Metal Gear Solid Master Collection Vol. 1 – játékteszt

A Metal Gear Solid Master Collection 1.részét megosztja a benne szereplő kulturális remekművek megőrzésének dicséretes igyekezete és az az elképesztő mértékű lustaság, amivel a Konami „újra alkotta” ezen klasszikusokat.

A Konami 1987-ben Hideo Kojima fejéből kipattant sorozat az utóbbi években ínséges éveket élt meg: a sajnálatos módon befejezetlen The Phantom Pain és az alkotó távozása után készült, borzalmas METAL GEAR SURVIVE után 2021-ben a Metal Gear Solid 2 és a Metal Gear Solid 3 ki lett vonva a boltokból több licensszel kapcsolatos probléma miatt. És egy olyan iparágban, amelynek amúgy is hatalmas problémája a múlt nagyjainak megőrzése, nem jelentett jót.

Az első Metal Gear Solid indítása valósággal egy időgépbe varázsol minket: a Konami logójának megjelenését a Policenauts dallama kíséri, és visszacsöppenünk 1999-be a katódcsöves tévék korszakába. Sajnos egy picit túlságosan hűen, ugyanis az első játékon illett volna egy kicsit többet dolgozni. Látvány fronton semmilyen beállítási lehetőséget, sem felbontás vagy képarány módosítást nem kapunk. Az eredeti 4:3 megtartását és a kép elkenődésének elkerülését a mai 16:9-es képernyőkön a Konami két fekete oldalsávval oldotta meg, amelyeket már módosíthatunk, a beállításokban elérhető pár különböző választható háttér.

Egyébként csak olyan módosítások tűnnek fel, mint például Playstation kontrollert használva a touchpad nyomása utalnak a ma már nem létező Select billentyű helyett. És itt megemlíteném a kollekcióra vonatkozó legnagyobb negatívumot: ha nem kontrollerrel játszunk nevetséges az irányítás, és nem tudjuk sem megváltoztatni a billentyűkiosztást, sem megnézni azok teljes listáját. Ezen felül a játékok nem támogatnak egérrel történő irányítást (erre a problémára azonban a megjelenés napján már készült egy rajongói mod)

Mivel a játékok a PlayStation egyes funkcióira hagyatkoztak, így azok szimulálásához egyes pontokon megnyithatunk egy speciális menüt, amelyben emulátorokhoz hasonló lehetőségekhez férhetünk hozzá, többek között ellenőrizhetjük a „memóriakártyát” vagy megváltoztathatjuk az általunk használt kontroller virtuális portját. A játék „borítójának” hátoldalán is megnézhetjük, hiszen egy ponton erre is szükségünk lesz. A végeredmény összességében az, hogy gyakorlatilag egy emulátorért fizetünk, melyet készen szállít számunkra a Konami.

Eltekintve a nevetséges irányítási sémáktól és a lustábbnál is lustább megoldásoktól a Metal Gear Solid és Hideo Kojima nevek maradandót alkottak a videójátékok világában, és valamilyen szinten hálásak lehetünk a Konaminak, hogy rengeteg kiadóval szemben elérhetővé tették a legendás címeket a modern közönségnek is. Hiszen legyen akármennyire is lusta a kiadott verzió, a rajongók melyeket megérintett a sorozat dolgozni fognak azon, hogy legalább olyan magasra emeljék, mint az eredeti.