Mortal Kombat (2021) – Filmkritika

A Mortal Kombat franchise-t szerintem talán senkinek sem kell bemutatni, hiszen a játék első része 1992-ben látott napvilágot, az első mozifilm pedig 1995-ben, melyben még Christopher Lambert játszotta Raiden (a filmben a Rayden verziót preferálták valamiért) szerepét. Igazi klasszikus, játéktermi bunyós játékról van szó, amelynek videójátékos verziója is immáron a 11-es sorszámnál tart (tulajdonképpen összesen pont a duplája, 22 játék készült). Hálás a sztori, a karakterek és a kiindulási pont is, pont olyasmi, amire szívesen csapnak le a hollywoodi filmgyárosok, hiszen eladható azoknak is, akik amúgy eddig egy kő alatt éltek, és fogalmuk sincs a MK mibenlétéről. Ráadásul az első játék megjelenésekor megfogalmazott legnagyobb kritika, a véressége és brutalitása manapság már szinte mindennaposnak számít mind a játékok, mind a filmek világában, szóval attól sem kell tartani, hogy csak nagyon szűk közönség nézheti meg a mozikban. (Vagy a járványhelyzetnek köszönhetően jelenleg korlátozott ideig az HBO Max kínálatában.)

És hogy mit sikerült kihozni a rebootból? Nos, egy elég felemás alkotást. Vannak kiemelkedően jó pillanatai, például a film nyitójelenete, amely kiválóan ráhangol minket a későbbi eseményekre, és természetesen vannak benne kifejezetten látványos és nagyon profin összerakott bunyók, néhol igencsak jól eltalált koreográfiával. Ráadásul a CGI-t sem vitték túlzásba, így nem lógnak ki túlságosan a karakterek a környezetükből (jó, ez azért a Goróval folytatott harcra nem igaz), és nincs olyan érzése az embernek, mint a legutóbbi Godzilla-film során. Vannak vicces beszólások (kicsit talán túl sok is: amikor főhősünk, Cole Young egy világok közötti versenysorozattal kapcsolatban megjegyzi, hogy nehéz komolyan venni a koncepciót, ha még helyesen le sem tudják írni a nevét (Kombat)), önirónia és számos kikacsintás a franchise rajongóinak. Eddig jól hangzik, nemde? Nos, sajnos az alkotás ennek ellenére mégsem áll össze a végére.

A legnagyobb probléma az arányokkal és a cselekmény fonalának szövésével van. Adott egy kifejezetten hangulatos felütés, majd megismerjük Cole-t, és rövid időn belül Sub-Zero is feltűnik a színen. Majd ezt követően bejön a képbe az MK-s meghívóval, azaz a sárkány jelével nem rendelkező Sonya is, aki megpróbálja összeverbuválni a Föld harcosait. Eddig minden szép és jó, ám innentől kezdve elkezdi átvenni az irányítást a film felett Kano túlságosan viccesre vett figurája (mintha csak Star-Lordot látnánk A galaxis őrzőiből), majd elkezdődik a harcosok betanítása, miközben folyton csepegtetik a nézőknek az alapsztorit és a karakterek képességeit. Ez a rész egyrészt túlságosan hosszúra lett nyújtva, másrészt pedig gyakorlatilag unalomba fullad. Körülbelül úgy érezhetjük magunkat, mint egyes autós versenyjátékoknál, amikor a játék indításakor kapunk egy csúcsverdát, amivel köröket verünk a versenytársainkra, majd kiderül, hogy mindezt tulajdonképpen csak „álmodtuk”, és kezdő újoncként, indulásként egy leharcolt ütött-kopott autóval kell elkezdenünk megmászni a ranglétrát. Jól gondoljátok, ezt a vásznon nézni nem túl élvezetes.

A finálé szintén elég felemásra sikeredett, hiszen egyrészt egy erős összecsapásnak lehetünk szemtanúi, másrészt viszont úgy érezhetjük, mintha csak egy felvezetést láthattunk volna egy folytatáshoz, mivel a történet gyakorlatilag semmilyen lezárást nem kapott, csupán egy cliffhangert kapunk.

Összességében tehát elmondható, hogy a film kellemes élményeket tartogat a rajongóknak a jól kidolgozott bunyóknál, ám a halálba untathatja őket az alapsztori folyamatosan csepegtetős mesélési technikájával és az iszonyúan hosszúra nyújtott „fedezzük fel a képességeinket” epizódokkal. A többi nézőnek viszont nem mondanak sokat a filmben megjelenő karakterek, az akció nem elég izgalmas, és nem tartja fenn az érdeklődést a film végéig, a közbeszúrt poénok és utalások pedig számukra nem sok jelentéssel bírnak, és inkább csak zavaró tényezők.

Mindezek ellenére kijelenthető, hogy a rajongóknak érdemes megnézniük az új Mortal Kombat filmet, hiszen számos jelenetet nagyon jól és látványosan megoldottak a készítők, ám a fentiek miatt végül mégiscsak egy rétegfilm lett belőle. Ha már a készítők ennyire a folytatásra helyezték a hangsúlyt a film végén, akkor mi szívesen megadnánk erre nekik az esélyt, feltéve, hogy képesek kicsit összekapni magukat, és legközelebb egy összeszedettebb produktummal előállni, amire a rajongók is büszkék lehetnek. Ez így inkább egy technológiai demó vagy egy early access produktum szintjén mozog.

Hazai mozipremier: 2021. május 27.