Metro Exodus Sam’s Story DLC – Teszt
Oroszország legutolsó lakott területe, Vlagyivosztok. Az utolsó még működni képes atomtengeralattjáró otthona. Ez az a helyszín, ahol „Az amerikai” Sam története folytatódik, miután úgy dönt, hogy elhagyja az eredti játékban jól összekovácsolódott bandát és egyedül vág neki annak az útnak, amit saját magának jelölt ki, San Francisco és az édesapja felé. Az intro szépen felvezeti Sam célját és előtörténetét, miként is került ő Oroszországba, oly távol a hazától.
Vlagyivosztok területe elég tágas (az alapjáték első bejárható pályájához hasonlítanám) ahhoz, hogy akár 8-10 órára le tudja kötni a figyelmünket. Nagy gondossággal felépített térképről van szó, ami talán egy kicsit még szebb is, mint az előzők. Majdnem minden szögből látni lehet annyira hatalmas, a vlagyivosztoki híd (valóban létező) romjait. Javaslom, hogy mindenki koncentráljon a mellékszálakra is, rettentő érdekes és izgalmas karakterekbe lehet belefutni, akik szórakoztató feladatokat kínálnak. A volt autókereskedő testvérpár konfliktusa mindenkit meg fog mosolyogtatni. A fő sztori alapvetően egy atomtengeralattjáró és annak legénysége körül fog forogni.
A fegyverekkel indítanám útjára az újdonságok listáját, amerikai főhősnek amerikai pisztoly dukál, rögtön egy 45-ös Colt és egy új gépfegyver/sniper is belefért a hátizsákba. A sugárzásnak „hála” néhány mutáns is egyedfejlődésen ment keresztül, amiket ötletesen csináltak meg a készítők. Az új pókskorpió most már elektromosan ki tud sülni, ezzel minden fényforrást hazavág amíg el nem pusztul. Sam hűséges társa egy szájharmónika, amit meg is tud szólaltatni. Ha egy kicsit is körültekintő a játékos, akkor egy egész albumnyi kottát lehet felkutatni (körülbelül 10). A kijelölt helyeken nyugodtan hátradőlhetünk, és válogathatunk az analóg zenetárból, miközben megcsodáljuk a háttérben mozgolódó mutánsokat a felkelő vagy lemenő nap fényében. Micsoda csendélet!
Értékelés
85%
Összefoglaló Szuper időtöltés volt Sam kalandjait szemügyre venni, így kell kinéznie egy kisebb kiegészítőnek. A játék még mindig gyönyörű, eltűnő-feltűnő tárgyak még mindig vannak, de ez már csak szörszálhasogatás. Elméletben ez volt az utolsó DLC a Metro Exodushoz, pedig én még szívesen felfedezném Oroszországot. El tudnék képzelni egy szibériai történetszálat rádióaktív hóviharokkal és egy elhagyatott, még a háborúból visszamaradt gulággal.