Miután annyi minden történt – Filmkritika

Egy bestseller könyvsorozatot megfilmesíteni soha nem egy hálás feladat. A célközönség akinek elsődlegesen szól a film, már eleve óriási elvárásokkal ül le a moziterem sötétjében, és általában valamilyen mértékben  csalódásként éli meg a látottakat, mivel amíg a könyv esetében a saját fantáziájára hagyatkozva képzeli el a különböző események sorozatát, addig a filmnél valaki másnak a vizuális megvalósítása tárul a néző elé. 

A Miután filmsorozat első része 2019-ben látott napvilágot és azonnal hatalmas népszerűségek örvendett. Kaptunk egy egészen korrektnek mondható romantikus történetet, amolyan tökéletes kikapcsolódást egy fárasztó nap után, abban a szűk két órában amit a film nyújtani tudott, illetve két igazán szerethető főszereplőt Tessa és Hardin személyében.

Majd évente érkeztek a folytatások, kisebb-nagyobb sikereket elérve, annyi biztos, hogy a mozi pénztáraknál egytől egyik remekül teljesítettek már a nyitóhétvégéken is. 

2023-ra eljutottunk jelen alanyunkig a Miután sorozat lezárásáig, így nézzük meg milyen lett a film „Miután annyi minden történt”.

Fontosnak tartom leszögezni, hogy a vetítés pillanatáig a tavaly megjelent Miután boldogok leszünk című alkotást nem volt szerencsém megtekinteni, így kifejezetten az első három epizód ismeretében ültem be a moziba, azonban semmilyen hiányérzetem nem volt emiatt, mivel a film legeleje egy Flashback jelenetsor formájában felelevenítteti a nézőkkel a fontosabb történéseket.

A Miután annyi minden történt-ről egészen nehéz volt véleményt megfogalmazni, és még többszöri nekifutásra sem sikerült tökéletesen érdemben megfogalmazni a gondolataim úgy, hogy ne egy hatalmas fröcsögés legyen a cikk, és amennyire lehet ne tartalmazzon spoilereket ezzel elrontva mások élményét, bár ez utóbbival azért lényegesen könnyebb dolgom volt.

Akit az érdekel, hogy milyen lett Tessa és Hardin lezáró kalandja megfilmesítve, annak elárulom, hogy véleményem szerint nem jó, sőt kifejezetten rossznak mondanám. A másfél órás vetítést követően azt éreztem, hogy ennyire filmre még talán soha nem haragudtam, és mindent úgy, hogy nagyjából nulla elvárással ültem be a Miután annyi minden történt-re. 

Mindez azért van, mert Miután négy részen (nagyjából 7 órán) keresztül, Tessával és Hardinnal annyi minden történt, a film hivatalos előzetese kicsivel több, mint két percben az utolsó tíz perc kivételével tökéletesen összefoglalja a film cselekményét. 

Kifejezetten felkaptam a fejem, mikor a moziteremből távozva a mögöttük sétáló fiatal hölgy, aki a film elsődleges célközönsége lenne, a „Mi volt ez a…” mondattal minősítette a látottakat. Hazafele pedig mozis partneremmel arról beszélgettük, konkrét példákkal megfűszerezve, hogy hány féleképpen lehetett volna jobban összerakni a sztorit, és lehet azt mondani, hogy az írók keze megvolt kötve a cselekmény szempontjából, hogy az eredeti műhöz hiteles tudjon maradni, de ezt azért nem tudom elfogadni, mert egyrészt, megmerem kockáztatni, hogy mostanra a filmek sokkal nagyobb rajongótáborral rendelkeznek, mint az eredeti művek, valamint nem egyszer láttunk olyat az évek során, hogy filmek vagy sorozatok cselekménye eltérjen az eredeti szerzeménytől, az írói szabadság oltárán.

A Miután annyi minden történt-nek talán az utolsó jelenetére tudom azt mondani, hogy korrektül összevolt rakva, a sorozat méltó lezárása lett (azonban ezt egy TikTok videó már korábban elspoilerezte, erre ti is vigyázzatok), csak azt nem értem ehhez miért volt szükség egy ötödik filmre, mert sajnos jelen állapotában ami érdemben történt, bőven elfért volna a negyedik epizód végéhez csapva. Ennek ellenére teljesen biztos vagyok benne, hogy a Miután annyi minden történt szeptember hónap egyik legjobban teljesítő filmje lesz, sokan szeretni fogják, de legalább annyian csalódnak is majd benne.