Metaphor ReFantazio – játékteszt

Hiszel a kitalált történetek erejében? Ezzel a kérdéssel indul a Persona és Shin Megami Tensei játékok készítőinek legújabb játéka, a Metaphor: ReFantazio. Egy jól megírt történet, egy kidolgozott fantasy világ nem csupán szórakoztatásunkra szolgálhat, hanem mély érzelmeket válthat ki belőlünk, új nézőpontokat nyithat meg előttünk, és ezen keresztül a valóságunkra is hatással lehet. Ez a koncepció ál az ATLUS legújabb játékának középpontjában. A Metaphor: ReFantazio nemcsak egy új ATLUS szerepjáték, ami felhasználja, amit a Shin Megami Tensei és a Persona sorozat fejlesztése alatt tanultak, hanem egy olyan művészi alkotás is, melyet a valaha alkotott játékok egyik legjobbjaként fogunk emlegetni.

A játék az ATLUS több mint 35 éves tapasztalatának csúcspontja, ami egy 35. évfoddulós fizikai kiadást jelent azon rajongók számára, akik a gyűjtői kiadásokat preferálják. A játék miközben tiszteleg a stúdió korábbi alkotásai előtt, rengeteg új utat is megnyit előttünk, továbbfejlesztve az amúgy is zseniális ATLUS szerepjáték formulát. A Shin Megami Tensei komor, filozofikus világa és a Persona érzelmekkel teli, társasági mechanikákra épülő rendszerei után a Metaphor egyensúlyt teremt a régi, jól bevált és az új között. A fejlesztők egy olyan világot álmodtak meg, amely egyszerre tűnik távolinak és mégis ismerősnek, tele érzelmekkel, mély történetekkel és innovatív játékelemekkel.

A játék Euchronia királyságában játszódik, amelyet a játék kezdetén – pontosabban az előtt, már a nyitó videóban egy mérhetetlen tragédia súlyt. Hythlodeus, a király halála után egyetlen fia maradt, mint trón örökös, azonban ő is a halál kapujában áll, egy sötét átok miatt, a birodalmat pedig szörnyetegek sorozatos támadása fenyegeti. Ebben a káoszban a megboldogult uralkodó egy királyi varázslatot hagy maga után: egy megmérettetést, mely lehetőséget ad a királyság bármely lakójának arra, hogy elnyerje a trónt, ha megszerzi a nép támogatását. Így kezdődik meg a Hősök Napja, amely új reményt hozhat a birodalom számára, de az is kérdéses, vajon egyetlen ember képes-e megváltoztatni a világot.

A Metaphor története egyszerre hat grandiózusan és mélyen személyesen. Euchronia világa az első pillanattól kezdve lenyűgöző, a szimbolikája pedig nem hagy kétséget afelől, hogy ez a mi világunk, ha görbe tükröt mutatnánk felé. Ez a párhuzam különösen már a legelső pillanattól kezdve látható és érezhető lesz, és a játék későbbi szakaszaiban sem hagy alább, és elgondolkodtató hatása végig kíséri az élményt. A cselekményben rejlő fordulatok és előre sejtetett történések izgalmassá és hitelessé teszik a történetet, miközben a karakterek fejlődése érzelmileg is magával ragadó. A főszereplő csapat, amely a történet során formálódik, rendkívül szerethető, és még a későn csatlakozó tagok is mélyen kapcsolódnak a narratívához, és személyes történetük sem érződik összecsapottnak vagy félretehetőnek.

A történet mellett a játék kiemelkedő erőssége az átalakított szociális háló rendszere, amely a Persona sorozatból merít ihletet, de itt teljesen átdolgozásra került. Az általunk irányított/alakított főszereplő kapcsolatokat alakíthat ki a történet során megismert követőivel, akik különböző archetípusokba tartozó hősök erényeinek valamelyikét képviselik. Ezek az archetípusok nemcsak harci képességeket biztosítanak, hanem mélyebb lehetőségeket is kínálnak, miközben a követőkhöz való kötődésünk egyre szorosabbá válik.