisabb dolog, ami a játékban történik.
A fan service részeket félretéve, a Ninja Wars ízig vérig egy könnyed, szórakoztató crossovere két világnak és a fejlesztőknek valószínűleg végig ez volt a szándékuk a készítésekor, és ezt a kontextust figyelembe véve, sokkal pozitívabb fénybe kerül a játék. Ami igazán számít, hogy a fejlesztőcsapat a legfontosabb elemeket jól kivitelezték a korlátozott költségvetés ellenére sikerült egy látványos játékot készíteniük.
A játék története során a Hyperdimension Neptunia és a Senran Kagura karaktereit felvonultató közös világát egy ellenséges, robot sereg támadja meg, amely a „Headshot” nevű harcművészeti stílust használja ellenük. Ez a sereg akkora fenyegetést jelent, hogy a korábban háborúban álló birodalmak az félre teszik az ellentéteket, hogy együtt vegyék fel a harcot a robotok ellen és sztoriindokot adnak arra, hogy a két univerzum karakterei egymás mellett harcoljanak. A cselekmény kiszámítható, mondhatni minimalista, hogy egy körítést adjon a küldetések során meglátogatott helyszíneknek.
A történet egyszerűsége ellenére szórakoztató. Nem a mindent átívelő narratíva miatt, hanem az olyan kis jelenetek és apróságok miatt, mint, hogy miként lett Asuka és Neptune egymás legjobb barátai. Ez azonban sokszor képes nagyon elhúzódni, már Hideo Kojima is megirigyelné az egyes átvezetők hosszát, noha Kojima átvezetőivel szemben itt rendkívül kevés mondani való van nagyon felhígítva. Ezek a visual novel stílusú részek legnagyobb problémája, hogy nem lehet közben menteni. Ez teljesen érthetetlen és nem hiszem, hogy nehéz lett volna kivitelezni egy mentést ezekbe a részekbe. Ez ahhoz vezet, hogy az alapvetően szórakoztató történet egy idő után már kimerítő lesz.
Az akció részek, bár egy nagyon egyszerű harcrendszeren keresztül történnek, kifejezetten élvezetes. A Tamsoft tapasztalt mindkét franchise-al, és jól sikerült összedolgozniuk a két világot a játékmenetben. A harcrendszer alapvetően karakterenként négy különböző speciális képességek és az alaptámadásaik használatán és az ellenségek támadásainak az elkerülésén alapszik. Utóbbira a blokkolás hiányában csak kitéréssel van lehetőségünk, azonban a kitéréskor kapott hosszú sebezhetetlenség miatt a legtöbb támadás kijátszása gyerekjáték.
A karakterek mindegyike különböző fegyverekkel, támadásokkal és képességekkel rendelkezik, és nincs olyan karakter, aki gyengébben érződne a többiektől, ezáltal semennyire nem vagyunk korlátozva abban, hogy mely karakterekkel akarunk játszani. Az ellenségek egyszerűek, kisebb csoportokban támadnak, és nem túl változatosak, de legalább a boss ellenfelek egyediek, így, ha az átlag ellenfelek nem is, ők mindenképp emlékezetesek lesznek.
Az ATLUS 35 évnyi tapasztalattal, a Persona és Shin Megami Tensei sorozatokból merítve és rengeteg…
A megszokott arcade lövölde most egy kissé más perspektívából.
Gyerekbarát Lego-kaland, mely szakít a tradicionális Lego játékok hagyományaival, hogy valami sokkal szebbet hozzon létre.…
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…
Mit kapunk, ha a szerelmünk a horror zsáner iránt sosem szűnt meg és ezt összekeverjük…
