Miniatures – Játékteszt

A videojátékok terén szinte már mindegyik alkotás rendelkezik művészi értékekkel. Ezen értékek jelenléti és közlési szinte természetesen eltérő egy-egy adott alkotás esetében. Vannak olyan játékok, amelyek egyenesen és mindenféle körítés nélkül próbálják közölni a felhasználóval a fejlesztők által megalkotott világok és víziók igazságát, vannak olyan példák is, ahol egy képzeletbeli hagymaként tekinthetünk az adott „gameszkóra”, amelynek hámjától megfosztva lelhetünk rá a nekünk szánt igazságra és tanításra. Jómagam valahol ezen megalkotási módok közötti színteret keresem a videojátékok esetében, hiszen bár szeretem ha egy üzenet egyértelmű számomra és nem kell órákat azon gondolkoznak vajon mire gondolhatott a „költő”, azonban azt sem vetem meg, ha agytekervényeimet használva kell kibogoznom egy-egy történet által elmesélt tanulságot, amelyből nem csak én, de mindenki okulhat.

A Miniatures címen futó produktumra pontosan a fentebbi gondolataimból kifolyólag találtam rá, hiszen az elmúlt hónapokban tele volt az internet egésze olyan posztokkal, amelyek bizony kellő módon dicsérték ezt az alkotást. Kíváncsi voltam hát, hogy igazak-e a „mondák”, miszerint nekem bizony ezzel a játékkal játszanom kell, és azt kell, hogy mondjam, utazásom végére, kellemesen csalódtam, és nagy pacsi jár azoknak, akik erről a játékról meséltek a világháló erejével.

A Miniatures négy rövidke, de igen velős történetet vonultat fel, amelyek alapja a gyerekkorunk által megtapasztalt képzelőerő és a valóság összeolvadása. A felnőtt világ behatásai rémisztően hatnak egy gyermeki lélek és elme számára, és ez a képzeletünkkel társulva elég ijesztő valóságot is teremthet, amelyben akár örökké elveszhetünk, ha nem vigyázunk eléggé. Ezek a kalandok maximálisan rámutatnak arra, hogy olykor a kreativitás és a naivitás összefonódása, megtoldva egy picike valóság faktorral elég furcsa és szürreális világokat teremthet, amelyek bizony akár egy örök életen át önarcképünket torzíthatják.

No de mi is azon valóságbeli életünk történéseinek egésze, amelyek ennyire megrémiszthetik a gyermeki elméket? Ha jobban belegondolunk, bármi ami minket körülvesz és picit kizökkenti a gyerkőcöt a védelmi buborékból, ilyen negatív hatást gyakorolhat rá. Akár egy szülők közötti veszekedés, akár egy verekedés vagy piszkálódásos eset az iskolában, vagy akár egy elszakadt ruha, amiért utána a család egésze haragszik majd a gyermekükre. A Miniatures tűélesen rámutat azon problémákra, amelyek felett a mai rohanó világban elsiklunk. És bár nem szeretnék pontos példákat megemlíteni a játékból kiragadva, legyen elég annyi, hogy egy-egy valóság alapú jelenettel akár mi is azonosulni tudunk majd, akár gyermekkorunkra visszatekintve, de akár szülőként is, a csöppségünket nevelve. Ezek azok a pillanatok, amikor a játékos felkapja a fejét, hogy bizony ezt én is átéltem, vagy hogy igen erre talán nekem is oda kellene jobban figyelnem. Le a kalappal a fejlesztők előtt, hogy ezen tanító jellegű motívumokat ilyen szemkápráztató és kellemes formában varázsolták oda a képernyőre.

Ha már szó esett a szemünket gyönyörködtető grafikáról, akkor természetesen rátérnék picit részletesebben az audiovizuális élményre is, amelyben ez az alkotás gazdagon fürdőzik. A kézzel rajzolt képkockák mindegyikében látszik a szenvedély, és az érzelmek őszinte kivetülése. A sötétebb tájak hátborzongató hatást keltenek, amelyektől megrémülünk majd, a világosabb látképek pedig felüdülést nyújtanak, amelyek során szabadságot és boldogságot éreztem kalandozásom során. Ezen tarkabarka színpalettát használó ábrázolás mellé egy igen kellemes, néhol lágy és melankóliát dúdoló dallam, néhol pedig egy egész erőteljes szólam szólt fülembe, amelytől ténylegesen a történet résztvevőjeként és főszereplőjeként éreztem magam.

A Miniatures elemzésem és tesztem írása közben nehéz dolgom volt, ha teljesen őszinte akarok lenni. Számomra maximálisan elnyerte a tetszésemet az alkotás, de sok gondolkodás után ez azért is lehetett, mert maga a játék fő témája napi szinten engem is foglalkoztatott és a mai napig érdekel. Nem olyan gondolatokat boncolgat a játék, amely csak adott embereknek lehet érdekes, azonban nem mindenki tud majd azonosulni, mivel, mint ahogyan fentebb is írtam, a mai rohanó világban nem mindenki akar fejlődni és tanulni. Ez azonban nyilván nem a játék hibája. Sőt, a szomorú valóság, hogy vannak olyan alkotások, amelyek igazából mindenkinek szólnak, de sokan fel sem fogják amit látnak és hallanak. Pontosan ilyen a Miniatures. Egy játék, ami több mint egy játék. Egy élmény, amely nem csak kellemes a szemnek és a fülnek, de a lelkünkre és a gondolkodásunkra is hatással lesz, de csak abban az esetben ha nyitottak vagyunk rá. Épp ezért maga a játék megvalósításának módja egy olyan témát is feszeget, hogy vajon elérhetünk-e egy nagyobb célközönséget egy olyan alkotással és mondanivalóval amely szinte minden ember életében fontos, de mégis sok ember valamiért nem igazán foglalkozik ezen életbeli szituációk megoldásával. Fejlődni fog-e ezen téren az emberiség? Magam sem tudom. De azt pontosan tudom, hogy a Miniatures egy remek játék, és remélem évek múlva is emlékezni fognak rá, és akár az oktatásban is használják majd, hiszen mind a gyerekeknek mind pedig a felnőtteknek van bőven mit tanulniuk ebből az alkotásból.