MLB – The Show 20 – Játékteszt

Ritkán szoktam a tesztekben ennyire személyeskedni, de magyar emberként egy olyan játékról írni, ami sokak szemében egy olyan kuriózum idehaza, mint Amerikában az ulti nevű kártyajáték, nem egyszerű feladat. Talán nem vagyok egyedül, ha elárulom, hogy a játék előtt halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mi is az a baseball. Persze az alapokkal én is tisztában voltam: van egy dobó, aki eldobja a labdát, van egy ütő, aki szerencsés esetben elüti, aztán, ha hazafutás van (jelentsen bármit), mindenki boldog. Néha meg más játékosok bevetődnek egymás elé, porzik minden, tombol a közönség. Ismerős? Talán igen. Nos, úgy tűnik nem én voltam a szerkesztőségben az egyetlen, akinek a tudása ilyen széleskörű volt a játékot illetően, így csupán az volt a kérdés, hogy kihúzza a rövidebbet. Szerencsére, én voltam.

És milyen jó, hogy így történt. Ugyanis erre a tesztre rendesen készülnöm kellett, meg kellett tanulnom a baseball csínját-bínját, utána nézni a szabályoknak, megérteni őket, a játékban egy álló héten keresztül gyakorolni, hogy aztán majdnem két héttel később elmondhassam, megnyertem első meccsemet, ráadásul nem is kezdő fokozaton, és mesébe illő játékokkal. De kezdjük az elején: mi is az a baseball?

A baseball az USA nemzeti sportja, az MLB (Major League Baseball) pedig mérföldeket ver nézettségben bármelyik sportra, sőt gyakorlatilag az összes sportágra együttesen. A játékot két kilenc fős csapat játssza és 9 körből áll, ahol a csapatok felváltva támadnak és védekeznek. Mindig a vendégcsapat támad először, majd utána a hazai következik, így váltakozva kilenc körön keresztül. A támadó csapat az ütőkből áll a védekező csapat pedig a mezőnyjátékosokból. A védekező csapat dobójátékosának feladata, hogy háromszor hibára késztesse az ütő játékost, így kiejtve őt az adott körből. Amennyiben három ütő esett ki az adott körben, megcserélődnek a szerepek, és a támadó csapat védeni fog. A támadó feladata, hogy olyan labdát üssön el, ami érvényes keretek között kirepül a pályáról (ilyenkor következik be a hazafutás néven ismert esemény, ami automatikusan egy pontot ér) vagy ha a labda nem esik ki, akkor pattanjon a földön. Ilyenkor az ütő játékosnak lélekszakadva kell sprintelnie bázisról bázisra körbe, anélkül, hogy a védekező csapat labdát birtokló embere hozzá érne. Ha elér egy bázist és ott marad, biztonságban van. Amennyiben a labdát úgy üti el, hogy azt a védők a földre érkezés nélkül el tudják kapni, automatikusan kiesett az ütő. A játék végén az nyer, aki többször körbe tud menni a négy bázison.

A fenti szabályok persze végtelenül le vannak egyszerűsítve, csak egy gyors ismertetőnek szántam, hogy nagyjából lássuk, hogy mi is történik. A teljes szabályzatot a magyar szövetség honlapján, IDE KATTINTVA lehet elérni. A youtube is tele van magyarázó videókkal, érdemes azokat is átnézni. A szabályok ismeretében azonban a játék élvezhetetlen lesz, ráadásul nincs olyan tutorial mód, ami ezekkel indítana, hisz valljuk be: nem mi vagyunk a célpiac. Azonban, az alapok elsajátítása után már nekünk is ugyanolyan élvezet lesz játszani a programmal, mint külföldi gamertársainknak, ráadásul bevallom, annyira megfogott a játék, hogy azóta minden nap megnézek egy-egy nevesebb meccset.

Maga a játék elképesztően tartalmasra sikeredett. Mint említettem, már két hete játszok vele (amiből egy hét a gyakorlásra és a tanulásra ment el), de még mindig van olyan funkció, amibe alig sikerült belekóstolnom. A rengeteg mód közül a legtöbb újonc valószínűleg a tanulómódban fog eltölteni, de a karriertől a league-kig minden megtalálható, ami szem-szájnak ingere. Csinálhatunk saját csapatokat, vannak online ligák, csinálhatunk is saját meccset, játszhatunk egy barátságos gyakorlást a haverokkal, gyakorolhatunk külön szituációkat, több féle irányítási mód van, mint amennyire első látásra a PS4 kontrollere képes lehetne ( és mégis az), a grafika lenyűgöző, a hangulat pedig tökéletes.

Amennyire utána olvasgattam a legjobban dicsért eleme a játéknak a védekező játékosok mechanikája volt, s valóban, kevés beleszólással, ezek a játékosok teszik a dolgukat, remekül, a szintüknek megfelelően reagálnak, az előkészítésre épülő rendszer pedig nagyon reszponzívra sikerült. Ilyenkor arról van szó, hogy ha már látjuk, ki fogja elkapni az adott ütést, előre előkészíthetjük, hogy hova és milyen erővel szeretnénk továbbítani a labdát, akár láncolatban is. Például tegyük fel, hogy van egy támadó játékos az első bázison, aki tovább tudna futni a másodikra egy jó ütésnél, illetve van maga az ütőjátékos. Jön a labda, megpattan a földön, elkapjuk. Ilyenkor dönthetünk úgy, hogy megpróbáljuk mind a két támadó játékost kiejteni, így már a repülő labda közben jelezzük a védőnknek, hogy bizony a második bázisra továbbítanánk a labdát. Ahogy repül a labda a második bázis felé rögtön jelezhetjük azt is, hogy az elsőre továbbítanánk, mert azt is védenénk. Ha minden jól megy, két ütővel kevesebb.  Ez a rendszer nagyon dinamikus és igazán izgalmas akciókat produkálhatunk vele.
Emellé érkezett egy Extreme Catch jelző, ami akkor aktiválódik, ha védekező játékosunk egy olyan elkapást szeretne véghez vinni, ami, jobb szó híján, emberfeletti teljesítményre utal. (Érdemes pár ilyet megnézni youtube-n, elképesztő miket csinálnak a profi ligában.)

Dobóként talán a legkönnyebb érvényesülni a játékban, hiszen ilyenkor a labda minőségét (csavart, gyors, stb.) kell kiválasztanunk, valamint a célpontot, hogy merre dobjuk. Ilyenkor arra is figyelnünk kell, az adott ütő miben erős, mit kér a fogadó csapattársunk, illetve dobónk milyen energia és lelki szinten van. Ha valamelyik indikátor túlságosan is romlik, úgy a dobás minősége is romlik, és értékes pontokat veszíthetünk.

Támadóként azonban alaposan felköthetjük a gatyánkat. Míg védőink többnyire teszik a dolgukat, addig minden ütés a mi reflexeinken és időzítésünken múlik. Bár sose ütöttem még el baseball labdát, nem tűnik egy egyszerű feladatnak egy több mint 100 mérföldes sebességgel érkező apró gömböt eltalálni jól, s ez a játékban sem volt így. Most, a második hetem végére kezdem úgy-ahogy jól időzíteni és helyezni az ütéseimet, s a dinamikus szintváltoztatásnak hála, még mindig csak rookie fokozatnál járok. Azonban az ütések mind hordozzák magukkal azt a kielégítő érzést, hogy igen, ez megvan. És ha hazafutást is sikerül ütni, akkor bizony simán a fellegekben érezheti magát az egyszeri játékos.

Szerencsére a játék jelzi, hogy hol hibáztunk, így minden ütés után van egy jelzés, ami mutatja, hogy mennyire helyeztük rosszul az ütést, és mennyire volt korai, vagy késői a lendítés. Jól ütni nagyon nehéz, még a profik is sokszor ütnek mellé, pláne online meccseken. Azonban gyakorlással és türelemmel nagyon nagy élményeket tud adni egy-egy meccs. Ráadásul az se biztos, hogy minden ütést be kell vállalni, hiszen minden rontásnál nő az ellenfél dobójátékosának önbizalma, ami egyre jobban nehezíti a dolgunkat. Érdemes kitapasztalni, hogy hova és milyen labdákat dob többnyire az ellenfél és hogyan tudjuk lereagálni. Lehet, hogy vesztünk egy két pontot, de egy kifárasztott dobójátékostól sokkal könnyebben tudjuk visszaszerezni őket.

A játékban számos stadion és csapat kapott helyet, az egész licenszelt mezőny megtalálható, s mint említettem saját felállásokat is létrehozhatunk. Használhatjuk az aktuális kereteket, de frissíthetünk is a világban történő változásokra reflektálva. Szerezhetünk új embereket saját csapatunkba és számos heti kihívás van, amik teljesítéséért rengeteg jutalmat zsebelhetünk be, így ha valaki rászánja az időt és megkedveli a baseball-t, biztosan nem fog unatkozni.

Bár lényegesen hosszabbra nyúlt a cikk, mint általában szokott, remélem, megbocsátotok nekem. Mint látható, most először találkoztam hasonló programmal és egy percig se merem állítani, hogy minden porcikáját kitapasztaltam volna. Az élményeimet viszont ennél rövidebben nem tudtam megosztani és így is rengeteg dolgot hagytam ki, amik említést érdemelnének. Például számos irányítási lehetőség van, ahol mindenki eldöntheti, hogy melyikkel a legeredményesebb vagy ott a kommentár, ami erősen emlékeztet a való élet hangulataira. A riporterek meggyőzően reflektálnak a meccsben látottakra és nagyon sokszor éreztem úgy, hogy ott vagyok Amerikában, több ezer ember előtt, egy meccs kellős közepén. Persze vannak frusztráló dolgok és bugok is, de elenyésző mértékben. Azonban a játékélményből ezek semmit nem vonnak le, s az egyetlen dolog, ami az újoncokat elriaszthatja talán, a meredek tanulási görbe, ami mellé saját, játékon kívüli időnkből is fel kell egy-két órát áldoznunk. De ha ez megvan, mindenkinek remek élményben lehet része.