Mission: Impossible – Utóhatás – Filmkritika

A Mission: Impossible egy 1966-1973-ig sugárzott amerikai sorozat volt, ami 171 epizódot élt meg. Magyarországon nem került bemutatásra. 1988-ban elkészült a sorozat folytatása, ami 35 epizód után –a  gyenge nézettségi mutatók miatt- 1990-ben lekerült az amerikai képernyőkről. Hazánkban ezt a folytatást mutatták csak be, Mission: Impossible – Az akciócsoport címmel.

Tom Cruise nagy rajongója volt a sorozatnak, így megvásárolta annak megfilmesítési jogait, és nemcsak egyik producere, de főszereplője is lett az 1996-ban bemutatott mozifilmnek, amit alcím nélkül, Mission: Impossible címmel mutattak be. A 80 millió dolláros költségvetésből készült film óriási sikert tudhatott magáénak, ugyanis több mint 457 millió dollárt termelt az alkotóinak. A folytatás ezek után nem volt kérdéses, 2000-ben jött a második rész, 2006-ban a harmadik, negyedszerre 2011-ben izgulhattunk kedvenc ügynökünkért, és még az ötödik részre is maradt szufla a karakterben, amit meg is kaptunk 2015-ben. Idén, egészen pontosan augusztus 2-től, hihetetlen, de már 22 évvel az első után, a 6. résszel tér vissza a Mission: Impossible – Utóhatás alcímmel. Lássuk, mire számíthatunk…

Ethan Hunt (Tom Cruise) új megbízatást kap. Illetéktelen kezekbe került három plutónium mag, melyek szörnyű károkat lennének képesek okozni a világban (fegyverekbe, bombákba építve), így nincs mese, mielőbb vissza kell őket szerezni. Viszonylag könnyen megy minden, alvilági arcokkal szimpla üzletként kezelik a cserét, egy táskányi „zöld hasúval”. A találkozó balul sül el, a veszélyes zsákmány kicsúszik a kezei közül. Szorul a hurok, így a helyzetre való tekintettel Erica Sloan (Angela Bassett) Hunt mellé rendeli saját emberét, Walkert (Henry Cavill). A kis „társulás” egyáltalán nem nyeri el az elnök úr, Mr. Hunley (Alec Baldwin) tetszését, de sürget az idő, és cselekedni kell. A Szindikátus (magasan képzett egykori különleges ügynökökből álló csoport) tagjai már Apostolok néven léteznek, és terrorista tevékenységben vesznek részt. A szálak az előző részben begyűjtött rosszfiúhoz, Solomon Lane-hez (Sean Harris) és egy külsejét tekintve ismeretlen „vásárlóhoz” vezetnek, akit csak John Lark-ként emlegetnek. Utóbbi kapcsán kerül a képbe a Fehér Özvegy (Vanessa Kirby), aki még jobban összekuszálja a szálakat. Előkerül Ilsa Faust (Rebecca Ferguson) is, így vele kiegészülve a már megszokott kis csapat (Simon Pegg, Ving Rhames) újra lehetetlen küldetésre adja a fejét, hogy megmentsék a rossz fiúktól a világot Párizstól Londonon át, egészen Kasmírig.

Tom Cruise ismét bebizonyítja, hogy 56 évesen, és alig több mint 170 centisen is lehet (még) valaki igazán „tökös legény”, és nem csak a vásznon. Az érző lélekkel rendelkező, különleges ügynök szerepe az évek alatt gyakorlatilag a részévé vált. Noha kuszának tűnnek a filmben a szálak a pörgősen tálalt információ áradat miatt, azért azt látjuk, érezzük, tudjuk, hogy ki kivel van, melyik oldalon áll (legalábbis egy bizonyos pontig), és miért megy a harc. Ebből kifolyólag, aki esetleg még életében nem látott M.I. filmet, ő is össze tudja majd rakni a kirakós darabkáit. A történet lecsupaszítva semmivel sem ad egyébként többet, mint megannyi akciófilmre ráhúzott séma, ám ennek ellenére nagyon is élvezhető. Hogy miért? Rém egyszerű. Mert elképesztően látványos lett ez a film. A zene pedig tökéletesen asszisztál a film dinamikájához. (Engem egyébként már a korábbi mozis kedvcsinálója felpiszkált, mikor meghallottam, hogy az Imagine Dragons – Friction című számát rakták a jelenetek alá)

Ebben a részben sem maradhat el a minimális „érzelmi szál”, így viszont látjuk Ethan volt feleségét, Julia-t (Michelle Monaghan). A virtuális gyomrost Wes Bentley viszi be hősünknek, mikor színre lép a jelenlegi férj szerepében. Angela Bassett nekem kicsit túltolta a keménykezű, kissé hataloméhes főnökasszonyi szerepet, Henry Cavillel ellentétben, aki tökéletes választás a megnyerő külsejű, de nem épp a jó oldalon álló August Walker szerepére. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy az igazán izgalmas részeket, Hunt és Walker összecsapásai hozzák el számunkra a filmben.

Tom Cruise-t sokan támadják a szcientológia egyházhoz fűződő kapcsolata miatt, ám engem ez teljesen hidegen hagy. Az, hogy ki milyen vallást gyakorol, kit szeret, miben hisz stb. azt gondolom teljes mértékben az ő magánügye. Nekem csak annyi számít, amit a vásznon produkál. Azzal pedig az égvilágon semmi bajom. Jó színésznek tartom, és ezt már számos filmben bizonyította is. Itt viszont inkább a maximalizmusa, az adrenalin függősége, és az elképesztő bátorsága mutatkozik meg, hiszen az a sok-sok akciójelenet, amit a filmben látunk, azt bizony kaszkadőrök nélkül, ő maga forgatta le. Számos izgalmas, és életveszélyes jelenet van a filmben, ami miatt többször nyitottam ki a szám a csodálkozástól, mint egy felnőtt filmes hölgy munka közben. Háztetőről-háztetőre ugrál, több, mint 7000 méter magasból veti ki magát egy repülőből, autót és teherautót vezet, motoron száguldozik, és a „kedvünkért” még helikoptert is megtanult vezetni, hogy ezeknél  a jeleneteknél se kelljen őt helyettesíteni a filmben. Elképesztő! 3D-ben, vagy IMAX 3D-ben nagyon ajánlott a megtekintése.

(Kételkedőknek egyébként : https://www.youtube.com/watch?v=A4OYdWtyClg)